Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-13 / 7. szám

tanítóképezde tanárkarai majdnem teljes számban; megjelent egész Cegléd városa, a ki befért a templomba, az ott foglalt helyet, ellepve még a karzatokba vivő lépcsőket is, kiknek pedig bennt nem jutott hely, a templom előtti téren s utcán foglaltak állást. A gyászszertartás d. u. 2 órakor vette kezdetét a templomban. A ceglédi reform, tanítói karból alakult s ügyesen vezetett énekkar megható gyászéneke után Szász Károly püspök úr a szószékbe lépett s a veszteség és fájdalom nagyságát tolmácsoló ima után a lapunk elején álló s az igazat és szépet oly mesterileg egyesítő emlékbeszédben tüntette fel előttünk az elköltözöttet. A beszéd után rövid ima majd ismét az énekkar gyászéneke következett (Nagy sajnálatunkra közének nem volt, pedig abban a szép nagy templomban azzal a nagy közönséggel együtt mily jól esett volna a XC. zsoltár egy pár versét elénekelnünk 1) Ezután megindult a nagy gyászmenet, elől egy kocsi koszorúkkal megrakva, azután a koporsót vivő gyászkocsi. A sírkertben az egyházmegye esperese Adám Kálmán úr vett búcsút az elköltözöttől, ennek érdemeit még egyszer felelevenítő s a nagy közönséget mélyen megindító szavakban; majd a helybeli segédlelkész Dézsi Mihály mondott a szív igaz, meleg hangján imát; s mielőtt a göröngyök ráhullottak volna a koporsóra, az ó-budai egyház lelkésze, Mészáros Sámuel ! állott a sír széléhez, kezében egy vánkos alakú s földdel telt zacskóval s az ebben levő földet a mennyire meglepőleg ép annyira az egész közönséget meghatólag a koporsóra dobá a következő beszéd kíséretében : »Nem sokáig tartóztatlak vissza, nem állom útját kiérdemelt nyugalmadnak üdvözült főpásztor, megsiratott halottunk 1 De e kegyelet, mely onnan nyugotról, — hol egykor bölcsőd rengett — ide hozott egy kis sereget: parancsol velem, hogy megállítsalak utadon, hogy visszatartsalak, ha csak egy pár pillanatra is, tátongó szájánál ama veremnek, melynek nyílása ha lezáratik: hiába keresnők azt, a ki nekünk, ide zarándokolt vándoroknak egykor oly kedves, oly drága volt. Igen az ó-budai reformált kisded gyülekezet, a te legeltetésed első seregének szerény küldöttsége van itt, az állít meg, az tart vissza nagy utadon, az kéri e gyászos gyászban is fényes gyülekezet egy kis türelemre, míg kizokogja magát annak koporsója felett, ki első sorban az Övé volt, övé mint szülötte, övé mint lelki vezére. A kegyelet parancs szava késztet a szólásra ; a szólásra ; a kegyelet, egy kisded nyáj kegyelete, mely követett folyton, nagy,' nemesen futott életutadon: ide kisért, ide ért végre velünk a határdombhoz, amaz »ótestamentomi árokhoz«, melyről csak nem rég legeltetésed első seregéhez irt pásztori leveledben, hattyúdalodban említést tevéi. Itt vagyunk tehát még egyszer, utolszor nálad, kivel az emlékezet bűvös világában folyton együtt valánk, hogy lerójuk, ha csak erőtlen szavakban, de őszinte meleg könnyükben a tartozást, melylyel az ó-budai kisded gyülekezet adózik szellemi atyjának mindig büszkesége, hű lelkipásztorának. Eljöttünk mi szellemi fiaid, kinek bölcsőjét atyáink látták, megnézni s könnyeinkkel megöntözni a koporsót, melybe nagy szellemed por hüvelye záratott; eljöttünk teljesíteni testamentomi parancsszavad: »adjatok nekem sírhelyet földetekben.