Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-26 / 52. szám

1658 Hova-tovább, mind erőszakosabb jellemet öltött a küzdelem. A moderneknek nagy előnyük volt az, hogy az összes német egyetemeken, leszámítva Lipcsét, Greifswaldot, Erlangent, Rostockot, negativ irányú tanárok voltak alkalmazva, mely iránynak két árnyalatát különböztethetjük meg, a radikalist s a közvetítőt. Különösen ez utóbbi osztály alá sorozhatjuk a német professorok legnagyobb részét, míg a radikalisok száma a német egyetemeken nem mondható épen jelentékenynek. Mi természetesebb, minthogy a hallgató legtöbbször professora szellemének örököse lesz s így mi természetesebb, minthogy a német papság jelentékeny része konfesszioná'is értelemben nem tartozik az »igaz hitűek* közé?! E bijon akarna k segíteni a konfesszionálisták minden áron. Valamely fakultást, mint istentagadót kikiáltani, nem sokat használt. Mutatta ezt Heidelberg példája. Mert bár a róla terjesztett hirek következtében nevezett egyetem theologiai kara 10 év előtt csak 9 hallgatót szám'áltJ jelenleg (tavaly legalább, midőn néhány napot Heidelbergben tölteni alkalmam volt) e szám 63-ra emelkedett s így a kísérlet sikertelennek bizonyult. A másik mód az ifjúságnak konfesszionális szellemben irott műveket juttatni kezébe, szinte nem igér több eredményt ; pedig e tekintetben valóban bámulatos erőt fejtenek ki az illetők. Elég erre nézve megemlíteni a Zöckler-féle »Handbuch der theol. Wissenschaften in encyclopád. Darstellung* s ugyanannak szerkesztésében megjelenő exegetikai művet, hogy az állítás valóságát igazoljuk. Ahol teljhatalommal rendelkeztek, ott a nézeteikkel nem egyező elveket valló tanárokat elmozdították állásukból. Igy, hogy csak néhányat említsek meg: a rostocki egyetemen megfosztották állásától Baumgartent, később Holstent áthelyezték a gymnasiumba, legutóbb pedig Wellhausennek kellett a Greifswaldi egyetemről eljönnie s a theologiai tanárságot philosophiai tanszékkel fölcserélnie. Mindez azonban nem adja meg a kívánt eredményt. Míg az egyetemek államegyetemek maradnak, nem remélhetik a konfesszionálisták az egyes tanszékeket saját embereikkel betölthetni s épen azért az egyház számára autonomiát kívánnak minden téren, autonomiát a theologiai tanszékek betöltésére vonatkozólag is. E kívánalomnak kifolyása a Reichstag elé terjesztendő Hammerstein-féle javaslat. Képzelhetni, mily feszültséggel várják e javaslatnak eldölését az érdeklődők s képzelhetni, mily elkeseredett hangulat uralkodik e javaslat miatt liberális körökben. Vannak némelyek, kik a konfesszionalistáknak némi engedményt hajlandók tenni, vagyis a theologiai tanszékek betöltését az egyházra bízni oly értelemben, mint ez Hollandiában van. (Igy egy újabb száma a »Kölnische Zeitung«-nak.). A holland berendezés tudvalevőleg az, hogy a theologiai professorok egy része az állam útján kapja kinevezését, más része pedig a zsinattól nyeri ugyanezt. Nevezetesen a dogmatikai, biblica theologia, misszió-történet, gyakorlati theologia s ref. egyházjog s egyháztörténet tanárait (számra : kettőt) az egyház nevezi ki, a többi tárgyakra pedig az állam által választatnak a tanárok. Mások ellenben ragaszkodnak a régi mellett s az eddigiekből egy talpalatnyit sem akarnak engedni. Mi lesz a javaslat sorsa, előre belátni bajos. Föltéve, hogy a javaslat a konfesszionálistákra kedvezően dől el: a német egyetemeken néhány év alatt a modern iránynak nem lesz képviselője, mert