Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-15 / 33. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 529 századokban különösen sok jeles pap, tanár és főrangú ifjú nyerte ott felső kiképeztetését. A Tökölyek és Bethlenek sarjai s oly tudósok mint szenei Molnár Albert és Alvinczi ott vezettettek be a protestáns tudományosságba. Az egyetem tanárai között világhírre emelkedtek a heidelbergi káté irói, Ürsinus Zakariás és Olevianus Gáspár. Magyar alapítványok is vannak az egyetem (protestáns) theológiai fakultásán, melyek újabb időben is számos magyar theológust vonzottak a tudomány e hires kútfejéhez. Az aulában kezdődő ünnepélyt ének nyitotta meg, mely után az egyetemi tanárok nejei által ajándékozott, új egyetemi zászló nyújtatott át a tanuló-ifjúságnak. A zászló átadásának ünnepiességét emelte az is, hogy Becker professor leánya alkalmi költeményt szavalt, Bulmerineg tanár felesége pedig felolvasta az ajándékozásról szóló okiratot. Ezután Holsten tanár a professorátus által ajándékozott értékes írókészletet adta át. Becker prorektor köszönetet mondott a nagyhercegnek és a városnak az aula fényes berendezéseért, a tanároknak és nejeiknek az értékes ajándékokért és a zászlót az ifjúság védelmébe ajánlotta, mire az ifjúság által kiküldött bizottság elnöke ígéretet is tett. Az aulai ünnepélyt hatásos ének zárta be. Másnap fáklyás menetek és kerti ünnepélyek, azután történelmi jelmezes menet tartatott. Az ünnepély további folyamában a notabilitások és küldöttségek fogadása ment végbe. A badeni nagyherceg, a porosz trónörökös, a 20 német és 18 külföldi egyetem küldöttei, a pápa külön követe a díszteremben nagy pompával, fényes beszédekkel fogadtattak. Estve vagy nyolcadfél ezer ember jelent meg a villamos lámpák, zöld lombok, zászlók és címerek díszében pompázó teremben, hol a német hymnusz elhangzása és a rektor beszéde után Lachner ünnepi kantatéját adták elő. Az ünnepély fénypontja aug. 3-kán volt, mikor az istentisztelet, a díszülés és estély tartattak. Az istenitiszteleten jelen voltak : a német trónörökös, a badeni nagyhercegi pár, Lajos Vilmos és Lajos hercegek, továbbá válogatott közönség. A templom azelőtt egy fallal protestáns és kath. istentisztelet részére ketté volt osztva, mig most a falat eltávolíták s a templomot szőnyegekkel és virágokkal ékíték. Az istentiszteleten Bassermann theol. tanár mondott szép beszédet. Nagyszerű volt a zene-kiséret, mely zenészek és egy vegyes énekkar előadásaiból állt, Scarlatti és Mendelssohn-féle egyházi szerzeményekkel s egy Bach-féle fugával végződött. Délelőtt 11 órakor az egyetem dísztermében lefolyt díszülést a badeni nagyherceg nyitotta meg beszéddel, üdvözölve a valóban fényes gyülekezetet. A német trónörökös, ki Bayreuthból jött, nagy hatást keltett politikai színezetű beszédével. Becker prorektor és néhány badeni szónok után Stevenson tanár, a pápa római követe, lépett az emelvényre, hogy hízelgő olasz beszéd kíséretében átnyújtsa a pápa ajándékát (a vatikáni könyvtár katalógusát). Említé, hogy VI. Orbán pápa volt az, ki Rupert választófejedelmet az egyetem alapításában segíté. E közben egy kellemetlen incidens játszódott le. Becker prorektor, ki a heidelbergi egyetem nevében a vatikáni ajándékot megköszönte, hangsúlyozta, hogy ez az ajándék emlékeztet nehéz időkre, olyan napokra, melyek remélhetőleg nem fognak többé Németországban visszatérni, de köszönettel elismeri, hogy »az a férfi« (dieser Mann) a kinek megbízásából Stevenson idejött, sokat hozzájárult ahhoz, hogy most béke uralkodik a német lakosság közt. A pápáról mondott cinikus szavak hallatára a német trónörökös és badeni nagyherceg szívélyesen kezet szorítottak a pápa követével, a