Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-05 / 49. szám

1025 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 780 Hogy mennyire ragaszkodik evang. tótajkú népünk ezen énekeskönyvéhez, nagyon érdekesen illusztrálja a következő eset, melyet jeles történészünktől, Zsilinszky Mihály úrtól tudok. A 70-es évek elején a szarvasi evang. egyházból bi/onyos okok miatt számos család az unitárius magyar egyházba kívánt áttérni. Ezen mozgalom azonban meghiúsult azon okból, mert az illetők a maguk Tranosciusától nem voltak képesek megválni. A nyelv különbség, a száraz dogmák nem akadályozták volna az áttérést; de a »Tranosciusi-b&n foglalt énekek, ezen, a nép vérébe átment élő hagyománya a reformátió szellemének lehetetlenné tevék a schizmát. Ha ez énekeskönyv nincs, ma Szarvas unitárius magyar község gyanánt szerepelne ; de mert apáik e drága szent hagyományáról nem voltak képesek lemondani, megmaradt ik evangelikus tótoknak. Ez az egy eset e'éggé igazolja azt, hogy ezen bár cseh nyelvű, de fontos közművelődési tényezővé vált könyvet ép a magyar érdekek szempontjából nem szabad ignorálni, vagy szűkkeblű felekezeti szempontból megítélni. Ebből a tekintetből bátorkodom jelen énekügyi jegyzeteimet, ezen, a közművelődési kérdésekben elfogulatlan szabadelvű irányt követő lapnak olvasó közönsége elé vinni. Felszólalásom közvetlen indokául azon körülmény szolgál, mely szerint ép e napokban került ki a Johneféle bécsi litographiai intézetből egy ily című choráb könyv: Chován Zsigmond szarvasi organista énekvezére a Tranoscius-féle evang. énekes könyvhöz. Kapható a szerzőnél Szarvason. Ára 6 frt 50 kr. A mű dr. Szeberényi Gusztáv bányakerületi püspöknek van ajánlva. Nem szándékom birálat alá venni e művet a zeneelmélet szabályai s a művészet magasabb igényei szempontjából. Csak is annyiból veszem azt fejtegetéseim alapjául, amennyiben a benne feldolgozott négyszáz régi egyházi dallam igen becses anyagot szolgáltat egyházi zenénk fejlődése történetéhez. Bár a címlap és rövid előszó kivételével, melyek cseh és magyar nyelven vannak szerkesztve, ez egész műben egyetlen egy magyar szóval sem találkozunk (és ez nem válik előnyére ezen a szerző nagy szorgalmáról tanúskodó műnek); mégis azon gondolatok és eszmék, melyek ez akkordokból kihangzanak, kétségtelenné teszik azt, miszerint ez énekek csakis a magyar reformátió termékenyítő hatása alatt születhettek, illetőleg mehettek át népünk vérébe, következőleg a magyar nemzeti kultura számára joggal reclamálhatók. A »Prot. egyházi és iskolai lap« mult évi számaiban bemutattam némely oly énekeket, megvallom gyarló fordításban, melyeknek magyar történelmi vonatkozása kétségtelen. A mit azokhoz csatolt magyarázó megjegyzéseim a rendelkezésre álló források hiányossága miatt, csak fogyatékosan illusztrálhattak, azt az e chorál-könyvben foglalt dallamok konkrét zenei képek alakjában állítják a multak emlékei felett merengő lelkem elé. A sejtelmek és következtetések derengő világában mind határozottabb színben tűnnek fel előttem azoknak alakjai, kik valaha e hangokban sírták ki lelkük fájdalmát s fejezték ki abba vetett rendületlen hitüket, miszerint az örök igazságnak az emberi gyarlóságok felett végre is győzedelmeskednie kell. E hangok hallatára ki merné még kétségbe vonni azt, hogy a mi hitbeli őseink}

