Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-13 / 7. szám

mokban kijelölni, a gyám- és nyugdíj-intézet jelen tervezete mellett, sem célhoz vezttőnek, sem méltányosnak nem tartom; nemcsak azért, mert az erre vonatkozó statisztikai adatok nem állanak rendelkezésemre, de főleg azért, mert ha a statisztikai adatok alapján, nagy átalánosságban kimutatható lenne is megközelítőleg az özvegyek száma, de nem volna kimutatható ezek kiskorú gyermekeinek és a nyugdíjasoknak száma. Miért is — véleményem szerint — ez helyesen és méltányosan csakis utólagosan határozható meg; miután az egyeseknek adandó évi segély mennyisége: egyfelől a gyám- és nyugdíjul kiosztandó segélyösszegtől, másfelől a gyám-és nyugdíjasok számától függ. — E kettő mellett még óhajtom, hogy a hivatalban töltött szolgálati idő is tekintetbe vétessék; ha complicálja is ez némileg a segély kiszámítását, de a legméltányosabb alapra is fekteti azt. i A gyám- és nyugdíj minden esztendőről utólagosan adatván ki, azt egész évről egy Összegben kiadan dónak vélem; különben is ezen nem nagy Összegnek negyedévi részletekben leendő kiadása, csak nehezítené a kezelést. Ha a gyám- és nyugdíjas évközben hal el, természetesen csak a megfelelő időről tétetik folyóvá a gyám-és nyugdíj. N.-Szalontán, 1887. február 4:, Szél Kálmán. TÁRCA A legújabb theologia történetéből. (Folytatás.) V. Ritschl moráltheologiája. lütschl Albert göttingai egyet, tlieolog. tanár moráltheologiájának alapgondolatai, melyek nem az egyes hivő, hanem a gyülekezet öntudatának álláspontján épültek fel, »Rechtfertigung und Versöhnung® című művében vannak letéve. R. a történetileg adott s kijelentett positiv keresztyénség alapján áll, s igazi reformátori álláspontja az evatigy. egyház azon sarkalatos alaptételéhez való rendíthetetlen ragaszkodásában áll, hogy a keresztyén tan kizárólag az Írásból merítendő. Ennélfogva egyetlenegy keresztyén hittétel sem vezethető le a természetes theologiából, mert ilyen nem létezik, azaz nem létezik az Istenről való ismeretnek oly quantuma, mely kizárólag az elméleti ismeretnek eszközével mint az értelemnek egyetemes érvényű tulajdona volna megnyerhető, a melylyel azután a ker. üdvtant összeegyeztetni kellene. »Verbum dei condit articulos fídei, ne angelus quidem — a smalkaldi cikkek ezen tételét Ritschl is ') Ritschl moraltheologiájának főforrása! saját művei, u. m.: »Die christl. Lehre von der Rechtfertigung und VersÖlinutig« 1870—74, 2-ik kiadás 1882—83; >Unterricht in der christl. Religion* 1881 ; sTheologie und Metaphysik* 1881; tanítványai közül: Herrmann: »Die Metaph. in der Theologie* 1-876; »Die Religion in Verháltniss zum Wellerkennen und zur SittlichkeiU 1879 s Kaftan »Wesen der christl. Religion« 1881. — V. Ö. ThikStter: »Darstellung und Beurtheilung der Theologie A. Ritschl's,* 1883, kinek gondolatmenetét én is köve tem, továbbá Dorner: íGlaubenslehre* I. 175, 579, 671, 680; II. 177, 229, a christologiára nézve 379, a kiengesztelésre 506, 527 s az »egyház« tanára nézve 899. 