Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-20 / 8. szám

A németországi egyházi lapok hazánkról a »-Schulverein« divatja óta következetes ellenszenvvel és rosszakaratú ferdítéssel írnak. Még oly komoly egyházi lap is, mint a berlini »Protest. Kirchenzeitung®, megereszt el'eniink egy egy csöndes panaszt a német kultura elnyomása (?) s az erőszakos magyarosítás miatt. Az »Oester. Protestant« brassói, szebeni stb. levelezői szintén elég gyakran rágalmaznak bennünket. De annyi badarságot, mint a lipcsei »Allg. ev. luth. Kirchenzeitung*, az új-lutheránusok ez exlusiv irányú közlönye, ellenünk összehord, régen olvastunk az alapos (?) német sajtóban. ízelítőül álljon itt a következő részlet. »Hogy Ausztriában i86oban az alkotmányos viszonyok helyreállíttattak, a nemzeti mozgalmak az egyhá/i téren is terjednek és az apró nemzetiségek ott, a hol többségben vannak, tervszerűleg támadólag lépnek fel. Magyarországban az uralomban levő magyarok azon kezdték, hogy az ország éjszakkeleti részén lakó tótoktól, mivel ezek a leggyengébbek fajuk mágnásai és dignitáriusai által — kik a magyarokkal tartanak — cserben hagyattak, állítólagos pánszláv üzelmek miatt felsőbb tanintézeteiket elvették. Ezt követte az országos népiskolai törvény, mely szerint minden elemi és középiskolában a magyar nyelvet kell tanítani. Végül pedig a kormány e'rendelte, hogy a középiskolákban még másik három tárgyat is magyar nyelven kell előadni. Az egyházi téren meg kiadták a rendeletet, hogy, miután a lelkészek az állam megbízásából vezetik az anyakönyveket, ezek a magyar, azaz az állam nyelvén vezetendők, és ha a lelkészek ezeken kívül még saját hitközségeik nyelvén külön anyakönyveket akarnak vezetni, ezek csak privát anyakönyveknek tekintendők. Ez tehát a legtökéletesebb magyarosítás és most még csak az hiányzik, hogy a német és oláh községeknek magyarul prédikáljanak és minden hivatalos ténykedést magyar nyelven végezzenek.« IRODALOM. Zimmermann Gyula, német nyelvtan, középtanodák és hasonszervezetű iskolák számára. Debrecen, ifj. Csáky Károly, 1887. VI. és 263 1. Ára 2 forint. Zimmermann Gyula, Német olvasó- és gyakorló könyv 1. rész, a reáliskola I. és a gymnasium III. oszt. számára. U. ott, VII. és 67 lap. Ára 60 kr. E könyvekről a szerkesztőség által fölkért szakértő a következő bírálatot küldötte be. Bármilyen Ítéletet ís kellene mondanunk e könyvekről — véglegeset nem mondhatni, a meddig a teljes olvasókönyvből az egész módszerrel nem ismerkedtünk meg — dicsérettel és elismeréssel kell felemlíteni a buzgóságot, melyet ez ügynek már oly körökben is szentelnek, hol eddig a német nyelvet éppen csak tűrték. De különösen könnyű ez Ítélet, midőn az első pillanatra is a buzgóság mellett a szakavatottságot, a törekvés mellett az eredményt is látjuk. A szerző nem riadt vissza az anyaghalmaztól, hanem biztos körültekintéssel rendszerbe foglalja és ha e tekintetben kissé tovább is ment a szükségesnél, a könyv használhatósága evvel nem csökken, és egy második kiadásnál a szerzőt saját tapasztalatai fogják a kellő mértékre rávinni. A ki német nyelvet valamikor tanított, tudni fogja, hogy az összeállítások az egyes betűk kiejtésének feltüntetésére, melyeknek ajelen nyelvtan 34 lapot szentel, fölöslegesek, mert tényleg a tanuló az olvasókönyvben tanul olvasni ; különösen feleslegesek, ha a nyelvtan rmga Ís kissé ingadozik, »s pl. lében, er és pflégen szókra az e-nek egyforma kiejtését írja elő« (13. 