Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-27 / 9. szám

Szemnecz Emil az egyetem katholikus alapjainak érdekében szólalt föl s hibáztatta a minisztert, hogy a kath. alapokat kezelő ellenőrző bizottságba olyan szabadkőmivest nevezett ki, ki szabadkőmives sírjánál halotti beszédet is tartott. Erre az ülés végén Rakovszky István szólalt föl, kijelentve, hogy ő rá történt a célzás, de nincs joga azt röstelni. A képviselők megbízásából mint képviselő beszélt Simonyi Ernő sírjánál, s azért, hogy szabadkőmives, egyszersmind jó katholikus is, mert egyik nem zárja ki a másikat, sőt a szabadkőmívesek rendszabályai szerint van kizárva minden vallási és politikai működés e testület köréből. Thaly Kálmán az egyetemi dolgokat nem látja olyan sötét szinben, mint Hermann Ottó, kinek némely állítását cáfolta is. A tanügyről, kulturáról kedvezőleg nyilatkozott, óhajtva, hogy a történelmet és bölcsészetet ép oly szeretettel ápolják, mint a természettudományokat. Helfy Ignác olyan intézetet kivánt felállíttatni nálunk is, minő a keleti akadémia, magyar konzulok képzésére. Hoitsy Pál pedig csillagvizsgáló intézet és csillagászati tanszék felállítása végett adott be határozati javaslatot, de visszavonta, midőn a miniszter kijelenté, hogy ezzel az ügygyei maga is foglalkozik. Berzeviczy Albert államtitkár az ügy fontosságát megillető komolysággal cáfolt számos állítást s adott megnyugtató felvilágosításokat. Mondá azt is, hogy a bölcseimi szakok számára semmináriumot készülnek felállítani. A műegyetem tételénél Dobránszky Péter volt műegy. tanár tartott hosszú beszédet. Nem tett jó hatást. Volt tanártarsai és rektora (a kösztíszteletű Szily Kálmán) ellen vádaskodott, a rektort és tanárokat a közpénzek önző kezelésével és sok mindenféle visszaéléssel gyanúsította. A beszédnek az a látszata volt, hogy rajtok boszut kíván állni. Kedvetlenül is hallgatta minden párt. Ellenben helyeslés támadt, midőn Trefort visszautasítá a jelen nem levő tanárok bevádolását, megjegyezve, hogy míg Dobránszky műegyetemi tanár volt, nem jelentett föl, semmi visszaélést. Különben a miniszter kijelenté, hogy megvizsgáltatja az ügyeket, mire jobbról, balról kiálták : »nem szükséges.« Berzeviczy államtitkár a műegyetemi korhadt gerendák történetét mondta el, a miért Dobránszky szintén a tanárokat vádolta, valamint azért is, mert az ő statisztikai tanszékét megszüntették. Az államtitkár kijelenté, hogy megszüntették azért, mert a tanszéknek egész éven át egy hallgatója sem volt. Dobránszhy Péter ez ellen próbált védekezni, de szavainak semmi hatása sem volt. Még a másnapi vitában is csaknem egy óráig foglalkoztak vele. Hermán egyenesen szemére lobbantá Dobránszkynak, hogy boszuból denuncálta volt kartársait. Trefort és Berzeviczy részletesen megcáfolták Dobránszkynak vádaskodásait, különösen a Szily ellen emelt rágalmakat. A középiskolák tételénél Helfy Ignác szólalt fel, azt sürgetve, hogy mint Norvégia, egyesítsük mi is a reáliskolát és a gymnasiumot. Trefort miniszter nyomós észrevételeket tett erre s következetlenséget látott abban, hogy Helfy egyfelől túlterhelésről beszél, másfelől mindig új meg új tanítnivalót kiván. — A középiskolai rendszer nemzetközi jellegűségét is említve a miniszter, Ugrón Gábor ez ellen szólalt fel. Ő magyar szellemű középiskolát kiván, de midőn a német tanrendszert elitélte, e helyett mégis idegent: a franciát ajánlotta. Ez ellen meg Zichy Antal tett kifogást. Előre bocsátva, hogy nem tartja helyesnek a kétféle középiskolát s fölöslegesnek tekinti nálunk, hol modern nyelveket is kell elsajátítani, a görög nyelv tanítását, mely nélkül is volt elég nagy ember, (ott