Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-13 / 11. szám

ség egy romlott és elvadult világba lépvén be, első követői magukat az új eszmék megvalósíthatása végett a pogány társadalomtól egészen elkülöníteni voltak kénytelenek. Szakítottak a világgal, a társadalommal, a közélet minden tényezőivel, minthogy ezek teljesen szaturálva voltak vagy a pogányság rothadt eszméivel s kiélt erőivel, vagy a zsidóság korhatag intézményeivel. Az új élet legtypikusabb alakjaként Pál apostolt mutatta be, kinek sauli üldöző hevét és megtérte utáni apostoli buzgalmát erőteljes vonásokkal jelemezte. Majd rámutatva a nagy változás belső okára, a szent lélek által támasztott lelkesedésre és erkölcsi újjászületésre, találóan festette a kicsiny sereg lángoló h'tbuzgalmát s a szeretet lelke által táplált testvéri összetartását, mely még akkor sem hidegült meg, mikor a hitigazságok felfogásában maguk között mélyen meghasonlottak. Szépen rajzolta az új vallás által eszközölt gyökeres átalakulást a családi életben, kimutatván, hogy az igazi családi életet a keresztyénség teremtette meg. Végül emelkedett szavakban hangsúlyozta, hogy mindezen vallás erkölcsi megújulás az evangelium isteni erejének köszönhető, azzal fejezve hatásos felolvasását: vajha az evangeliumi só soha meg ne ízetleniilne miközöttünk! — Jövő alkalommal Pulszky Ágost tart előadást az angol iskolai életről. * Példás áldozatkészség. A Deák-téren, fővárosunk ez egyik legélénkebb és legszebb pontján évek óta szemet szúr az evang. templom dísztelen épülete, mely, kivált mióta kicsiny tornyát lebontották, föltünőleg esetlen. Az evangelikus testvéreket is rég bántja ez, de hitközségük korlátolt ereje s a korábbi költséges építkezések miatt eddig nem segíthettek a bajon. Elvben ugyan rég megállapodlak, hogy e díszes helyen megfelelő templomot kell emelni, de a kivitelt mindeddig halogatták. A napokban azonban a határozott és igazán nagyszerű kezdeményezés terére léptek. Az egyházközség néhány előkelő tagja Búsbach Péter elnöklete alatt értekezletet tartott, melyben kimondatott, hogy az új templom költségeire a gyűjtést megkezdik. Mindjárt az értekezleten 20 ezer forint Íratott alá, még pedig csak 4 ember, u. m. Gséry Lajos, Fuchs Gusztáv, Kéler Napoleon és Stephany Lajos urak által, kik egyenként 5 — 5 ezer frtra kötelezték magukat. Ily dicső kezdetből csak méltó folytatás várható, mit szívünkből kívánunk. * A tanítvány kegyelete. Az eperjesi collegium igazgatóságától a következő sorokat vettük. »Col!égiumunk, mely az utóbbi időben (1885-től) többször volt szerencsés egykori tanítványainak valóban nemes tettekben, nevezetes alapítványok tételében nyilvánuló háláját s a nagy közönség lelkes támogatását örömmel tapasztalhatni, legújabban egy magát a nyilvánosság előtt — szerénységből — megnevezni nem kívánó régibb tanítványa kezéből ismét szép adományban részesült és pedig oly módon, melyről méltán mondhatjuk, hogy abban az evangyéliom amaz örökké szép elvei, melyek a jótéteménynél a lelkületet kívánják tekintetbe venni, a legszebben nyilvánulnak. De minden szónál ékesebben beszél a tett ! Hadd álljanak itt az adományozó sorai szórólszóra: Tekintetes Hazslinszky Frigyes tanár úrnak Eperjesen. Uraságod az egyedül élő tanár azok közül, kiket az eperjesi collégiumban két tanéven át hallgatni szerencsés voltam. Azon időre kegyeletes hálával visszaemlékezvén, tiszteletteljesen felkérem, kegyeskedjék az ide mellékelt 200 frtból 100-at a tápintézeti alapnak, 100-at pedig a tanintézet közpénzt árának nevemben átszolgáltatni. — E csekélységgel erkölcsi tartozásomat óhajtottam törleszteni. s példát - adni