Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-03-13 / 11. szám
Ha a hittannak tisztán chiliastikus színezetét nem is tarthatjuk tudományosnak és bibliainak s még kevésbé a keresztyén hit tudományos megismerésére elégségesnek, még sem mellő/.hetjük azt a nagy érdemet, melyet ezen tisztán bibliai irány több hittani fogalom mélyebb és teljesebb felfogása körül kivívott magának, valamint ama másik nagy érdemét sem, melylyel mint bibliaiig e'even erős irány a hittani félszegségek s az orthodox túlzások elleni erélyes fellépésében bír. A legbensőbb irásmigyarázókat ezen irány adta az evang. protestántismusnak, de nem a legtudományosabbakat is egyszersmind, mert az Írásmagyarázat itt subjektivismusba ment át. Beck s'.orosan vett theologiai iskolát nem hagyott hátra, sőt tanítványai is teljesen izolalva állanak a theol. tudományosig terén, mert az tény, hogy a theol. tudomány feladata e bibliai reálistáknál nagyon egyoldalúan van felfogva. Beck álláspontján áll: Wörner *') (f 1 §75), ki különben alapos művében a philosophiával szemben több különös állításra ragadtatta el magát biblicismusa által; továbbá Klibel 1 2 ) tanár Tübingában s Gess 1 3 ) tanár Boroszlóban a maga christologiai művében. Önállóbb állásponton áll Reiff l 4 ) a maga hittanában, hol az egyházi-bibliai realismus egészben véve szellemesen és ügyesen van keresztülvive. (Folyt, köv.) Dr. Szlávik Mátyás. BELFÖLD. Még egy szó a „Szlavóniai csendéletre." (Folytatás.) A szlavóniai csendélet irója ezt mondja: a szlavóniai magyar egyházakban a vallásosság erősen fenyegetve van. Ha szórói-szóra igaz volna is ez, hát csak Szlavóniában van ma ez így? Ebben a modern korban? S ennek is az itteni papok s tanítók az okai ? . . Hiszen inegunásig olvashatjuk a vallás iránti közönyt a lapokban, a jegyzőkönyvekben s nemcsak Szlavóniában, hanem mindenütt a nagy világban s minden felekezetnél. De hát ha nagyot akar az ember mondani, hát akkor minek is nézné a dolog elejét s végét! . . E vádra, úgy hiszem, legjobb felelet, ha a szlavóniai egyházaknak legközelebb egyház és iskolára tett áldozatait citálom. Mint tudom, M.-Rétfalunak pár ezer forint tőkéje van, Harasztiban pompás iskolát s tanítói lakot építettek a mult években, Szt-Lászlóban gyönyörű új templomot, Kórógyon szinte nagyszerű új templomot és iskolát végeztek be s ezt mind egy decennium alatt. Tordince pedig 2 decennium alatt 200 frt készpénz alappal elegáns tornyot alapzati fundamentommal, paplakot és iskolát s 1886-dik évben közmunka és kivetés útján csak tiszta adósságot 700 frtot törlesztett. Ez úgy hiszem, nem a közügyek s egyház iránti hidegséget bizonyítja. S hogy a tanítók miatt volna a vallásosság erősen fenyegetve s ezeknek horvátizálása miatt, nem merném aláírni, mert mind az öt szlavóniai tanító csendes családi életet él s tehetségük szerint iparkodnak hivataluknak is megfelelni, horvátul meg nem tud egy kukkot sem, egyik se. Hogy a kórógyi tanító még legény korában gazd-ll ) »Die Grunchvarheiten des bibi. Christenthums« 2. kiad. 1873. ,!! ) »Das christi, Lehrsystem nach der heiligen Schrift dargestelltc, 1873. I3 ) »Lehre von der Person Christi* 1856, 2. kiad. 1875. u) »Christi. Glaubenslehre, als Grundlage der christi. Weltanschauung* 1873, 2. kiad, 1876. asszonyt tartott, mi sem helyeseltük és sok nógatásunkra meg is nősült s most már ez is kezd az első összekoccanások