mindazok, kik az egyház tanától eltérőleg tanítanak, a philosophiai szakba lennének áthelyezve. S nekem úgy tetszik, az eredmény nem lenne egyébb, mint — amit a liberálisok is oly erősen hangsúlyoznak, — a katholikus scholasticismushoz hasonló prot. scholasticismus, a szabad vizsgálódás elé legfeljebb a történeti szakokban nem lenne gát vetve s a prot. theologia épen úgy tengene, mint az egyház tekintélye alatt elcsenevészedett katholikus hittudomány. Antal Géza. IRODALOM. Képes folyóirat, a »Vasánapi Ujság« füzetekben. E cím alatt Nagy Miklós szerkesztésben, a Franklin-Társulat kiadásában nagyon szép vállalat indul meg 1887-én kezdve. A folyóirat nagy negyedrét alakban, félhavi íűzetekben fog megjelenni és tartalmazni fogja a Vasárnapi Újság megfelelő számainak (az időhöz kötött érdekű rovatok kivételével) összes közleményeit és képeit nyolc íven (64 lapon). Megrendelhető egész évre (24 szam) 7 frt 20 krért, félévre (12 sz.) 3 frt 60 krt, negyedévre (ősz) 1 forint 80 krért; de kapható füzetenként is 30 krért bármely könyvárusnál. A beküldött első füzet mind tartalomban, mind kiállításban elsőrendű és maradandó becsű mű. Változatos tartalmából kiemeljük : A tavaszi rügyek, elbeszélés Mikszáth Kálmántól; Arany János kiadatlan költeményeiből Csaba királyfi (töredék) és Almanach 1878-ra; Báthori István dr. Szádeczky Lajostól, A szerb királyi család, Jókainé Tors Kálmántól, Rudolf trónörökös levele ]ó kaihoz (hasonmás) József főherceg levele Jókaihoz (hasonmás), A magyar nóta, költemény Dalmady Győzőtől, A hóditó Robur Verne Gyula regénye ford. Huszár Imre, XVII. századbeli képek a franknói várkastélyban dr. Boncz Ödöntől stb. közleményeket. A változatos szöveget majd minden lapon rajzok, képek stb. díszítik, ezek között Báthory István, Arany János, a szerb királyi család, a szerb trónörökös, Jókainé, a Jókaipár (eziistmenyegzőjekor) Udvari lovas-vadászat Budapest környékén, Eszterházy Pál, Szunyogh Gáspár, Eszterházy Anna Júlia, Thököly Mária, továbbá a műcsarnok kiállításából : A londoni vásár [Zichy M. rajza az >Ember tragédiá«-hoz) Kéjutazás a Zagyván (Bihari S. festménye), és No ne izéljen 1 Aggházy Gyula festménye stb. a nagyobbak. — A képes folyóirat ez első füzete a hazafias érzületnek nemes tolmácsa, a nemzeti haladásnak hű képe, a közéletnek valódi tűkre. Az irodalmi becs mellett erkölcsi tartalom, tisztult izlés, nemes egyszerűség és valódi természetesség, mely tulajdonságok az anyalapot, a Vasarnapi Újságot családi lappá, a művelt családok valódi házi barátjává tették : a bemutatott derék leány-ban is oly gazdagon fel találhatók, hogy egész bátran alkalmazható rá a példa-szó : »nézd meg az anyját, vedd el a lányát!* Melegen ajánljuk a vállalatot olvasóinknak. —s —s. Válaszfalak az emberek között. Öt beszédben. Irta és a pesti ref. egyházban 1886. évi okt. 17. és 24. nov. 7. és 21. és dec. 5. napjain elmondotta Szász Károly. E cím alatt jelent meg negyedfél ívre terjedő füzetben az az öt, általános érdekeltséget keltett nagyszabású egyházi beszéd, melyet Szász Károly a közel lefolyt hetekben tartott. A füzet kiilön-lenyomat a szerző »Papidolgozatainak« sajtó alatt levő Ill-ik kötetéből. E külön lenyomatban való kiadást a legnagyobb örömmel üdvözölhetjük már csak azért is, hogy még alig hangzottak el az erőteljes előadás szavai, már is az elreppenő szavak rögzítve vannak a sajtó által s újra élvezhetjük e beszédek hatását, azt a közvetlen benyomást, mit ezek