Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-13 / 11. szám

netét s ki adhatta volna a túlvilágon ránk várakozó sorsunk tárgyilag hű rajzát, ha nem maga a mindentudó Isten.*) Valóban ez volt az uralkodó nézet a középkoron át, a midőn a bibliát színről-színre kevesen látták, mert egy bibliapéldány a legnagyobb és legdrágább ritkaságok közé tartozott, s ha mégis itt-ott egy klastrom vagy egy fejedelmi könyvtár bírt is egy teljes bibliával, nem volt kivált a laikusok között senki, a ki elolvasta volna, minthogy általában a papokon kívül még a felsőbb rendűek között is irni-olvasni tudó ember nagy ritkaság volt. De ha tudott is valaki olvasni, mit kezdhetett volna azokkal a héber s görög codexekkel, melyeknek cikornyás Írásjeleit bámulhatta ugyan, de nyelvüket megtanulni eszébe sem jutott. Fordítás pedig ismeretes egyéb nem volt, mint az ötödik század elején készült u. n. Vulgata, latin nyelven, mely szintén megszűnt volt élő nyelv lenni, s csak a papság egy része értette, de azért mégis a latin bibliát tényleg nem használta, hanem beérte az egyházi célokra készült kivonatokkal, az u. n. Lectionariumokkal, Postillákkal s az egyházi atyák bibliamagyarázatival. Ez volt a biblia sorsa majd nem ezer éven át. Nem olvasták, hanem látatlanban istenítették, és minden gondolható tudomány csalhatatlan tárházának tekintették, úgy hogy földisme, természetrajz, csillagászat, szóval minden exact tudomány is, észlelt tényeit csak úgy és akkor mondhatta igazaknak, ha azokat az egyházi atyák magyarázatából ismert bibliával összeegyeztetni tudta, s jaj volt annak, kit kutató esze a biblia betűjével ellenkező eredmények nyilvánítására késztetett az ismeret akármely terén. Galilei abbeli állítását, hogy a föld a nap, mint álló csillag körül forog, hiába bizonyítgatja a mathesis csalhatatlan számaival, mikor ott van Józsua könyvében, hogy egy költő Izráelnek ellenségei felett nyert győzelme dicsőítésére azt mondja, hogy a nap is megállott ama győzelem csodájára; mert ha megállott, tehát rendesen járó csillag a nap. Galileinek e megdönthetetlen bizonyítékra revocálnia és ünnepélyes vallomást kellett tennie, hogy többé nem hiszi, hogy kétszer kettő négy. így válik Istennek áldásos adománya is a nyilvánosság elől elvonva a vakság szülte legcsúfabb önkény eszközéve. Tévednénk azonban, ha azt hinnők, hogy mivel nem olvasták, általában nem is ismerték a bibliát. *) Az igazi ihletéstan és ebből folyólag az, hogy a biblia az isteni kijelentést tartalmazza, de nem maga az; külön előadás tárgya fog lenni, s csak azok kifejtése után válik lehetővé a fenntebb fölvetett kérdésekre érthető, igaz feleletet adni. B, M. A mai papiros világban úgy megszoktuk az írás-olvasást, a gondolkodás mellőzhetlen közegének tekinteni, hogy nehezünkre esik, szellemi munkásságot könyv és írás nélkül képzelni; holott egész a 14-ik század végéig, mikor a rongypapiros közönségesebb használata és a nyomdászat feltalálása az írásművek sokszorosítását könnyebbé tette, az emberek legnagyobb része már csak a könyvek ritkasága miatt is a közművelődés ama segédeszközeivel nem élhetett. Ámde gondoskodva volt a szellemi közlekedésről más utakon. Állami és társadalmi intézmények, ünnepek emlékek és ezekről szóló élőszóbeli előadások társas összejövetelek alkalmával: templomban és családban hatalmas terjesztői voltak mind annak, mit a kor szellemi intézői a nép elől eltitkolni nem kívántak. így történt, hogy egész a reformációig, igaz, hogy a bibliát nem igen olvasták, de azért még is az egész élet impregnálva volt a bibliának, különösen az új-szövetségnek, ha nem is szellemével, de mindenesetre tárgyaival, melyek nyilvánulásait a művészet különbféle nemeiben a közönség lépten nyomon élvezhette. Nem is az volt a baj, hogy ismerve nem volt a biblia, hanem az, hogy a társadalom akkori intézői kizárólagos birtokában lévén, csak úgy ismerhették azt, a hogy azoknak jónak látszott. Már a 11-dik században VII. Gergely pápa nem látja megengedhetőnek a nép nyelvén írt bibliák használatát és Isten jóságos intézkedésének mondja, hogy a biblia nyelvét a nép nem érti. Később az albigensek és katharosok mozgalmai alkalmával tapasztalván az uralkodó egyház, hogy az eretnekek különösen a bibliára támaszkodva támadják meg uralmát, III. Incze pápa kijelenti, hogy a szent könyv, melyet mélységénél fogva még az okosak és tudósok sem képesek megérteni, az együgyű tudatlan népnek egyáltalában nem való. Legkülönösebb a dologban csak az, hogy míg a köznépet féltik a biblia olvasástól, az ezzel való visszaéléseknek legégbekiáltóbb tényeit épen az okosak és tudósok köreiben követik el. Hogy az eretnekek ezerenkint tűzzel-vassal pusztíttatnak, hogy öreg anyókák azért, hogy összeasszott álluk tán hegyesebb volt a rendesnél vagy tán bajuszok is serkedezett, mint boszorkányok istenitéletre bizva vízbe vettetnek, s ha belefúlnak, hát belefúltak, ha pedig megkötözve is a viz színén fenn úsznak, ezt boszorkányságuk világos jeléül veszik és megégetik — mind az ilyféléket a biblia félreértett szavai alapján nem a nép mívelte, hanem tanult bölcs bírák. Ily előzmények után tán közelebb járunk az igazsághoz, mint VII. Gergely pápa, ha Isten jóságos intézkedését nem abban hisszük felfedez-