« Igazi ez volt az utolsó szó, »pium desiderium,« de — miként irád — nagyon komoly kívánság, mit az ó-budai kisded gyülekezet nagynevű lelkipásztorától hallott. Ám e kívánság egészben nem teljesülhet, tiltja azt az itt zokogó szerető szívek jogosultsága; tiltja e nagy és fényes gyülekezetnek buzgó Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : IDx. !33a,lla.g:i ütvtflór. lelkipásztorához még hamvaiban is ragaszkodása. De mert a kegyelet nem ismer akadályt; mert a szeretet »erős mint a halál, kemény mint a koporsó« : részben teljesül kegyes óhajtásod. Im fogadd el hálánk s szeretetünk zálogául mit adhatunk, de a mi neked az örök hazába vezető utadon legdrágább kincsed, édes álmot varázsló talizmánod leend: fogadd e maroknyi földet síri vánkosul. Érezd ennek a sír fagyos kebelén is átható melegét ; érezd a soha meg nem haló szeretet síri üdvözletét, onnan nyugot felől, a neked legdrágább, legkedvesebb nyugvó porok hazájából; érezd e maroknyi földben a rég elhamvadt édes atyai, édes anyai szív újra éledését; elegyülj e megszentelt porokkal, hisz édes atyád, édes anyád porait fedő porrészek ezek. Fogadd s aludjál alattuk édesen !« Még egy ének s azután ott hagyok a drága hamvakat, egyházunk egyik erős oszlopának, veterán bajnokának földi részeit magába fogadó sírgödröt. A hosszú fáradságos, sokszor tövises pálya megfutása után nyugodjál békében 1 Farhas József. ADAKOZÁSOK. A budapest-budai ev. ref. templom építésére újabban következő adományok jutottak alólirott kezeihez : Budapesten: 1886. dec. 5-én perselypénz 2 frt 50 kr. Dec. 12-én 2 frt 80 kr. Dec. 19-én 3 frt 30 kr. Dec. 25-én 10 frt 77 kr. Dec. 31-én 9 frt. 1887. Január i-én persely pénz 8 frt 31 kr. Jan. 2-án 9 forint 50 kr. Ballagi Mór a »Prot. egyh. és iskolai lap«-hoz befolyt 5 frt 50 krt kikerekíté 6 frt. Jan. 9-én perselypénz 3 frt 70 kr. Neményi József törv. bíró 20 frt. Kálósi József 2 frt. Cseke Kálmán 1 frt. Jüngling Sándor 1 frt. Lenk Gyula 2 frt. Ifj. Bánó József 1 forint. Jan. 16-án perselypénz 2 frt 30 kr. Özv. Horváthné 1 frt. Bus Mihály 1 forint. Nyers Istvánné 2 forint. Özv. Fodor Júlia 50 kr. Dr. Oláh Béla 1 frt Benedek Sándor 2 forint. Szántó Samu 3 frt. Dr. Kiss Áron 5 frt. Papp György 2 frt. Komáromy András 1 frt. Petkó Béla 1 forint. Lovas Imre 1 frt. Özv. Benárd Lajosné 3 frt. Miklós Gergely 2 frt. Kasics Péter 15 frt. Szökody Benő 1 frt. Thaly Guidó 3 frt. Hegymegi Mariska 2 frt. Paulovics Nándor I frt. Édes János 1 frt. Gyűd ev. ref. egyház hívei Kálmán Farkas r. 1. által 2 frt 5 kr. Füzesgyarniati ev. ref. egyház és Szilágyi Márton lelkész 2 forint. Tásohi ref. hívek 2 frt 40 kr. Ajkai ev. ref. egyház és hívei Parragh Lajos r. 1. által 5 forint. Fogarasi ev. ref. egyház s a hívek Szőts István pénztárnok által 11 frt 34 kr. Harasztosi ref. egyház és lelkésze Kovács János 6 frt Összesen: 162 frt 47 krajcár. — A harminchatodik közlésben kimutatott összeggel együtt: 14,339 forint 35 '/a krajcár. (Folytatjuk). Budapest, 1887. jan. 16. — Dr. Hamary Dánielpénztárnok. Felelős szerkesztő: Dr. Ballagi Mór. Főmunkatárs: Szőts Farkas. DEUTSCII M.-féle művészeti intézet Budapesten.