Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-12-26 / 52. szám
1655 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1656 rettetik feje nem egynek. Azon múlhatatlan dicséret, a melyet ama Nagyméltóságú Svéd korona, önönmaga vagy az igaz Evangyélika-Religiónak üldöztetésekor a maga Segedelmének előmozdításával szerzett, ez az egész világ előtt tudva van, és az öröké valóságnak könyvébe fel vagyon jegyezve. Ennek okáért is kétség nélkül való Reménységgel vagyok, hogy valamint az Evangyélika Religiójának Sorsosi mindenkor a Svédi oltalom alatt bátorságot találtak, szint azonkép én is O Grófi Excellentiájok és Nagyszületésű Excellentiájok Méltóságos Authoritási alatt, valamint egy erős Paizs megett, ezen rövid Tracta — v a gy írásom, és a magam személyével egyetembe, az Ellenzők álnokságok és hatalmaktól bátorságban megmaradhatok. Mely reménységemben is inkább erősödöm, mivelhogy ezen kis Tracta vagy Írásnak ő megboldogult öszvefoglalója s ennekelőtte éltében a Monostori, és az Osznabriiggi-Békességkötéskor a Svéd korona részéről való Devotióba vagy alkuvásban jelenlévő személy volt, és magam is Grófi Excellentiájok, valamint Nagyszületésű Excellentiájoknak gyakran való és sokféle kegyelmességeket az én kisszerűségemben is tapasztalván Stokholm Res. Városában laktomkor. Ez lészen ennekutána is legföb Ambitióm, hogy Grófi Excellentiájok és Nagyszületésű Excellentiájok eránt alázatos elmémnek gyakorlásával megmutathassam magamat arra érdemesnek lenni. Olvastam Plutarchusnál, hogy Augustns Tsászár egykor nagy Triumphussal jött volna Rómába egy szerentsés de nagy ütközet után haza, egy német varga egy madarát eléb megtanítván arra, hogy a Tsászárnak bejövetelekor ezt kiáltozná: Salve, Caesar, Victor, Triumphator! melyre a Tsászár felelvén : Sat ejusmodi Salutatorum domi habeo. Es így Grófi Excellentiájok, sőt Nagyraszülctett Excellentiájoknak is vágynák nagyobb és kisebb tisztviselői-szolgái és sok más tisztelőd is elegen. Melyre nézve kegyes engedelmekből én is még ezen soraimat hozzátévén és e me lé magamat lekötelezem egész síromig lenni Grófi Excellentiájok és szinte Nagy és Fősziiletésű Excellentiájoknak alázatos és engedelmes szolgájok I. B. S.< A könyv kezdődik ezen négy betűvel: >S. P. Q. R. Questio Veterum Romanorum.* Sancte, Páter, Quare, Rides ? Papae responsio : »Rideo, Quia, Papa, Sum.« Elmondja ezután szerzőnk könyvében, hogy Flórián vitéz Olaszország egy régi családjából származott, s egyik főúri társát párviadalban megölte. Ezért megölt ellenfele rokonainak bosszúja miatt hazájából menekülnie kellett s egyik észak-németországi protestáns fejedelem udvarában húzódott meg. Itt beleszeret egy Izabella nevű udvari dámába. A nő buzgó protestáns, ő buzgó pápista, midőn anyja és rokonai megtudják viszonyát, őt megtagadják s kiátkozzák. O maga is iszonyatos dolgokat hallott eddig a protestánsok felől, s lassanként neje felvilágosítja őt tévedéséről, majd Philotheus nevű evang. lelkészhez utasítja bővebb felvilágosítás végett; és Philotheus elmondja neki a pápaság alakulását, történetét s azok tévely géseit, s megismerteti a római katholicismus tévedéseivel s az evangyelmi vallás igazságaival, mindenütt citálva a szentírásból ; úgy hogy Flórián végre megtér s az evang. vallás egyik legbuzgóbb híve lesz. Ez röviden »A megtért vitéz Flórián* históriája; a