1., végül Pjleiderer: »Religionsphilosopliie« I. 512 s köv, 1. »Die halb- und neukant. Religionsphilosophie* című fejezetét. teljesen vallhatja. A mellett visszautasít minden elméleti ismeretet arról, mint jött Krisztus az Isten által a kijelentés tartalmának birtokába, valamint minden kísérletet arra nézve, hogy valamely inspirátiói elméletből volna a szent irás normáló hatalma levezetendő. Az első ker. gyülekezet a maga hittartalmát Krisztus igéjéből és ösztönzéséből közvetlenül nyerte, mely tartalom az apostoli iratokban van letéve. Az evangyéliomok Krisztus működésében a ker. vallás első okát és rendeltetését tüntetik föl, míg a levelek a gyülekezet közös hitének eredeti állását ismertetik. Ezen hit az első gyülekezetben még ment azon toldalékoktól, melyeknek később a ker. tan ki volt téve, a midőn philosophiai műveltséggel jött érintkezésbe, a mi azon nézetre vezetett, hogy az aristotelesi metaphysika és a neoplatonismus becses adalék az evangyéliom tisztán vallásos erkölcsi igazságához. Az irás azért norma, mivel az első gyülekezetnek zavartalan ker. hitét tünteti föl, miáltal R. az írás elvét föladja, mely nála az ősker. egyházak produktumává válik, úgy hgy az íráselve nála a gyülekezet elvébe ment át. S ez természetesen első sorban az új-szövetségről áll, azonban az ó szövetségről is azt mondja, hogy benne az izraelita vallásos gyülekezetnek a kijelentésből származó hittartalma van letéve, miáltal Schleiermacher tagadó nézete az ó-szövetségről üdvös javításon ment át. Az írásból tehát, mely hitelesen bizonyítja, miként képződött a gyülekezet ker. hite s mi volt annak tartalma, meríti R. kizárólag a ker. tant s fölfedezi benne a felülről kijelentett igazságot, úgy hogy a keresztyénségben látja a tökéletes vallást, mivel Krisztus annak alapítója az Istennek teljes ismeretét közölte a nélkül, hogy annak mikéntjével foglalkoznék. Gondolkodásának kiinduló pontja a történetileg adott gyülekezet, melyben istenországának eszméje megvalósult ; Krisztus pedig történeti hordozója istenországa eszméjének, a mi azonosnak vehető az ő istenségével. Az antispekulatio, a tisztán történeti jelleg tehát R. theologiájának főjellemvonása, mert a metaph. problémáktól egészen eltekint, istenországa fejlődésének eszköze a vallás és R.-nél úgy a hit, mint az erkölcstan istenországa eszméjében kulminál. Ha azonban R. a rendszeres theologiát egyedül az írásból, mint a kijelentés okmányából s az első gyülekezet hitének zavartalan bizonyságából meríti, úgy természetesen nincs azon nézetben, mintha a rendszeres theologia közönyös volna az egyházi tan fejlődése iránt. Mindkettőnek összeegyeztetése, melyet már Luther elismert, de egyházpolitikai tekintetek annak keresztülvitelét megakadályozták, az ev. egyháznak feladata, melynek megoldása azonban csakis az írásra való visszatérés által lehetséges. Érthetetlen tehát a rostocki egyháztörténésznek, Diekhoffnak azon nézete : hogy Ritschl theologiája naturalismus • mert midőn Ritschl Krisztusnak a kijelentésből eredő üdvtanához ragaszkodik, alaposan szakít az Istenre s az isteni dolgokra vonatkozó bármely naturalistikus ismeretelvekkel s általában a naturalistikus metaphysikával.2

) R. tana az irás normativ tekintélyéről, illetőleg 2) Ezt elismeri Hase is »Kirchengeschichte« 570. lapon, midőn mondja: »Bereits hatte Ritschl das Grunddogma der reformátor. Protestantismus die Rechtfertigungslehre zu einer dogm. System und zu einer gelelirten Schule ausgesponnen, welche mit Verrichtung auf alle philos. Metaphysik sich alléin der göttl. Offenbarung in den durch Christus als ihren Gott gegriindeten Gemeinden und seiner H. Schrift vertraut.* »Eine positive Umbildung des orth. Systems auf biblischen Grundé bezweckt das geistvolle Werk von R.« mondja Hagenbach i. m. 35Ó. 1.