van Deák Ferenc), erősen gáncsolta a francia nyelv és nagyzás bálványzását. A francia tanrendszer — úgymond — hanyatlóban van s ma már az is a német felé hajol. Szólt egyszersmind a francia hivalkodás ellen is, mondván, ha a franciák nem tartanák rablásnak Elzász és Lotharíngia visszafoglalását s abba belenyugodnának, Európa békéje biztosítva volna ! Az elnök erre azt jegyzé meg. hogy a vitába nem kellene a tárgyhoz nem tartozó ügyeket is bevonni s a maí válságos időben erős megjegyzéseket tenni, oly nemzetekre, melyekkel barátságos viszonyban állunk. Még Kiss Albert (ref. lelkész) beszélt nyomósán és helyeslés kíséretében. Többi közt sajnálkozását fejezte ki oly kisebb gymnasiumok megszüntetése fölött, melyek a magyarságnak igen jó szolgálatot tesznek. Szemnecz beszédére reflektálva emelkedett s a felebaráti szeretet jó papjához illő hangon kárhoztatá azokat, kik sok bajainkhoz még egy újat és nagyot igyekeznek csatolni: a felekezetek közti villongást, a mire a nemzetnek semmi szüksége nincs. Szóba hozta a szónok a Veress József múltkori hasonlatát, hogy t. i. a függetlenségi párt túrós csuszával szolgál a népnek, míg az antisemiták tepertüt is tesznek rá, hogy ízesebb legyen. Kis Albert azt mondá, hogy ez nem jóizű tepertű; közelébb egy másik antisemita, már keserű túrót is kínált hozzá s következhetik még rá az ismert socialiszlikus olajcsöpp is s az ily eledelt a jó magyar ember természete nem fogadja be. (Helyeslés jobbról, balról. Csak egy pár antisemita jelenté ki nem tetszését közbeszólással.) A szombati ülésben a nép fölkelésre kért költségek megszavazása után, folytatták a középiskola költségvetését. Ennél laposabb és eszmétlenebb vita alig folyt a képviselő házban. Hoitsy Pál hosszú beszéddel untatta a házat, a mathezis és csillagászat mellett kardoskodott, több hatástalanul elhangzott észrevételt tett a miniszter és a szónokok nyilatkozataira. Nendtwich K. formaszerű| leg converszált, sok ürességet összehordott, többek között azt is elmondva, hogy neki milyen szép könyvtára van s hogy nálunk csak regényeket és verseket olvasnak. Pulszky F. gúnyosan sajnálkozott is a miniszteren, ki annyi homlokegyenest ellenkező nézetet kénytelen végig hallgatni s azt tanácsolta neki, hogy legjobban teszi, ha ezeket meg se hallva, önmagára hallgat. Fenyvessy Ferenc hévvel szólt arról, hogy a középiskolában a képzőművészetek történelmét is kellene tanítani, hogy ifjainknak ízlésük és eszményies szellemük képződjék. Hermán 0. a természettudományokat kívánta a középiskolai oktatás alapjául tétetni, például említve Göthét, kit a természet szeretete tett oly nagy költővé. Az utolsó nap, február 2i-én a népiskola költségeire került a sor. Hamar és simán letárgyalták. Legelőször Göndöcs B. szólalt föl s a ház e komikus alakja most nem igen keltett derültséget. Komolyan végig hallgatták jámbor tanácsait, s csak akkor mosolyogtak, mikor fölemlíté, hogy ő 12 iskolának az igazgatója. A népiskola sikerével nincs megelégedve. Az olvasó könyvekre kellene a fősúlyt fektetni, a mezőgazdaságot a franciák példájára minden iskolában tanítani, a polgári iskolákat pedig ipari és kereskedelmi tanfolyamokkal ellátni. Lukács Gyula a Horvátországban lakó magyar lakosság érdekében szólalt föl. Méltányosság szempontjából elvárná, hogy a horvátországi magyarság oktatási nyelve, legalább ott, hol csoportosan laknak a magyarok, a magyar legyen. Pedig a tényleges helyzet az, hogy kivált a szlavóniai megyékben mintegy 40 községben lakik nagyobb csoportokban magyar lakosság és csak 5 községben van magyar tannyelvű iskola, melyek adunamelléki ref. püspökség főhatósága alatt állnak. Fel-