Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-03 / 1. szám

10 jön-e? búsuljon-er nem tudja* mert hiszen örülni örülnénk mi ennek, ha p. o. azt mondanák, hogy ezentúl a ki a hivatalából kivénül, nyugdíjba lép, s teljes fizetését, illetőleg annak megfelelő összeget kap évenként ugy, hogy semmi kára se lesz a nyugalmazásban, mindezen összeget pedig adja az ország, tekintettel a róm. katholikus papságnak nőtlen állapota mellett is ezerszerte fényesebb ellátására, tekintettel a reform, papságnak, szegénysége mellett is, ugy a múltban, mint a jelenben a magyar nemzetiség, alkotmányos szabadság érdekében tett szolgálataira, tekintettel számos tagból álló családjára, s legnagyobb tekintettel az egyébb felekezetekkel szembeni méltányosságra. Nagyon szép volna ez így; hanem ha azt mondják: ti — a kik életetek javát abban vesztegettétek el, hogy elődeitek családjait tápláltátok panaszos kenyéren, abban a reményben, hogy majd az utódok kipótolják nektek s a tieitek nek a jövőben — nektek kötelességtekké teszszlik a jelenben, hogy rongyos fizetéstekből izzadjatok el annyit jelenleg, a mennyiből egy országos papi nyugdíjintézet alapja kikerül, ültessetek egy fát a jövő nemzedéknek, de a melynek gyümölcséből csak a zsengét kapjátok kóstolóul talán! szóval, ha a mult nem volt a miénk, mert más keze lába voltunk, a jelen annyiban a mienk, hogy már eddig is irtóztatóval többet kell adnunk a káplánoknak, mint nekünk adtak, s ha a nyugdíjintézet alapját nekünk kell letenni, azon kilátással, hogy mire kivénülünk, még akkor nem lesz az az intézet olyan állapotban, hogy nekünk számbavehető nyugdijat adhasson: hát bizony mi a multat, jelent és jövőt is elvesztettük; ez a gondolat az, a mitől én iázom. Félek attól hogy az országos segély országos csapássá válik ránk nézve, okulva az országos tanítói nyugdíjintézet példáján, a melynek érdekében egyházat, tanítót nagy szorgalmasan exequálnak, de ha özvegyen marad a tanitóné, annyi mindenféle beszerezhetetlen okmányt követelnek tőle, s anynyi huza-vonának teszik ki, hogy elmegy a kedve a tovább kereséstől, s ha három négyszáz forint fizetésű tanitó akar nyugdíjba lépni 70 — 80 frt nyugdíjat emlegetnek számára, akkor midőn egy cseléd is — teljes ellátás mellett — ugyanannyi évibért követel! s minden évnegyedben valóságos p őrrel, okmány-halmazzal csikarhatja ki az adóhivatal körmei közül azt a nyomorult alamizsnát, melyet nyugdíjnak csúfolnak, s ha öregségére kapálni meg fát vágni meg nem tanul, éhen veszhet. Ilyen árért a mostani állapotot nem adhatjuk, mert magunknak is többe van, mint az egyszeri barátnak a mise. Nem mondom én azt, hogy egyátalában nem kell a nyugdíjintézet, tudom én azt jól, hogy a mi jelenben élő nemzedékünknek kötelessége megvetni a jövendő alapját, sőt én voltam az, a ki e becses lapok hasábjain indítványoztam a kálomista bankot, melyben biztosithatnánk életünket, vagyonunkat, egyházi épületeinket s melynek alapjául szolgálhatna a domestica tőke, s mely alapjául szolgálhatna a papi s tanári nyugdíjintézetnek is, a hova ha mindazon összegeket, melyeket ilyen biztosítás képen szélyel, nyerészkedő pénzintézetekbe elfizetünk — össze rakosgatnánk, olyan szép összeggé növekednék — idővel — hogy minden szükségeinket fedezhetné; de kezdetben, az elején még vékonyan fizethet, segélye csak olyan lenne, mint a gyenge csemeteía első termése, nem jólakásra csak kóstolásra való. Ám csinálják hát a kikre bízatott, de tartsák jól szem előtt, hogy a mostan élő papi nemzedék milyen áron birja javadalmát, mint nőtt ki a jelen a múltból, s a jelen átmenetét a jövőre akként intézzék, hogy a mostaniak meg ne csalattassanak. Evek hosszú során sanyarogtunk, munkálkodtunk, ^mind éheztünk, mind szomjúhoztunk, mezítelenek voltunk, bizonytalan helyeken bujdostunk, sokszor arcul verettünk* (I. Kor. 4. r. 11. v.) midőn végre biztos fedél alá kerültünk, azon reményben, hogy itt nyugodtan éljük a hátralevő napokat, munkálkodván a Krisztusért; épen nem volna se örvendetes, se kívánatos ha egy szép reggel arra virradnánk, hogy kiteszik a parochiából a szűrünket, s valami csekély alamizsnával szélnek eresztenek. A törvényjavaslat részletezve nincs még, annak részleteihez hozzá nem is szólhatunk, csak általánosságban jelzi intentióját; a miként-tői fog függeni minden, de ezt árgusi szemekkel kísérje a papság, s az a csekély papi elem, mely a conventen érdekeinket képviseli, vigyázzon ne quid respublica detrimenti capiat. A lelkészi és tanári özvegy-árva gyámintézet alapszabályai már részletezve vannak, ezekhez tüzetesebben lehet szólani, ha isten az ünnepeken át segít, szólni fogok hozzá annyival is inkább, mivel évek óta gyámtár-kezeléssel foglalkozom, az ügy előttem minden részleteiben ismeretes, annyit előre is jelzek, hogy elvileg helyeslem, de a részletek ellen erős kifogásaim vannak ! *) Nagy Ignác, külkedi reform, lelkész. *) Célunk az, hogy ezen nagy fontosságú javaslatok lehetőleg jól megvitattassanak, minden oldalról megvilágittassanak : azért készséggel közöljük ezen cikket is, habár annyit talán igy futtában is kimondhatunk, hogy túlerősen színez t. cikkiiónk úgy a lelkészi mint a tanitói gyámintézelről nyilvánított nézeteiben. De hát csak lássuk minden oldalról a kritikát. Szerk.