Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-04 / 27. szám

801. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 802 3-or. Végre tudtokra adandó az illető kérvényezőknek, hogy ha kérvényük törvényes uton keletkezett, s valóban indokolt volna is, ha az illető törvényes hatóságok utján terjesztetett volna is fel a konventre, a konvent kérelmüket nem teljesíthetné, mert egyházi törvényeinket csak a ^törvényhozó zsinat módosíthatja (zsin. törvények 89. §) O Felsége a király hozzájárulásával, ki azokat szentesitette. E szerint azon kérelmük, hogy a zsinati törvények 219-ik §-át akként módosítsa, hogy a közalaphoz minden egyháztag önkéntesen járulhasson, — e szempontból is törvénytelen — következőképpen ezt a konventi elnökség ezért sem fogadhatta el. Midőn főtiszt, püspök urat hivatalos tisztelettel arra kérjük, hogy ezeket a kérvény visszaküldése alkalmával — a törvénytelen útra tévelyedett gondnokokkal tudassa — nem mulaszthatjuk el főtiszt, püspök urat arra is figyelmeztetni — mit különben hisszük — hogy eddig méltóztatott megtenni, miszerint nem levén bizonyos, hogy az egyházközség jog- és hatáskörének jelvénye, az egyház pecsétjei miként kerültek az illetők kezébe ? a zsinati törvények 28. § 12. pontja ellenére; önként adták e át azokat a lelkészek a gondnokoknak, hogy azokat ő náluk nélkül használják — vagy erőhatalommal vétettek el tolok : ezeket a lelkészek és gondnokok kihallgatása mellett megvizsgálandóknak tartjuk, hadd bűnhődjenek azok, kik törvénybe ütköző célok elérésére nemcsak eszközül adták magukat, hanem erőszakot s hivatalos hatalommal való visszaélést is felhasználtak.* (Vége köv.) Körmendy S., esperes. Honosítási ünnepély Hertelendyfalván. E hó 21-ikén délelőtt 10 órakor ritka ünnepélyességnek voltunk tanúi Hertelendyfalván. Ekkor tették le a székely telepes családfők, az 1879. L. t. c. 6. § által előirt magyar állampolgári esküt; a mi által megnyerték az eddig még nélkülözött magyar állampolgári jogot s igy szólhatunk hozzájok Pál apostollal: »Azért immár nem vagytok idegenek és jövevények, hanem polgártársak.® Efez. II. 19. Az állami népiskola csinos épülete előtt egy ügyesen készitett lombsátor állott, a mely most nem Izráel népének, de a csángóknak szolgált emlékeztető jelül a pusztaban tett hosszú bujdosásukra. A sátor külsején nemzeti zászlók lengtek alá, belsejét a csángó nők ízlésesen díszítették fel saját szőtte »festékes«-ekkel s egyébb csínos vászon készítményeikkel; mely iparcikkek megérdemelnék, ha nagyobb elterjedésnek örvendenének. A sátor közepén a kormánybiztos ur számára készitett díszes emelvény ékesen bizonyította, mily alkalmatosak volnának a csángó festékesek kiszorítani termeinkből az idegen gyártmányú padlószőnyegeket. — A sátor előtti tér a legtermészetesebb szőnyeggel, zöld fűvel volt behintve. Itt állottak készen, harang és ágyu^zó által összegyülekezve a székely telepesek. A férfiak sovány, de azért jól megtermett, nagyobb részint szálas termetét házi készitményű tiszta vászon alsó és barna daróc felső ruha fedte; mig a nők — nagyobb részint szintén szálas nyúlánk — termetét, egyszerű, de rikitó szinű ruha tette feltűnővé. Az iskolás gyermekek, tarka kendőkből rögtönzött zászlókkal kezükben, kettős sorfalat képeztek, mely között a kormánybiztos ur volt bevonulandó. Elhangzott a hármas taracklövés, felhangzott a hármas harsány »Éljen 1* s megjelent az emelvényen méltóságos Bornemisza Ádám, aldunai telepítési kormánybiztos s cs. kir. kamarás ur vidám tekintetű megnyerő alakja pompás díszmagyarban. A mint rátekintettünk önkénytelen emlékezetünkbe ötlöttek a gyermekkorunkban megtanult versnek eme szavai: »Ugy örül a lelkem, mikor rája nézek. A lelkem is örül, szívem pedig dobog. Áldom Istenemet, hogy én is magyar vagyok.