ki igen finom és művelt ember. A prorektor tapintatlansága ezzel el lőn simítva. Majd a különböző egyetemek és akadémiak küldöttei átnyujták üdvözlő felirataikat. Becker prorektor felelt nagyon előtérbe tolva az egyetem érdekeit. Ezután az összes külföldi egyetemek nevében beszélt Zeller tanár, a francia akadémia elnöke. A párisi tudós beszédét nagy tetszéssel fogadták. Azt mondta, hogy az igaz tudományt nem lehet politikai és nemzeti határok közé szorítani, hanem mindenütt az emberiség javára közös. Az ünnepély zene és énekszó mellett végződött. Este a nagyherceg rendezett ünnepélyt a kastélyban. Egy feldíszített pavillonbati bemutatták a fejedelmi vendégeknek a német és külföldi tudósokat. A teázás után az udvar sétát tett a parkban, mindenütt, lelkesen üdvözöltetve. A város ki volt világítva, a kastélynál különböző szinű bengáli tüzek gyúltak ki, hol egy, hol más részletet borítva fényárba. A pincében, hol a nagy hordó ontá az italt, tűzkarikák sisteregtek. Másnap a trónörökös és a küldöttek legnagyobb része elutazott. Külföldön, de főleg hazánkban, méltó megütközést keltett, hogy a magyar egyetemek és főiskolák egyike sem volt az ünnepélyre meghíva. Ez is a »Schulverein« műve volna?! A katholikusok és protestánsok Németországban. A német protestáns-egylet állandó bizottsága a következő felhívást tette közzé: Az uralkodó német állam politikájában a római egyházzal szemben beállott végzetes fordulat, mely nemcsak egy nemzeti érzelmű kathol. egyház létesülésének csiráit fenyegeti elfojtással, de mélyen érinti egyszersmind az ország minden részében a mi evangelikus egyházunkat is, arra az elhatározásra bírt bennünket, hogy barátainkat és elvtársainkat ez év őszére nyilvános gyűlésre hívjuk össze. Elhallgatva még egyelőre a helyet és időt a következőkben csak azokat az okokat fejtjük ki, melyek a fenn jelzett bizottságot Berlinben erre az elhatározásra birták. Mi abban, hogy az állam meghátrál a római egyház mértéktelen hatalmi követelései előtt, veszélyeztetését látjuk a békének és népünk jövőjének. A pápaság 1870-ben korlátlan hatalommal ruháztatott fel, hogy a jezsuiták régi harcát a vallási és polgári szabadság ellen újult erővel folytathassa. Minden jel arra mutat, hogy a döntő győzelmet éppen német földön fogják aratni. Eddig az állam hatalmas karja meg tudta gátolni, hogy a német szabadság és hatalom régi, örökös ellensége tért hódíthasson: most az állam békét kötött vele! Mit jelent ez a béke? Mi tiszteljük és becsüljük katholikus polgártársaink személyes meggyőződését s iparkodunk velük a legjobb egyetértésben élni. De a pápát, ki a reformációt az emberiség pestisének s a forradalmak szülőanyjának mondja, nem tekinthetjük békefejedelemnek s a római politika iránt, mely a protestáns állam- és szellemélet fejlődésének, ha csak tehette, gátat emelt, nem lehetünk bizalommal. E béke magva és jelentősége már világosodni kezd. A szövetkezett pápát és császárt a német birodalom összetartó isteni institúcióiként hirdetik és ünneplik szerte és a pápát szólítják fel döntő bíróul, fejedelmek és népek fölött, bárha protestánsok is. Római lelkészek még jobban elmérgesítik Németországban a vallási torzsalkodást s becsempészik a családokba, sőt az iskolákba is. Számos jel mutat arra, hogy a komtempláló életet folytató szerzetrendeket a hitért küzdő szerzetrendekkel, különösen pedig a jezsuitákkal, még inkább szaporítani fogják. Egyletünk kötelességének tartja e jelekre rámutatni, hogy a protestáns szellem ébredjen s idejekorán gondoljon védelemre, mert az állam elvonta felőle védő kezeit. De nemcsak római hierarchia részéről fenyegető veszélyekre tartjuk kötelességünknek rámutatni. Az a jelenleg oly befolyásos