Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-13 / 24. szám

801. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 802 szükséges, hogy evang. népünk minél erősebben legyen meggyőződve vallásának isteni eredete és igazsága felől; teljesen ismerje fel azon veszélyeket, melyek a vegyes házasságoknál az evang. félt minden esetben fenyegetik, végre ismerje az eszközöket, melyek által, ha már csakugyan vegyes házasságra lép, öntudatát és családját a veszedelmes bajoktól megőrizheti.« Ezek után a consistórium hat pontot terjeszt az egyházmegye elé, melyek közül a négy első statistikai adatokat kér; az ötödik azt javasolja, hogy a szószékből évenként intő beszéd kíséretében ki kell hirdetni azokat, kik az ev. egyházhoz gyermekeik átengedése által hűtlenek lettek, a hatodik pedig az egyházi tisztességes eltemetés megtagadását hozza javaslatba. Hoszbach lelkész s egyszersmind előadó bár nem huny szemet azon nagy veszély előtt, mely az evangelikus egyházat a katholikus egyház otromba eljárása (brutale Praxis) folytán fenyegeti: mégis elegendőknek tartja az eddig is szokásban volt fegyelmi eszközöket, t. i. az egyházi megáldás s az Úrvacsora megtagadását és a választói jog elvételét; s általában többet vár a belső, mint a külső fegyelemtől; sokat várna különösen a személyes lelkigondozástól, mely azonban, kivált Berlinben, a rendkívül népes parókhiák miatt, lényegesen meg van nehezítve. »Legfőbb dolog pedig — így folytatá — a protestáns öntudat ébrentartása. De épen e tekintetben nagyon rosszul állunk. Ha az irányadó körök szerelmes pillantásokat váltanak a római egyházzal, ha a katholikus egyház művelt abbéi s ügyes prálatusai bizonyos előkelő körökben különösen kedveltek, ha az evangelikus egyházban a római testvéregyházról beszélnek — pár napja nagy emphasissal hangoztatták ezt a képviselőházban is -— egyszóval: ha azon sarki ellentétet, mely a két egyház közt van, elfeledjük, akkor ne csodálkozzunk, ha a nép a vegyes házasságokat nagyon könnyedén veszi. Mélyreható eredmény e téren csakis a protestáns öntudat újraélesztése és megerősítése által jöhet létre.« Hoszbach végül a következő 5 tételt állította fel: 1. A gyűlés elismeri, hogy a róm. kath. egyházrak jelenlegi gyakorlata mellett, vegyes házasságoknál nem kevés veszedelem fenyegeti az ev. egyházat, úgyhogy komoly védekezésre van szükség. 2. Ennélfogva reményű és elvárja, hogy a lelkészek s egyháztanácsok, minden rendelkezésökre álló eszközt és módot, melyek t. i. a főegyháztanács 1883. ápril 1 i-ki köriratában kijelelve vannak, öntudatosan felhasználnak, hogy a gyülekezeti tagoknak az ev. hithez való hűségét erősítsék. 3. Mindazáltal az 1880. jul. 30-ki egyházi törvényben megengedett fegyelmi eszközökhöz nem óhajtja felvétetni, hogy a gyermekei kath. neveltetését megígérő ev. házasféltől az egyházi tisztességes temetés megtagadtassák. 4. Épen oly kevéssé ajánlhatja, hogy az egyházhoz hűtlen tagok nevei évenként egyszer a szószékből kihirdettessenek. 5. Mindezen veszélyek ellen csak egy módja van a védekezésnek, ha t. i. ev. népünk minden rétegében a protestáns szellemnek átható s élő olyatén megujulása jő létre, mely bár minden katholikust keresztyén testvérének tekint, de Róma egyházának s a lélekfeletti zsarnokságnak egész határozottan ellenáll. A hosszú és élénk vitából a következőket tartom érdekesnek felemlíteni: V. Meyeren nem ért egyet Hoszbach indítványával, s a hűtlen tagoknak az egyházi temetés megtagadásával való büntetését sürgősen szükségesnek tartja. Most a lelkészek kényszerhelyzetben vannak, mert nem tagadhatják meg a halottas menet kisérését. Orth lelkész köszönetét fejezi ki az Ober-Kirchenrath iránt, hogy rendeletével korlátot szabott azon lelkészek elé, kik kedvet éreztek magukban a halottégetéseknél jelen lenni. Ep így szabályt kellene hozni azon lelkészek ellen is, kik az öngyilkos hulláinak kisérése által »azok vérével bemocskolják magokat.