mely ha nem is történeti, de nyelvi szempontból igen érdekes. Ugyanis majd minden lap marginalis jegyzetekkel van ellátva ; melyek elég érdekesek arra nézve, hogy közülök néhányat bemutassak e becses lapok olvasóinak. A 2-ik lapon : »Ennek (Izabellának) édes anyja, a ki egy öreg istenfélő zerntős és elmés matróna vala,« Lenn a margón : »olvasókért való világosítás vagy magyarázat : zerntős, olyan névige, és oly személyek bírnak (természetektől viseltetvén) azon névvel, a kik igen ritkán nevetnek, és tsak olyant mondanak, az melyet minden elhinni tartozik, mert az igaz; vagy ők azt a mit és a mint mondják, valóságosan meg is tartják megtselekszik, vagy arra reá állanak s. a. t. ez a zerntős beszéd vagy tréfán kívül valóság.* A 3-ik lapon : »Az öreg anya meghajolván végre az beszédeknek, és megengedé, hogy Flórián és Izabella az Pörzsöny kezétől összve köttessenek.* Magyarázat: »Pörzsöny annyit teszen, együvé foglalva, mintha azt mondanám: Fő-pap. A német mondja : Priester.* A 18-ik lapon: A pápisták között a Oajor az ő imádságait Deák nyelven végzi, és maga sem tudja mit kért bennek * Magyarázat: » Gajor annyit tészen mint nem pap, hanem a papságon kívül minden rendben lévő vagy rendből való férfiúi nemű személyek. A deák nevezi Laikusoknak. A német: Ein Ley, vagy die Leyen.* stb. Ezekben van szerencsém az öt könyvet röviden megismertetni. Érdekesek ezek nyelvi, történeti, s egyéb szempontból is. Láthatjuk az Aachs könyveiből, hogy a régi kor nem volt jobb a mostaninál; hogy az mintegy tükre a jelennek. Látjuk, hogy akkor is meg volt a hitetlenség, vallástalanság, terjedt a közöny, s hogy azok ellen akkor is küzdeni kellett lelkész-elődeinknek. Némi fényt vet a Rákóczy korára is, kimutatván, hogy az ő hivei nemcsak lelkes hazafiak, hanem egyszersmind a protestáns egyház buzgó bajnokai, lelkes pártfogói is voltak. S látjuk, ezekből is, hogy Kassán, Eperjesen akkor virágzó magyar evangyelmi gyülekezetek voltak. Igy p. o. az eperjesi magyar evang. gyülekezetnek lelkésze 1649-ben Madarász Márton s 1710-ben Alsó-Rásztokay Motius Mátyás. (Jegyzet: az eperjesi evang. egyház anyakönyve csak 1704-gyel kezdődik. (Lásd Haan. L. »Az evangélikusok Egyetemes névtára« Czékus.) S mennyi jó magyar szó fordul benne elő, a mit ma már mi nem használunk. Igy p. o. hogy csak egyet említsek a »mennyég* használata. Mi azt mondjuk: mennyele • s így imádkozunk: »Atyánk! ki vagy a menynyekben! Őseink 200 évvel mondhatták helyesebben így is: »ki vagy a menny égben !« Legalább erre mutat az előszóban két különböző szerzőtől való »mennyég« használata. S tanulhatunk belőle még egyet. Azt, hogy evang. papjaink régen nem »Tisztelendők«-nek, hanem a testvér ref. egyházban maiglan szokásban levő s magyarosabb »Tiszteletesek«-nek hivatták mugukat. Nem nagy ugyan a különbség, de mégis különbség; s helyén valónak tartottam ezt fölemlíteni azért, mivel egyházunkban már-már közszokássá válik az inkább pápistás »Tisztelendő* cím használata. Ennyit megjegyzésül! Czékus László, kölesei evang. lelkész. A füleki, lévai, pápai, veszprémi, tihanyi és vázsonyi végvárakban levő evangélikus református vitézek folyamodványa 1674. »Alázatos szolgálatunkat ajánljuk Nagyságodnak, mii t Kegyelmes Urunknak. Sok szerencsékkel áldja meg az Isten Nagyságodat 1 Nagy szívünk fájdalmával érezzük Kegyelmes Urunk, 1652*
