Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-19 / 51. szám

Huszonkilencedik évfolyam. 51. sz. Budapest, 1886, december 19, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker, Kinizsy-utca 29, sz. I, em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. fj^ET" Teljes számú példányokkal m.in.d.ig>

szolgáiHia-tuLnk. "TKS ELOFIZETESI FELHÍVÁS a „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 18 87. évi harmincadik folyamára. Előfizetési clij : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadó-hivatalába (Kinizsy-utca 29-dik Szám alatt) kérjük küldeni. Szőts Farkas, főmunkatárs. Dr. Ballagi Mór, laptulajdonos és felelős szerkesztő. A vallásoktatás ügyének rendezéséhez. A magyar reformált egyház sok szép és üdvös dolgot művelt a közelebbi években. Mintha hosszú síri álmából felébredett, mintha halottaiból feltámadott volna! A tétlen szemlélődést lázas munkásság váltotta fel. Nem sopánkodik, nem jajveszékel többé egyházunk, hanem cselekszik; nem mereng el a multak dicsőségének omladékain, hanem a jövendő nagyságát, szebb és boldogabb napjait tartja szem előtt. Mint aki kezét az eke szarvára vetette, nem azokra néz, amelyek ő utána, hanem amelyek ő előtte vannak. Nem pártoskodik, hanem egyesül; nem féltékenykedik, hanem bízik az összes tagok közös munkájának sikerében. S mintha ebben is ujjá született volna egyházunk, nem kívülről várja, nem másoktól kéri, hanem önmagából fejti, önmagában bírja erejét és támaszát. Nem kesereg, hanem munkálkodik. Nem búsong régi magyar módra gyöngesége miatt, hanem összeszedi erőit s hivatása teljes tudatában hat, alkot és gyarapít. Érzi és tudja immár nagyja és kicsinye, hogy ,egy test tagjai vagyunk mindnyájan* s hogy az összetartásban, az együttes munkában van egy szebb és jobb jövendőnek záloga. A debreceni zsinattal új korszaka kezdődik reformált egyházunknak. Szebb, dicsőbb, eredményesebb, mint voltak a korábbiak. Alkotás alkotást ér ez új korszakban s az üdvös intézményeknek egész sorozatán gyönyörködnek a mi leikeink. Meglett, mire régóta vágytak jobbjaink, az unió. Nem két ország, nem széthúzó kerületek, nem külön törekvésű elemek, hanem egy test, egy lélek, egységes magyar reformált egyház vagyunk, közös célokra együtt munkálkodván, közjóra, előmenetelre együtt törekedvén. Szerves egész lett anyaszentegyházunk, melynek a konventben feje, éltető lelke s nemesen érző szíve van. Közös főhatóság alkottatott, mely kifelé védelmezi, benn bölcsen ápolja és szerető gonddal istápolja anyaszentegyházunk legszentebb érdekeit. Törvényesítve és királyi szóval sanctionálva lőn egyházunk alkotmánya. Bíróságaink új szervezést nyertek s eljárásaik egyöntetűleg szabályozva vannak. IOI