Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-06 / 10. szám

vastattak, elfogadtattak s életbeléptetésük elnökileg kimondatott. 14. Helyben hagyatott a theologia akadémia tanóra rendje. 15. 31 theologus mellett 62 levén a legációk száma, az esperes urak felhivatnak, hogy az egyházmegyéikbe eső legációkat csoportosítani szíveskedjenek. 16. Intézkedés történt az iránt, hogy a vizsgák ne csoportosíttassanak annyira, miszerint a vizsgáló bizottság tagjainak a megjelenés lehetetlenné tétetik. 17. A sorsjáték jövedelme, a nyilatkozott vélemények többsége szerint, a közpénztár tőkéihez csatoltatik. 18. Az igazgató tanács számára ügyrendtartás készítése végett bizottság szerveztetett. 19. Tanítóképezde növendékei közül tandíj-mentességet nyert 14, hétnek pedig ingyen élelmezés adatott. 20. Határozatba tétetett, hogy a kik tanróképezdei magán-vizsgára jelentkeznek, azok 10 frt vizsgadíjt tartoznak fizetni. Kis Gábor. TÁRCA. A legújabb theologia történetéből. (Folytatás.) Az ó-lutheránusokra áttérve Guerike 2

3

) és Rudelbach nézetét követjük a luth. és ref. álláspont közötti ellentét feltüntetésében. Szerinte a lutheri egyház és tana az igazi középutat foglalja el a róm. és gör. egyház egyházi materialismusa között egyrészt, s a ref. egyház és az újabb unió egyházi spiritualismusa és idealismusa között másrészt. A ref. egyházon főleg három alaphibát fedez fel, még pedig az alaki elvre nézve: spiritualizmus, a szellemnek elszakítása az igétől s annak következménye rationalismus; aztán az anyagi tanokra való vonatkozással: az isteninek és emberinek valódi egységét a Krisztusban veszélyeztető nestorianismus és idealismus vagy deismus, s ennek megfelelőleg a keresztyén hitéletet zavaró nomismus, s végül az egyházi tanegységre vonatkozólag : felekezeti közönyösség, a tomismus és subjelctivismus. A ref. Göbel helyesen jegyezte meg erre : Rudelbach egy új Möhler a symbolikus ellentétek eme felfogásában, a mi épúgy vonatkozik Guerike s a többi ó-lutheránusokra is. Sajátszerű állást foglal el ezen ó-lutheránusok között Ilofmann, az erlangeni iskolának Írástudó feje. (y 1878). 2

4

) O szigorú felekezeti lutheri theologus, így p. o. a sákrámentomok tanában, melyben sok tekintetben sophistikus irásmagyarázattal él. »Schriftbeweis* (1852—1855) később >Die H. Schrift N. T.« 1862— 1876 című művében, mint luth. theologus azon meggyőződéssel lép fel, hogy ezen bizonyíték az írás egészé-23

) »Allg, christl. Symbolikc 1839. 41 s köv. 1,, továbbá Rudelbach, Reformation, Lutherthum und Union 1849. 5-ik fejezetét. 24

) Schwarz — Kovács i. m. 275—276. lapján következőleg jellemzi: »Azon sajátságos tünemény mutatkozik, hogy vannak oly lutheránus confessionalis theologusok, kiknél a túlhajtott confessionalismus mellett hiányzik a legszokottabb igazhitíiség, kik az úrvacsora tanában szigorvíak és hozzáférhetlenek, míg ellenben az alaptanokban, mint a szent írás ihletése, Krisztus személye stb. a legveszedelmesebb heterodoxia felé hajolnak. Kérclhetnők, hogyan nevezheti magát Ilofmann Erlangenben confessionalis theologusnak, ő, ki semmi sem kevésbé, mint igazhivő, kinek ihletéstana nagyon laza, a profetismusról való fogalma teljesen modern?...* Ide főleg kiengesztelési és megigazulási tana számítható. További ismertetését lásd a lutheri hittől elszakadók között a 356—362. 1. bői van merítve a hivő lutheránusban élő azon igazság föltüntetése céljából, hogy az a luth. egyház hitvallását megerősíti, vagyis ezen hitvallásnak az írás igazságával való lényegi egységét kimutatja. Azonban a kiengesztelés és megigazulás tanában nagyonis eltér a lutherizmus felfogásától, mely eltérést maga is belátta, s vele szemben fellépő tanártársainak úgy tüntette föl, mint a régi igazság tanításának új módját.« Mások, mint Thomasius és Philippi erélyesen támadták meg, s álláspontjukról teljes joggal is, mert Hofmann azon cardinalis ellentmondásban van, hogy új elemeket (Schleiermachertől) akar fölvenni, melyeket következetesen tovább kellene kifejtenie, s a mellett egész hittani álláspontjához mereven akar ragaszkodni. 2