másoknak, a kiknek el nem haló hálaérzete nem csekélylendő jövedelmi forrásul szolgálhatna — ál'ami segély mellett, idővel tán a helyett. — Isten áldása hű munkálkodásukon ! Nevem elhallgatását a lapokban kérve, maradtam mély tisztelettel kedves volt tanáromnak hálás tanítványa A. A. evang. lelkész. — Sz n 1887. febr. 28-án. * Hang a DunántuIról. Az ácsi papválasztás, mely a dunántúli kerületben oly nagy port vert fel, s mely az eljárást illetőleg ez ideig páratlanul áll, nt. Pap Zsigmond s tek. Pálfy Elek tapintatos vezetése mellett f. hó i-én történt meg. Teljesült a nép akarata, óhaja, megválasztotta 2Ő2 szóval, kiért oly kitartóan lelkesedett: Antal Gábor pápai theologiai tanárt. — Ellenfelei összesen 31 szavazatot nyerlek. Antal Gábor működéséről, ha mint tanárét, mint emberét tekintjük, mindenütt és mindig elismeréssel kell szólani. Széles látköre, tudományos ismerete, társadalmi műveltségénél fogva egyik legkedveltebb s tiszteltebb alakja volt ő Pápa városának. Az egyházkerületi gyűléseken alapos észrevételeiről s nyomós felszólalásairól ismeretes. Tanítványai, kik közé e sorok irója is tartozik, mint kitűnő előadású, igazságos egyént szerették. Most 17 évi tanárkodás után elhagyja ez állását. Felveszi azt a terhet, mely Krisztus urunk mondása szerint, gyönyörűséges és könnyű. —• Visszalép a gyakorlati lelkészi pályára, honnét ezelőtt 17 évvel a tanárira lépett. Óhajtom, hogy az út, melyen haladni fog, ne legyen göröngyös, a pálya, melyre újólag lépett ne töviseket, de rózsákat teremjen. — Ellenségei ugyan lesznek, mert mai nap kinek ne volnának ? S a boszu már is előre veti árnyékát a »Dunántúli prot. Közlöny* ben ; de ő mint eszes, tapintatos ember attól nem félhet. Az ácsi népben nyer oly egyházához, vallásához ragaszkodó papját tisztelő, a protestáns szabadságért lelkesülő, de azért nem a szabadosság útjára átcsapó közönséget, hogy tág tere nyílik ez értelmes nép között, úgy is mint papnak, tudománya, szép ismerete érvényesítésére — Tudva azt, hogy ő bőven rendelkezik, mindazon szellemi s testi kellékekkel, melyeket a kényes mai kor a paptól megkövetel, azon hitben, hogy a tatai egyházmegye jeles papi karának egyik dísze leend, midőn az ifjú nemzedék köréből ezúttal is szívemből üdvözlöm, teszem ezt azon reményben, hogy ő is a józan haladást a protestáns szabadság elébb vitelét támogatni s az itt-ott fel felbukkanó részrehajlás ellen, az igazság érdekében, velünk együtt küzdeni fog. — Brutus. * A „Nach der Schicht" ügyében következő sorok közlésre kérettünk föl. »Dr. Szlávik Mátyás úrnak e lap io-ik számában közlött nyilt levelére, egyelőre körülményeimhez képest, a következőket bátorkodom megjegyezni: 1. örvendek Szlávik úrnak a lap iránti meleg érdeklődésén, habár annak külső' és belső állapotát nagyon is rózsaszínben tünteti föl • 2. hogy a tiszta előfizetők száma csak 650—60-ra rúgott; 3. a szép eredmény helyi és személyi körülményeknek köszönhető csak; 4. lapom csak úttörője akart lenni egy nagyobb terjedelmű német egyházi lapnak, melyre bizony, tekintve nagyszámú intelligens egyházainkat, nagy szükségünk volna ; 5. cserepéldányok jótéteményét szintén személyes összeköttetéseimnek köszönhettem s köszönöm még most is. Ez azonban ki nem zárja, hogy ilyeneket re lehetne kieszközölni, egy más szerkesztő részére is. 6. Azon alapon és módon, melyen én állottam mint szerkesztő, nem ajánlanám senkinek sem a lap folytatását. A Szepesség maga nem tarthatta volna fönn a lapot. Legtöbbet köszönhettem a Budapesten nagy számban élő göllnicbányai nők és férfiaknak, kik szülőföldjük iránt a legnagyobb hűség- és szeretettel viseltetnek.' 7. Nyolc