Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-13 / 7. szám

vei, az általam mint első úttörő által megkezdett egyházi ének- és zeneirodalom fejlődését elősegítették ; azok közt különösen a s.-pataki állami tanítóképezdei zenetanár Sz. Nagy Józsefnek, ki a nagy-kőrösi tanítóképezde felállításakor, annak legelső megválasztott zenetanára, s munkáim megjelenhetésének és elterjesztésének egyik legfőbb tényezője volt ; s az ő utána megválasztott zenetanár Oláh Károly úrnak, valamint a nagy-kőrösi tanítóképezdei tanárkarnak, kik karénekes könyveimet az egyházkerület megegyező akaratával, iskolai kézikönyvül vették fel, s használják folytonosan. A fennt felsorolt munkáimon kívül, sajtó alól nem sokára kikerülnek e következő műveim : Karénekes könyvem II-dik részéhez a karénekekhez vagy choralokhoz tartozó melodiosus interludiumok (közbejátékok). A zsoltárok, dicséretek és halotti énekek dallamai közül, 3 és 4 szólamú férfiénekkarra, a leginkább használatban lévő dallamok. Nem sokára meg fog jelenni tőlem a Maróthi 1774-ben megjelent régi harmóniámnak, a zenetudomány mai színvonalán álló, s a melódia természetéhez és jelleméhez (Character) alkalmazott harmonizálása, 4 szólamú vegyes énekkarra, orgonára, harmoniumra és zongorára, choralis interludiumokkal ellátva egyaránt használhatólag azon dallamokra nézve, melyeket néhai Ivánka Sámuel 1864-ben kiadott s 128 lapra terjedő »Vezérkönyvébe« felvett. Ez tehát általam ugyanazon choráloknak egy második és újabb kidolgozása és kimutatása annak, hogy mikép kellett volna a Maróthi-féle harmonicusból felvett chorálokat, a harmónia némi figyelemben tartása mellett, négy szólamú vegyes énekkarra már akkor is átdolgozni; miután tény az, hogy azon régi harmónia, azon elavult monoton modorban ma már többé nem használható ; s a dallamoknak általam 2-féleképen való kidolgozása és a két különböző kidolgozásnak összehasonlítása ismét tanulmányul fog szolgálni a tanulmányozni szeretőknek. Megjegyzendő, hogy Maróthi a Spetha András latin zsoltáraiból vette át e harmonicust. (Első kiadása 1745-dik évben jelent meg.) Ezen munkáim kiadása után igyekezni fogok azon, hogy az egyházakat és iskolákat érdeklő többnemű dolgozataim egymásután minél elébb megjelenhessenek. Hogy az 1859-ik évben kiadott műveimmel menynyire feleltem meg az egyházi zeneirodalom terén, az akkor elébem kitűzött célnak vagy feladatnak és várakozásnak : azt nemcsak Magyar- és Erdélyország legkitűnőbb zene-capacitásai és pályatársaim, hanem az egész birodalom és a külföld leghíresebb zenetudósai is, fennt elősorolt több rendbeli bizonyítványaik tartalma szerint, a legnagyobb méltánylással ismerték el és ajánlották azoknak, Magyarország minden protestáns községébe, egyházi és iskolai stb. használatra való felvételét. — Ez elismerést munkáimnak használhatóságát és elterjedését bizonyítja, 4 részből álló iskolai, tanítóképezdei s templomi használatra nélkülözhetetlen karénekes könyvemnek most megjelent harmadik kiadása is. Minél fogva teljes tisztelettel kérem fel az egyházkerületek főtiszteletű és méltóságos püspökeit és világi főgondnokait, nagytiszteletű espereseit, az egyházmegyék gondnokait és általában a lelkészi kart, hogy — mint ezelőtt, úgy — ezutánra is hathatós pártfogásukban részesíteni s 4 részből álló