5

) Az elpártolt »covfessionalista luteránusok« közé tartozik még Luthardt a szabad akaratról (v. ö. »die Lehre vom freien Willen . . .« 1863 cimű művét) s Kahnis a háromságról szóló a lutheri egyházi tantól eltérő felfogásával, úgy hogy ezen lutheri orthodoxia által hangsúlyozott »dogmatikai egyformaság« ezen szűkebb körű lutherizmuson belül sem található. Kahnis 2

6

) Lipcsében Tholucknak és Leónak tanítványa, kiknek hittana (1861. i-ső rész) az újabb kritikának minden pontban tesz engedményeket, kiemelte a tudós rationalisták 2

7

) érdemeit a kánon történetének terén, rámutatott a régi inspirátióról szóló tan tarthatatlanságára stb., a mi azonban még korántsem »visszaesés az állhatatlan eklekticismusba, s egy új kiadása a kapkodó és kacérkodó Tholuck-féle theologiának« mint Schwarz akarja. A mi az új-lutheránusokat illeti, azok az eredeti lutherizmnst ki akarják egészíteni az egyházról szóló tannak teljes kifejtése által. A lutheri realismus befejezését nyerje az egyházfogalom »tiszta objektivitása*, a lelkészi hivatal közvetlen isteni eredete s funktióinak igazi sákrámentomi jellege állal. Sőt olyanok sem hiányoztak, kik a római egyházfogalmat egészben véve egyedül igaznak tartják, p. o. Leo, 2

8

) kinek eszményképe a kath. augusztinismus, azaz a jansenismus, melyet legtisztább és legszebb alaknak nevez, melyben a reformátió megjelent, mely megőrizte a papságot, a midőn ez csaknem minden reformátori körökben igazi alakját elveszttete. Ezek alapján nem lehet azon csodálkoznunk, ha azon nagy rokonszenv a római egyház iránt, többe-25

) Hasonló ellentmondás van abban, ha Hofmann 2-ik » Védelmi iratában* a hitvallásoknak az írással való azonosítása ellen kol ki, s mégis a theologiát mint tudományt oly szorosan köti a luth. egyház hitvallásához. — Hase i. m. 602. 1. így jellemzi : »Als das schrift kundige Haupt der Erlanger Schule seine Rechtglaubigkeit zugleich aus dem eignen vom Geiste der Schrift erfüllten Herzen schöpfte und so, statt zu lehren, dass Christus an unserer Statt das Gesetz erfüllt und an unserer Statt gelitten habe, seine eigne Bewahrung gegen die Feindschaft der Welt, die Darstellung reiner Menscheit in seinem Leben und Sterben erkannte, in welche seines Lebens gemeinschaft uns aufnehme : da ist aus Rostock (Philippi) der Abfall von den Grundlehren der stellveitretenden Genugthuung und Rechtfertigung ihm vorgehalten worden. Von seinen Collégén schwach vertheidigt, sah er sich gegenüber einer pharisáischen Gesetzliclikeit, welche... die Denkzettel ihrer Rechtglaubigkeit gross und die Saume ihrer Bekentnisstreue breit mache, um oben an zu sitzen in den Schulen.* — Védői: Schmidt, Luthardt, Harless s mások voltak Diekhoff,\ Philippi és Kliefoth ellenében. 2G

) Jellemzését 1. Schwarz i. m. 363—372 1. 27

) Gesenius, Winer, Credner, de Wette, Griesbach. a8

) így Luthert azzal merészeié vádolni, hogy »hatalmas harcoló marokkal csapott az emberiség oly művészi remekébe (róm. egyház), 3 melyen ez, gyakran Isten látható vezetése alatt egy ezredévig épített, s a melynek fenségét és belső mélységét belátni maga Luther igen korlátolt képzettségű és lényegű volt.« Mint látjuk a reformátió mélysége, hatalma és sziikségképisége iránt ez embernek nincs érzéke s csakis a középkori eszményekre tekint, egy VII. Gergely, III. Ince és Ximenesre stb. Gyönyörűen jellemzi Schwarcz i. m. 346—355. 1.