Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-12 / 50. szám

1595 1596 Ezeknek élén áll a német birodalom császára, ki a fenntemlített potsdami G.-A.-egyleti nagygyűlésen személyesen jött a küldöttek közé, hogy részvétét kifejezze ily szóval: »Leghőbb kívánságom, hogy ezen ügy minél inkább elterjedjen és minél inkább meggyökerezzék.« Ezért is kérjük mindazokat, kiknek kezébe kerül e lap, hogy nagy vagy kis adományaikat azok adományaival egyesítsék, kik eddig is már tettleg pártolták egyletünket. Szüksége van ily fokozott részvétre. A mi a G.-A.-egylet az ev. egyháznak, az a Bonifacíus-egylet a kath. egyháznak, csupán azzal a különbséggel, hogy a G.-A.-egylet csupán védeni és megtartani kiván, míg a Bonifacius egylet nagyrészt a propagandával, azaz a protestánsok megtámadásával és megtérítésével is foglalko. ik. Hasonlítsuk csak össze a két egyletet. A Bonifacius-egylet a mult évben közel 750,000 márkát vett be, nem számítva az előtte való év 200,000 márka maradékát. Ezt is hozzá számítva, 950,000 márkátvett be; és ezzel szemben áll az ugyanezen évben a G.-A.-egylet csak 650,000 márkával. Evangélikus részről azonban a szükséglet hasonlíthatatlanul nagyobb, mint katholikus részről. Míg ez idő szerint a G.-A.-egylet ajtaja előtt 1300 kérő gyülekezet fekszik, a B.-e. utolsó tudósítása szerint ott csak 303 gyülekezetről van szó, melyeket természetesen nagyobb összegekkel segélyezhetett, minta G.-A.-egylet az ő, sok gyülekezeteivel tehette. Avagy nem a legnagyobb mertékben megszégyeníthető-e ez reánk nézve? Avagy nem kétszeresen szükséges, hogy a G.-A.-egylet barátai és előmozdítás megszaporodjanak ?« A röpirat ezután visszautasítja azon vádat, mintha a református gyülekezeteket bővebben pártolná, mint a lutheránusokét és akként végzi nyilatkozványát: »Vajha egyletünkön ezentúl is Isten áldása lenne, és gyülekezeteinkben mindenütt fennállana, erősödnék és gyarapodnék a kath. környezetben élő ev. hitrokonaink megóvására irányzott áldozatkészség! Küzdelem idejét éljük. Béke- és mentő- művünkre soha nem volt nagyobb szükség. Nagy a feladat, de nem kétségeskedünk miatta. »Isten nem adta nekünk a félelemnek lelkét, hanem az erőét és a szeretetét.« (2. Tim. I, 7. Amen.) Lipcse, 1886. a reformátió ünnepén. — A központi bizottság.« Láng Adolf. IRODALOM. Tapasztalati lélektan. Irta dr. Öreg János. Második kiadásban jelent meg az e téren már kiváló szerző fenntebbi című műve. A bevezetésen kívül négy részben tárgyalja az érzeteket, a gondolat világát, az érzelmeket s az akaratot, míg a függelékben szól a nemi és egyéni tulajdonságokról, a vérmérsékletről, az életkorokról s a nemekről, emberfajokról, nemzetekről stb. röviden, egyszerűen, világosan. Nagy gonddal vannak különösen ösz szeállítva a testnek és léleknek kölcsönhatására vonatkozó legújabb physiologiai és psychologiai kutatások eredményei. A szerző neve s eddigi munkássága e művének is legjobb ajánlólevele. A mű ifj. Csáthy Károlynál jelent meg már 1887-re, Debrecenben. Ára 60 kr. Erkölcstan, Gymnasiumok, reáliskolák, tanító- és tanitónőképezdék, polgári leányiskolák stb. számára irta Tóth Pál a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület felsőbb leánynevelő intézetének igazgatója. E mű is már 2-dik javított kiadásban jelenik meg most. Igen helyesen s szépen mondja szerző előszavában: »Az erkölcsi érzület napjainkban ingatag alapokon nyugszik. Boldog, ki meg bírja őrizni jellemét tisztán, szeplőtlenül, már pedig jellem, nemes, tiszta jellem teszi az embert. Korán, a lélek romlatlan korában adjuk kezébe a tudományt a gondolkodó ifjúnak, de ne legyen az csak holt anyag, elevenítsük meg lelkünk, szellemünk melegével. A példák vonzanak. Legyen e tekintetben az erkölcstan előadasa a történelem és társadalmi élet jellemalakjaival összekötve.