Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-27 / 9. szám

Harmincadik évfolyam. 9. sz. Budapest, 1887. február 27, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. Bm, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. fpáp"'" Teljes számú példányokkal mindig szolgáillisit-u.n.15:. Megnyitó beszéd. (Tartotta Szász Károly püspök úr a Vallásos felolvasások megkezdésekor.) Az ige tehát testté lett — vagy mindjárt testté leendő. A helyhez képest, a hol szólani szerencsém van, nem templomi értelemben használom az Ige szót, hanem közpéldabeszédi értelemben, midőn azt jelenti, hogy az eszme alakot nyert és valósult, vagy valósulása küszöbön van. Pár hónappal ezelőtt, egyik egyházi lapunkban, a protestáns egyház és iskola vagy mondjuk a hit és tudomány egy buzgó fiatal bajnoka, Kenessey Béla barátom egy — protestáns egyházias népszertí felolvasások iránti — indítványnyal lépett a művelt protestáns közönség s annak vezérférfiai elé ; *) indítványában szíves volt első sorban névszerint rám is hivatkozni többek között s engem is felszólítani indítványa támogatására s érvényesítésére. Megvallom, nem értem rá sok teendőim között, bár szándékom is volt s készségem is lett volna reá, szóval vagy Írásban felelni a hozzám intézett szíves megszólításra. De mulasztásomért, remélem, bocsánatot nyerek ma, midőn tettel felelek arra, nekem jutván a szerencse, hogy az evangeliomi protestáns, vallásos, erkölcsi és egyháztársadalmi népszerű és nyilvános felolvasások cyclusát megnyithassam. S miután tisztelt társaim, a célba vett felolvasások rendezői, engem voltak szívesek e megnyitással megbízni, talán nem lépek túl megbízatásomon, ha néhány szóval körvonalozni igyekezem e felolvasások célját és eszmekörét, a mint ízt mi — vagy legalább én — felfogom. Nem a szorosan vett egyházi, hanem a mi az egyházi szervezetnek, mint formának, tartalmát *) Protest. Egyházi és Iskolai Lap i8S6-dik évi 49-dik szám: >Népszerű felolvasások a theologiai tudományok köréből« cím alatt. s lényegét képezi, a vallásos, erkölcsi és egyháztársadalmi élet és eszmék körében kívánnak mozogni felolvasásaink. És sietek mindjárt megmondani, miért és mily értelemben kívántam különbséget tenni az egyháznak mint intézménynek formai és tartalmi oldala között. Bármily magas, sőt magasztos és felséges legyen is az egyház, mint mennyei eredetű üdvintézmény, mint Istennek földi országa: az még sem célja önmagának s nem magáért van. Azért van, hogy fenntartsa és terjessze a hitet; hogy tisztítsa és megszentelje az erkölcsöket; hogy emelje és folytonosan reformálja a társadalmat, nevelje és jobbítsa az emberiséget. Isten földi országa csak előcsarnoka, csak pitvara Isten mennyei országának; s mint előiskola, arra való, hogy tagjait a felsőbb iskolára, az örökkévalóságra készítse. Ennyiben az egyház csak forma: tartalma a hit, az erkölcs, az emberiség összes szellemvilága. S mint forma, természetesen formák közt mozog, melyek különböző emberi társaságokban különböző alakokat ölthetnek s öltenek is tényleg; kinek-kinek a maga felfogása s öröklött vagy szerzett meggyőződése szerint a legjobban úgy, a mint az ő egyházában van; s rá nézve mindenesetre feltétlenül is a legjobban, ha ő abban feltalálja hite nyngalmát, erkölcsisége ösztönzőjét s szellemi tökélyesbülése feltételeit. Ezért mon d juk: legyen az ö hite szerint, mert mint Pál apostol is megmondotta: Kiki a maga Urának áll vagy esik. (Róm. XIV. 4.). Az egyház mint mennyei eredetű s örök — de formáiban földi — intézmény, úgy a mint s addig a meddig egy bizonyos formában áll, azon formák között s azok szerint szolgál a hitnek és az erkölcsöknek; hirdeti az Isten örök változatlan igéjét, igyekszik szelidíteni és nemesíteni az erkölcsöket, nevelni imáival az Istenben való bizodalmat, emelni szent énekeivel a buzgó-