* A kormánybiztos urat Szabadkai Ignác községi jegyző üdvözölte a község nevében; szabatos és nagy szónoki ügyességre valló beszédben fejezte ki a nép háláját, bizalmát és szeretetét. Ezután a gyermekek énekelték a Köles ey-hymnust. Ekkor előlépett a csángók ev. ref. lelkésze, népének hű pásztora tiszteletes Tomka Károly ur, a ki nemcsak hogy el nem hagyta általa ide terelgetett nyáját, együtt viselvén velők a költözködés és letelepedés kezdetleges nehézségeit; hanem feláldozta minden vagyonát s népes családjával tűrt éhséget és hideget és mégis ugy megőrizte testi és lelki rugékonygát, hogy már előhaladott kora dacára is fiatalnak mondható. Fiatal tűzzel és hévvel tartott egy költői, nvnt bibliai képekben gazdag s életbevágó tanácsokkal ellátott tartalmas beszédet. Beszéde első fele népének szólott. Figyelmeztette őket az ünnepély nagy fontosságára, megmagyarázva annak jelentőségét. Felidézte emiékökben a bukovinai keserű napokat, a hol — Péter halászatát véve hasonlatul — a Szucsáva partján egész éjjel hiába fáradtak, nem foghattak semmit; de felhangzóit az üdvözítő szó, »Evezz a mélyre« s most itt vannak a tejjel és mézzel folyó Kanaán földjén, itt halászatuk nem lesz sikertelen. »De ne feledjétek atyámfiai, férfiak és nők — mondá — hogy nem a 10 hold föld tesz benneteket boldogokká ; hanem mint általában, minden nép felvirágozásának, ugy a ti boldogulástoknak is főfeltételei, a becsületes munka, mérsékletesség, a vallásos és erkölcsös élet, ezt gyakoroljátok, meglássátok, hogy Isten megáldja munkátokat s hálóitok, hajóitok telve lesznek * Miután a népnek megmondá a legszükségesebbeket a kormánybiztos ur felé fordulva megköszönte annak a település ügyében a csángó nép érdekeit szívén viselő erélyes, sikeres atyai gondoskodását s bölcsen kormányzó munkásságát s felkérte, hogy vele együtt népét eskettesse fel. Az eskü formát, melyet a szolgabíró ur olvasott fel, a nép szívre tett kezekkel ünnepélyes meghatottsággal mondta együttesen. Ezután a gyermekek énekeltek ismét egy király-hymnust az angol király-hymnus melódiájára. A kormánybiztos ur tudati a a község lakosaival, hogy a telepítés egy év alatt teljesen be lesz fejezve; mindenki teljesen megkapja a 10 hold földet a község ezen kivül ezer hold legelő földet kap ; a föld váltságára — bár hivatalosan még tudtul adva nincsen, de a lehető legcsekélyebb leend (privátim megmondotta, hogy 20 forintnál nem lesz több holdjáért); és hogy a tót és németajkú őstelepesek a csángókkal teljesen egyenlő mennyiségű földet nyernek s egyforma váltságdíjjal fizetnek. — A nép harsány éljenekkel köszönte meg ezen mindenesetre örvendetes kijelentést. Egy iskolás gyermek adta tudtára az összeseregleteknek, hogy mi módon halálhatják meg leginkább e nagy jótéteményeket, elszavalván nekik a »Hazádnak rendülenűl légy hive oh magyar«-t. A fia után szólott ismét az apa, a lelkész ur, megköszönve, rövid meleg szavakban a kormánybiztos úrnak, s az ő személyében a magas kormánynak a csángók honosítását. Az ünnepély végeztével a kormánybiztos ur tovább folytatta utjat a többi telepekre, a hasonló ünnepély megtartása végett. Hisszük és reményijük, hogy uj polgártársaink, a h.-falvi ev. ref. csángók nem sokára díszes templomban emelhetik hálára szíveiket s kezeiket az Úrnak szabadi-