« S valóban az elmélet mellett az egész mű egy pantheonja az emberiség legnagyobb alakjainak és ezt az egészen abstract tárgyat ezek által teszi felfoghatóvá, érthetővé, szemlélhetővé. Melegen ajánlhatjuk nemcsak mint tankönyvet, de mint kedves olvasmányt is. A mű Kókai Lajosnál jelent meg Budapesten. Ara 60 kr. Alkotmánytan. A polgári jogok és kötelességek rövid ismertetése népiskolai növendékek használatára címmel jelent meg a »Győrffy«-féle népiskolai képes tankönyvek* vállalatának V. füzete Esztergomban. Szer;.ője Gyó'rffy I., kiadója Buzárovits Gusztáv, a kinek jobb lett volna nevét oda nem nyomtatni, hadd találgatta volna a közönség, hogy ki lehet az, kinek nyomdájából ilyen ízléstelen kiállítású mű került ki s a feleletet rá ne adta volna meg ő maga. Igaz, hogy a könyv ára csak 10 kr. s ezért az árért valami díszes kiállítást követelni nem lehet; de annyit mégis megkívánhatunk ennyiért is, hogy legalább ne olyan legyen, mint egy »egyptomi álmoskönyve Épen a külső miatt bizonyos kedvetlenséggel veszi az ember kezébe is a könyvecskét, mert a gyarló forma alatt gyarló tartalmat is, holmi íércmunkát vél rejleni ; pedig ebben kellemesen csalódunk. A művecske öt főrész alatt tárgyalja le az alkotmánytant, u. m. a közigazgatás ; az állam, államhatalom; az igazságszolgáltatás; polgári jogaink és kötelességeink szorosabb értelemben s a magánjog fejezetek alatt. Az irály könnyen érthető, világos, rövid, sőt egyszer-másszor túl tömör. Igazan csak vezérfonal, mely csak a tanitó által adott magyarázatok főbb pontjait fixirozza. Az egész különben nagy anyagot oly könnyen áttekinthetőleg közli, hogy annak minden képlete világosan állhat a gyermek előtt. Sikerülteknek s helyeseknek tartom azokat a hazafias s erkölcsi tartalmú kis intéseket melyek több helyütt adatnak a szakaszok végén. Kifogásom van azonban az ellen, hogy, a míg a népfelkelési törvényt már ismeri s azt kivonatosan közli is, addig ev. ref. egyházunknak jóval régibb keletű zsinati törvényeiről mit sem tud szerző s míg egyfelől úgy emlékezik meg a protestáns egyházakról, mint »hazánkban dívó más vallas felekezetekről® (tehát csak dívó felekezet vagyunk ?!), másfelől sem szentesített törvény által bírt hivatalos címünket nem tudja, »helvét evangélikust oknak nevezvén minket, sem arról nem vett tudomást, hogy az egyházkerületek fejei többé nem superintendensek, hanem, szintén a szentesített törvény szerint, püspökök; valamint a főrendiház szervezetéről szólván ott is csak általánosságban mondja, hogy ennek a többek között tagjai »a prot. vallás felekezetek superintendensei«, mintha itt nem volna semmi közelebbi megszorítás s mintha a főgondnokok közül nem volna egyik sem tagja a főrendi háznak (17. 24. 1.). A szerző erősen felekezetiességét az is mutatja, hogy a felekezeti iskolák szervezetéről szólván, csak a róm. kath. iskolák szervezetét említi fel, a prot. iskolákról teljesen hallgat. Sajtóhibáktól s provinciálismusoktól sem ment a könyvecske. Mindkettőre nagyon kell ügyelni épen népiskolai használatra szánt könyvnél. Kibocsájtó, beojtatni, bocsáj tatilc stb. szólásformákat nem sanctionálta a művelt irodalom, effélék legfeljebb a jellemzetesség kedvéért használhatók népies művekben. Különben a jelzett hibák kijavításával s kellő magyarázatokkal a könyvecske egészen megfelel céljának. Ajánljuk tanítóink figyelmébe. K. B.