1.); vagy ha magyarázgatja (29. lapon), hogy régi szokás szerint úgy írnak : ich musté, stb. a debreceni fiút nem érdekelheti, hogy a németek helyesírásukkal már mennyi és mekkora bolondot remekeltek. Evvel szemben feltűnő, hogy a nyelvtan a Zahl szót (a 37. és 75. lapon) következeteken h nélkül írja; a tartalom jegyzékben helyette talán óvatosságból Zeit áll »határozott számnevek, bestimmte Zeitwörter.« A kelleténél tovább megy a szerző a képzések feltüntetésében, a hol egy-egy példa elegendő volna tő és képző közt álló esetben nagy plusjellel (wo-f-mit stb.), míg a szemet bántó és lényegében kérdéses értékű irás-mód egész oldalokon, sőt az egész declinatión végig megy. Különösen bántó ez a melléknevek erős ragozásának magyarázatánál, a hol a rag a névelő teljes alakjában van feltüntetve, 53. lapon fleissig + (d)er Mensch. Á növendék felfogására is csak lehet valamit bízni, ha egy kis elméleti magyarázatot előre bocsátottunk. Szerzőnek ezen szemléltetési törekvése nem vezethet cé'hoz, mert a növendéket inkább megzavarni képes. Ilyen furcsa aztán a főnevek ragozásainak csoportosítása, a hol, csak hogy állandó szabályt nyerjen, a Herz szót kölön csoportba teszi, melynek aztán egyetlen példája, holott az n-végű úgynevezett vegyes ragozási! hímneműek nagyobb csoportja csak vonás a'att egy kis jegyzetben talál helyet. Az előbbível felemlíthetjük, hogy az olvasókönyvben szintén csak szemléltetési törekévsből a fordítási gyakorlatokban a szórend a sorok felett számokkal van megjelölve és pedig mindvégig! Eltekintve attól, hogy ez eljárás a szemet sérti, »még elkényeszteti a növendéket, mert nem enged neki szabad, önálló okoskodást és nem vezetheti állandó szabályra, melyhez később ragaszkodjék, pedig nem nehéz, azt a fiúval már az első órától kezdve megértetni. A mit persze a nyelvtan a 172. és 173. 1. erről mond, nem elegendő. Ép oly kevéssé helyeselhetjük, hogy a főnevek neme nem a teljes névelővel jelöltetik, hanem csak a névelő vég betűje által: pl. s Kind, r Mensch, e Frau, mert hogy érezze ki a fiú a jegy jelentését, mikor az illető betű nem is ejtetik ! (die Frau). Ha az egész névelőt nem irjuk ki, hanem csak jegyet teszünk helyébe, akkor a magyar n. s, vagy a latin m. f. 11. jobb, mert észszerűbb. Az olvasókönyv néhány darabja (különösen a költői) nagyon nehéz, a mint minden nyelvben a gyermeteg hang a rendes, szabályos beszédtől lényegesen eltér. Minek azért ilyennel kezdeni? De ismételjük, hogy szerzőt a könyv használata közben saját tapasztalatai majd ráviszik a helyes úti a és mindezek dacára elismerésünket a vállalattól nem tagadhatjuk meg, megjegyezvén, hogy a teljes módszerbe az olvasókönyv még következő köteteinek hiányában kellő betekintést nem szerezhettünk. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. Szalay József, nagybecskereki ref. lelkész jelenleg a pesti és kecskeméti egyházmegye községeiben prédikál és gyűjt a gyülekezete által építendő templom javára. — Puky Márton ceglédi bérlő 200 frtos alapítványt tett a pándi ref. iskolánál, hogy annak kamataiból szegény gyermekek ruhát kapjanak. — Gruzda Domokos tövisi ref. lelkész a napokban ülte meg működésének 25-ik évfordulóját, mely alkalommal az egyháztagok meleg ovációkban fejezték s/eretetüket az iigybuzgó lelkipásztor iránt. — Bethlendi Endre the-