bár a viszonyok mostohasága miatt magyarúl talán nem beszéltek, de magyarul éreztek. Nem lehet az, hogy azokra, a kik egy Bocskay, Bethlen, Rákóczy fegyvereinek köszönhették azt, hogy a husszitizmus sorsára nem jutottak, a magyar zene, a maga szíveket hódító hatalmával nagy befolyást ne gyakorolt legyen. Ma játsza el bárki is például a 273. sz. alatt foglalt éneket, mely Thurzó György özvegyének gyászát ecseteli, s melynek szövegét Lányi Illés (1570—1618) írta s lehetetlen, hogy e lágy hangnemben mozgó dallam, a maga búsongó spoudensaival, melyek oly plastice festik a csapások súlya alatt roskadozó, vallásos lélek fájdalmát és az Isten örök végzésén való megnyugvását, eszébe ne juttatná ez éneknek, ha nem is nyelvileg, de tartalmilag, zeneileg — magyar eredetét. Vagy hasonlítsa össze bárki a 204. sz. alatt található dallamot a Szügyi József úr * Mutatvány «-á.ban foglalt s általa oly szépen feltett 5. számú »dicséret«-tel. Ez utóbbiban amannak eredetijét sejtem, a mit úgy magyarázok magamnak, hogy eleink valószínűleg valami régi magyar zenei motívumot használtak fel vallásos érzeteik kifejezésére s azt a szláv nyelv hangtani törvényeihez képest módosították. A magyar zene nem hogy a Thurzók és llléshdzyak népét hagyta volna hidegen, de sőt a németeket is meghódítá. Ki sejtené Gerhard ezen hires énekének : Befiel du deine Wege, magyar eredetét ? Pedig én meggyőződésemként merem állítani, hogy ezen felséges, lágy hangneme dacára annyi erélyt és lelkesedést kifejező dallamnak eredetije, nem más, mint a Szügyi úr mutatványában 4. sz. alatt közölt »kezdő ének.* Nem tudom, honnan vette az ev. ref. egyház ezen dallamot, de hogy azt Magyarországon Gerhard szereplése előtt egy fél századdal már énekelték, azt bízonyítja Chován úr vezérkönyvében a 348-ik sz. alatt található dallam, melynek szerzője Lányi Illés. Bizonyos az, hogy ezt a dallamot a 16. század végén, s legkésőbb a 17-iknek első tizedében Thurzó György nádor udvarában, a kegyes Cobor Erzsébet környezetében már énekelték. Hogyan került az a németekhez ? Hogy jutott ahhoz Gerhard, a kinek szereplése a 17-dik század második felére esik? Könnyű az összekötő kapcsot megtalálni azon intim viszonyban, melyben a bicsei nádori udvar a németországi theologusokhoz állott. Lehetséges-e az, hogy a lánglelkű Thurzó Imre az 1620-diki kassai királyválasztó országgyűlés magyar szónoka és a wittenbergi egyetem rektora, Lányi Illésnek tanítványa, a magyar reformátió termékeit, különösen az oly bűbájos, ősrégi magyar zene hangjait, melyek még a legtisztább germán vérű németet is felvillanyozni képesek, németországi kartársaival és politikai szövetségeseivel meg nem ismertette volna ? Persze a németek sokkal okosabbak, semhogy azt, a mi szép és a mire egyszer ráütötték a maguk bélyegét, maguktól elvitatni engednék. Helyesen cselekszik. Az aranynak nem az adja meg becsét, hogy melyik bányából ásták ki, hanem hogy milyen kezekbe került. Sok dolognak, a mit a mi Kárpátjaink termelnek, nálunk nincs becse s abból mások műkincseket készítenek. Ki keresne a » Wacht am Bhein*-ban motívumokat, melyek valaha a husszítákat lelkesíték ? A német idealismus a protestantismusban egyesült más népek realismusával. S a német szellem nem lett szegényebbé, hanem gazdagabbá az által, hogy a protestánsokká lett népek századokon keresztül vele folytonos és benső szellemi érintkezésben állottak. Ezek szolgáltatták az anyagot, melyet a német géniusz áthatott, megszellemesített. Csak így érthető az, hogy ma Gerhardnak tulajdonítjuk azt a dallamot, melyet a politikai pályája kezdetén, 1621-ben oly váratlanul elhunyt (a néphit szerint a jezsuiták által megmérgezett) Thurzó Imre, még édes anyjától hallhatott s melynek szövege így hangzik :