után, miután már apává is lett, beletörődni a házas életbe s viszonyát régi gazdaasszonyával felhagyta; legalább nem hallottam, hogy a bigamia miatt a presbyteriumnál panaszt tett volna a neje. Különben, ha ez még fennállana, úgy a presbyterium illetőleg iskolaszék hivatalból is üldözheti Kopát e miatt s ha az egyházi bíráskodás hosszas és nem vezet kellő s rögtöni eredményhez, úgy csak a helyi administratió hibája, hogy e bűn még ma is megvan, mert magam egyházából hozhatok rá élő példát, hogy mikor régibb tanítónkat ilyféle bűnért a tanfelügyelőnél bejelentettük, az a mint az ügy mivoltáról meggyőződött, rögtön elmozdította a községi tanítónkat szépen, ezt tenné Kopával is, mint községi tanítóval. Ezért nem kellett volna hát cikkírónak a szlavóniai csendélet megirásával idejét tölteni s egy tanító házi ügye miatt az egész egyházmegyét megdorongolnia, hanem a helyi iskolaszéknek, melynek feje maga a lelkész, a rövidebb utat választani s a csend nem lett volna megzavarva az egész egyházmegyében. A vallásnak s vallásosságnak azonban őrei a lelkészek s ha igaz az, mit a cikkiró mondott, hogy itt a vallásosság erősen fenyegetve van, úgy mi vizsgálatot kérünk magunk ellen, hogy mennyiben vagyunk okai mindezeknek, mert mi is elmerjük mondani a cikkíróval: »vizsgálj meg Uram engem s ha látod hogy haszontalan szolgád voltam, itt a kulcs, add másnak.« Van ugyan ötünk közt egy beteg s két elöregedett szolgája az Úrnak, kiknél a test bajai a lelki munkálkodásban is akadályul vannak, s hogy ily elöregedett szolgái az Úrnak nt. N. I. úr előtt még káplán korában is nem nagy becsületben voltak... jól tudjuk! De hát mit csináljunk velők ? A közalap még nem nőtte ki annyira magát, hogy 70 — 80 éves lelkészeknek illő nyugdíjt nyújthatna, egyházmegyei s kerületi alapunk sincs eire s ha íiatalabbkori érdemekeiket nézzük, nem szabad azokat vénségükre kenyér nélkül hagynunk. S itt meg kellene emlékeznünk arról is, hogy a magunk 50 évei után csakhamar ránk kerülnek a 70—80 évek bajai s akkor: quod hodie mihi cras tibi. Hanem igen is az ily lelkészi állomásokra az egyházmegye — canonica visitatió alkalmával az ilyenekről a kiküldött bőven meggyőződhetvén — nem tekintve a személyeket s viszonyokat, administratort rendeljen. Avval az 50—60 frt többlettel nem lesz megölve a papi család, sem az egyház ügye s a vallásosság is tán így nem lesz fenyegetve Szlavóniában 1 S ha az administratió jó, úgy a tanító sem vetemedhetik arra, hogy vagy a lelkészszel, vagy a presbyteriummal újat húzni merészeljen s az erkölcsiséget vallásosságot erősen fenyegesse, iskoláját elhanyagolja, horrendum dicíu ! hogy egy maga a hitfelekezeti iskolát községivé tegye ! »A magyar református nép kiirtására a horvátok az első lépést megtették, gazdag nagy terjedelmű legelőjüket elkülönözték, határaikat szűkre szabták — törvényszerűen ugyan, de embertelenül* irja a cikkiró, s ezt azért, hogy a magyar népet szegénynyé tegyék s kiirtsák Hogy a földhöz ragadt szegény nép nem vallásos, azt bizonyítani felesleges s ha a szlavóniai ref. magyar népnél a vallásosság erősen fenyegetve van, annak egyedüli oka csakis a szegénységben keresendő, ki vasárnapjait is a környékbeli városokon akkor tartatni szokott hetivásárokon, sőt vásárokon tölti el s e miatt a vasárnapi áhitatoskodást szükségből kénytelen elhanyagolni. Különben ezt már valamelyik évi canonica visitatiókor