« Szintén a legszigorúbb eljárást óhajtja a gyermekek kath. neveltetésében nyilatkozó hűtlenség ellen.*) Schmeidler lelkész az előadó mellett foglal állást. Braun generalsuperintendens nem érthet egyet az előadóval. Azon rendkívüli indifferentismus miatt, mely most oly sok körben uralkodik, a consistorium bizonyosan azt óhajtja, hogy e közgyűlések az ő bizonyságtételük által a gyülekezetek evangelikus, vallásos öntudatát erősbitsék. Ott, hol feszült viszony van a két egyház között, mint p. o. a Rajna vidékén, az evangélikus öntudat erősebb ; ott az evang. egyház sikeresen ellentáll a kath. propagandának s a viszonyok kedvezőbbek, mint akár csak Westpháliában is. Igen, mert ott, hol a mi egyházunk van többségben, csalfa biztonságban ringatták, nyugodtan s elégedetten érezték magukat, a kath. egyház pedig az ő következetes és ügyes eljárásával a vegyes házasságoknál csak ugy csendben rendkívüli előnyöket nyert. Emellett meggyengült sok helyen az ev. öntudat, amiben nem kevés része van azon theologusoknak, kik a concrét confessiókat megtámadják. Az ilyenek legjobb szövetségesei a róm. kath. egyháznak. Dr. Hejfter. A berlini abnormis viszonyok között igen sokszor nem lehet a legdurvább lélekfogdosási tényeknek sem nyomára jönni. Pártolja a fegyelmi eszközök szigorúbbakká tételét. Ha büntetést érdemel a felségsértés, a hazaárulás, hogy maradhatna büntetlenül az egyház elárulása ? Már pedig elárulja egyházát az az evangelikus, ki megígéri, hogy gyermekeit katholikusokká nevelteti. Örömest megadná tehát a jogot a lelkészeknek, hogy ily emberek temetésénél közreműködésüket megtagadhassák. Ezzel bevégződött az általános vita. A pontonkénti tárgyalásnál az i-ső pont egyhangúlag elfogadtatott, a 2-ik is azon hozzáadással, hogy a fegyelmi eseteket a megye minden egyháztanácsa esetről esetre közölje egymással. A 3-ik pont csak kevés szótöbbséggel lett elfogadva ; a 4-ik szintén ; amennyiben sokan voltak, kik óhajtották az egyházi temetés megtagadásának szükségességét kimondani. Az 5-ik pontnál dr. Heffter a »protestáns szellem« (protestantischer Geist) szó ellen tesz kifogást, amennyiben ez szerinte kétes értelművé lett s ugy is érthető, hogy a protestátió az ev. hitigazságok ellen irányul. Stahn az »egyházias öntudatc (kirchliches Bewusztsein) kifejezést ajánlja. Schröder szerint afelett itt nem lehet véleménykülönbség, hogy a »prot. szellem« nem jelenthet mást, mint a reformátió szelleme.« Mathis: Mégis a példa mutatja, hogy többféleképen értelmezhető e kifejezés. Semmi okunk sincs, hogy egy párt jelszóvá lett kifejezésért oly nagyon rajongjunk, amely különben is inkább a negátiót emeli ki, mig az »egyházias öntudat« egyszersmind positiv actiót jelent. Orth lelkész : 300 évvel ezelőtt a »protest. szellem* helyes kifejezés volt. Ma sokan ugy foghatják fel, mint a protestáns egylet szellemét. Dryander elnök felszólalásával, ki saját tapasztala*) Szükségtelen talán megjegyeznem, hogy Hoszbach a modern, Orth pedig az orthodox irányzatnak erős képviselője. E két irányzat küzdelme még napjainkban is erős hullámzásban tartja a berlini egyházi életet. R- K.