Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-27 / 9. szám

tén reformálni, hozzá kezdett ennek keresztül viteléhez, csak hogy a pápának tekintettel kellett lenni a pápai szék érdekeire, tekintettel a bibornokra s általában a hierarchia hatalmára; úgy hogy a félvilág által uralt pápa nem tehette azt, mit az egyszerű mezétlábas szerzetes, ki csak az igazságot, lelke meggyőződését követte, semmi egyéb által nem veszélyeztetve. Nehéz a gazdagoknak, a hatalmasoknak menyországba — az igazság — a meggyőződés menyországába jutni 1 A napokban eszünkbe jutott a régi história. Nem fogunk Canossába menni! hangoztatá ezelőtt gondolom másfél évtizeddel a hatalmas Bismark, a félvilágot rettegtető. Nem fogja tűrni, hogy a német birodalom politikai ügyeibe idegen papi fejedelem avatkozzék s a modern államelv teljes kifejtése azon árnyékhatalom — a pápai curia — által akadályoztassék. Ez már beszéd! gondolánk, méltó egy oly férfihoz, kinek a háta mögött egy millió szurony s 40 millió német áll. Egy ily ember — nem kételkedünk — ura lesz majd szavának s erélyes kezével fenntartandja azon korlátokat, melyek az egyházi és állami életet egymástól különvá- [ lasztják s nem engedendi, hogy a nagy német birodalomban a vallás köpenye alatt politika űzessék. Fel is övedzé derekát a nagy államférfi s neki gyürkőzött a papuralom túlkapásai ellen ; való erélyes védekezésre. Hozatott törvényeket, kedve szerint valókat, adott ki rendeleteket, melyeket célra vezetőknek gondolt. Egész Európa kíváncsian leste a küzdelem eredményét. Néhány évig kellő erélylyel vívta a nagy diplomata a nagy harcot, de már ezelőtt három négy évvel újabb és újabb lépéseket tett Canossa felé, a napokban pedig, ha külsőleg nem is annyira meghunnyászkodva, mint egykor Henrik, a né„met császár, de tényleg bement biz ő az emlegetett pápai residentiába, megalázta magát, részint már eddigelé visszavonta, részint közelebb visszavonandja mindazon intézkedéseket,*) melyeket a hierarchia túlkapásai ellenében ez utóbbi másfél évtized alatt tett. Mikor a kis, de szabad alkotmányos Svájc — hol pedig a lakosságnak vallás szerinti számaránya nagyon összevág a Bismark által vezetett birodalom lakosságának számarányával, — akarta a hierarchia túlkapásai s a jezsuitismus ádáz befolyása ellenében magát biztosítani s a modern államelvet szűk határai között valósítani, ennek, bár erélyes küzdelmek mellett, sikerült és a kis *) Folyó hó 22-én már nyilvánosságra jött azon legújabb egy• .ház-politikai törvényjavaslat, mely a hires májusi törvények utolsó maradványát is elhordja, Lásd e szám külföldi rovatát. Szerk. Svájc kormánya úr a maga területén, az európai helyzetnek jobbra vagy balra fordulása mellett, szilárdan áll az idegen papuralmi kísérletekkel szemben; addig a nagy német birodalom nagy ható kancellárja kénytelen meghátrálni s egyházpolitikai terveinek összedőlt romjai felett búslakodni. A kis Svájcnak sikerült, mert annak, minden mellékérdekektől eltekintve, egyedüli célja a szabadság, az állam jogainak a biztosítása volt; míg Bismark, a nagy diplomata, kénytelen tekintettel lenni hol egyik, hol másik pártra, a melyiknek segítségével uralmát fenntarthatni reményű. Nála a szabadság nem cél, csak eszköz hatalma biztosítására. Egykor felkarolta a prot. liberális egyházpolitikai elveket, hogy ezek mellett mutatott lelkesedéssel megnyerje a protest. többséget; most — a citromot kicsavarván, eldobja, — most folyamodik a pápához s Jacobini bibornokkal jár karöltve, visszaadja a papuralomnak mindazt a hatalmat és befolyást, melylyel az egykor Németországon bírt s melyek ellenében Bismark oly hatalmasan csörtette a kardot egy évtizeden át, — csak hogy a pápa befolyásával, ennek a német katholikusokhoz közelebb kibocsátott főpásztori levelével megnyerje politikai céljainak s hadi terveinek támogatására az ultramontán elemeket s ezek segítségével az újonnan egybehívandó birodalmi gyűlésben a többséget. Mit neki a liberális egyházpolitikai elv, neki több katona kell az eddiginél és ebből a célból áldozatul dobja azt az elvet, a melyiknek a feláldozásával könnyebben célhoz jutni vél. Bismarknak is könnyebb a tű fokán keresztül menni, mint .... Ez különben az ő dolga. No meg a németeké, búsuljanak azok, ha csalatkoztak nagy politikusuk szabadelvűségében. Hanem egy kis tanulságot mi is meríthetünk a szemünk előtt történtekből, nem valami új tanulságot ugyan, sőt nagyon is régit, régibbet, mint az az ismeretes nóta, melynek húzását ez előtt 25 évvel Magyarország alckori helytartója megtiltotta. Tanuljuk meg jelesen azt, hogy a politikának nincs vallása, nincs lelke, vagyis hogy az lelketlen. Beh sokszor s béli sokan legyezgették a politikus urak közül a mi protestáns egyházunkat s ennek vezetőit, mikor nekik a protestánsok támogatására szükségük volt; és viszont beh sokszor cserben hagyták a mi egyházunkat azok, kik néha-néha szóval és ígéretekben oly nemes lelkiteknek mutatták magukat irányunkban. A politikának nincs vallása, de viszont a vallás se ártsa magát politikába. Azok, a kik a vallás oltára körül szolgálnak, ne reménykedjenek, ne bízzanak idegen istenekbe. Szelídek, mosolygók