karénekes könyvemet, a nagyt. és tekintetes egyháztanácsok előtt is, ezen értesítésem felolvastatása mellett, az egyházak és iskolák részére, kézikönyvül megvételre ajánlani méltóztassanak; már ! csak azért is, hogy a szegényebb sorsú kántoroknak, orgonistáknak és tanítóknak alkalmuk legyen magukat az egyházi ének és zene terén tökéletesíteni; — mely pártfogásuk által utat nyitnak, az egyházi ének és zene annyira kívánatos gyorsabb fejlődésén-k, mi által inkább remélhető első sorban, a már csaknem elodázhatatlan egyházi ének- és énekkar-iskolák s ériekegyletek felállíthatása; s majdan a gyülekezeti négyhangu öszhangzatos éneklésnek templomainkba behozatala, mint a hogy ez Helvétziában (Schweitzban) van. Valamint tisztelettel kérem pályatársaim és az összes tanári és tanítói kar bizalmát és részvétét és azon sok százakra menő tanítványaim érdeklődését, kik részint magán zeneintézetemben, részint a gymnasiumban és a tanítóképezdében tőlem oktatást nyertek, hogy munkáim terjesztését, mint ezelőtt, úgy ezután is, eszközölni méltóztassanak. Végre a fennt megirtakból és elősorolt műveimnek élőbeszédeiből is nyilván kitűnik és világos, hogy a ref. ének- és zeneügy fejlődésének kezdete (a mint ez már csak nem általánosan elismert tény), Magyarországon a reformátiótól számítva, legelőször épen a 19-dik század negyvenes éveiben, (mert az előtt semmi sem történt) indult meg Debrecenben; és tovább fejlődhetésének alapja fenntebb megnevezett munkáim megjelenése által vettetett meg. BELFÖLD. A hegyaljai ág. evang. egyházmegye közgyűlése. (Tartatott Miskolcon febr. 2-án). A rendkívüli közgyűlés a tiszakerületi Rendezet 92—94. §-aiban körülirt rendeletnél fogva hivatván egybe, annak a legnevezetesebb actusát a leköszönt esp. felügyelő búcsúja s az újonnan megválasztottnak székfoglalója képezte. Á gyűlés az egyház nagy tanácstermében d. e, 10 órakor vette kezdetét, melyen az esperesség köréhez tartozó egyházak nagyobb része képviselve volt; a sajókazai egyház képviseletében mélt. báró Radvánszky Béla zólyomi főispán s egyet, gyámintézeti világi elnök úr, s a miskolci testvér ref. egyház pedig mélt. báró Vay Béla borsodi főispán s főtiszt. Kun Bertalan püspök urak stb. jelenlétével emelték a gyűlés ünnepélyes lefolyását. Nagytiszt. Zelenka Pál főesperes úr buzgó imával nyitotta meg a tanácskozást, majd Lichtenstein József nyugalomba vonuló esp. felügyelő üdvözölte az igen szép számmal megjelent közönséget s a gyűlés kijelölt napirendjére hivja fel azok figyelmét. A szavazatbontó bizottságnak az esp. felügyelő megválasztására vonatkozó jegyzőkönyvei felolvastatván, letárgyaltatván, a választás eredménye hirdettetett ki, melynélfogva a hegyaljai ág. ev. egyházmegye felügyelőjéül Radványi István úr a miskolci ev. egyház érdemes felügyelője lett megválasztva. És most felállott az a férfiú, a ki 10 évig viselte a felügyelői tisztet, 10 évig bírta az egyházaknak teljem bizalmát abban az esperességben, hol, mint azt főesperes úr kiemelte, az egyetemes egyház valamennyi espezességei között talán a legnehezebb szerep jut egy lelkiismeretes vezérnek : felállott, hogy elbúcsúzzék a nagy családtól, melynek eddig atyja, vezére, kormányzója volt, s melynek szeretete iránta oly törhetlen, ragaszkodasa oly tántoríthatlan. Elbúcsúzott, de csak mint