Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-28 / 48. szám

1025 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 764 zíve tisztaságából: bocsánatot fog kapni, mi azon kérés üggelékéíil van csatolva. E megbocsátás nem azok számára való, kiknek ideiglenes bocsánatra van szükségük ; nem azok számára, kik sokra becsülik az Isten kegyét ma, de holnap elfeledik; nem a képmutatók számára, kik e kérést, mint fátyolt tartják Isten és saját lelkük között ; nem azok számára, kik gondatlanul hagyják e szavakat elröppeni ajkaikról ; hanem azok számára, kiknek S7ívében olvassa az Isten megszámlálhatlan bűneik mélyen érzett tudatát és a bocsánatért való égő szomjukat. Ezért e kérés második részének kettős haszna van. Bátorít és ellenőrzi a lelkiismeretet. Bátorít, mert annak használása oly érzést kelt lelkünkben, mely egyenértékű az igaz megtéréssel és a melynek szükségképeni gyümölcse, felebarátaink szeretete. És mindaz, ki tudja mennyire hajlandók vagyunk az imában képmutatók avagy gondtalan formalisták lenni, fel fogja ismerni, mily nagy szükségünk van lelkiismeretünk ellenőrzésére ; mert az egyike a legmélyebb jelentőségű kéréseknek és sokszor helytelenül használtatott az önelégedett vagy gondtalan kérők által, kik elfeledik, hogy a bocsánat sokkal nagyobb költséggel volt e'őkészítve, mint akármi más, a miért könyöröghetünk. Sokan beszéltek már erről és mégis most is szükségünk van a figyelmeztetésre, hogy egy ige világot teremthet, hogy az Istenfia feláldozásába került, a miért most imádkozunk. Ezért meg kell szünnünk közönyösen imádkozni, meg kell tanulnunk, hogy bennünk nem imádkozhatik az egyik-, és nem élhet a másik személy. Minden nehézség elenyészik, mihelyt felismerjük, hogy azon ember, ki megalázta magát Isten előtt, szükségképen és kikerúlhetlenül jótékonynyá válik felebarátja iránt. A büszkeség és gyűlölködés szelleme ugyanaz; azok együtt sálinak vagy esnek.* Nehéznek találom megbocsátani szolga-társam kis vétségeit és elengedni a kevés fillért, mit nekem bevall ? Akkor értem-e én valóban, hogy mire kérem Istent, midőn kérem, hogy engedje el nekem tízezer talentumnyi adósságomat ? Mark evangyelista szavai — erőteljesebben, mint a Máthééi — intenek, hogy mielőtt Istentől várnók a bocsánatot nekünk kell felebarátainknak megbocsátani: »Midőn álltok imádkozva, bocsássatok meg, ha valakivel szemben van valami megbocsátani valótok, hogy a ti mennyei atyátok szintén megbocsássa nektek vétkeiteket. De ha ti nem bocsáttok meg, a ti mennyei atyátok sem fogja megbocsátani a ti vétkeiteket.* Mintha ezt mondta volna : Megbocsátást* fényeteknek meg kell előzni a ti Isten által való megbocsáttatástok reményét. Valami van bocsánatnyeréstek útjában, melyet el kell hárítanotok. Mielőtt Isten megbocsátana, valami tenni való van, melyet ti, kell, hogy végezzetek. De akkor az olyan dolog, melyet ti nem végezhettek, ha bűneiteknek Isten által való megbocsáttatását, bűneiteknek legkisebb érzése nélkül keresitek. Mert a mily arányban a ti bűneitek nagyoknak tűnnek fel Isten előtt: azon arányban tűnnek fel kicsinyeknek a mások sértései előttetek. Nem azért, mert szellemünk megnyeri az isteni megbocsátást, hanem azért, mert a mi megbocsátani nem szerető természetünk nem tudja befogadni az isteni bocsánatot. A másoknak való egyszerű megbocsátás által még nem nyerjük meg az Isten bocsánatát, de az több, mint bizonyos, hogy nem nyerhetünk Istentől bocsánatot, míg másoknak meg nem bocsátottunk. Ügy hogy e függelék (a kérés 2-ik része) egy parancsot képez, hogy midőn Istentől bocsánatot kérünk, tudjuk meg, mit kérünk, miért imádkozunk. Mert ha nem tudjuk, hogy mit kérünk, kérni fogjuk azt, de csak kérni abban a szellemben, mely itt kívántatik. E szavak, melyek be vannak aranyozva az isteni jósággal és szeretettel és a melyeket annyiszor kell ismételnünk, a hányszor bocsánatért esdeklünk, intenek, parancsolják, hogy gondoljuk meg, minő nagy ajándékot keresünk és megtiltják az Isten bocsánatának és saját lelkünknek megcsalását a csak szóbeli kérés által. Ha nem vagyunk képesek őszintén használni e kérést, ne igyekezzünk szeretetet gyújtani szíveinkben felebarátaink iránt, azon úton, liogy kisebbeknek tüntetjük fel sértéseiket és magasztaljuk cselekedeteiket. Mert ez által képmutatók vagy hízelgők leszünk és ismét megcsaljuk Istent és saját lelkünket. Hanem gondolatainkat saját állapotunkra kell irányítanunk, bűneinket az ő arcának fénye elé állítanunk és így megmérvén bűneinket és megtanulván azt a csodálatos szeretetet, mely a bocsánat reményének alapot kölcsönöz, alázatosság és béke költözik szívünkbe, melylyel az embertársaink iránt való keményszívűség nem fér össze. Ily megmásíthatlanúl foly az egyik érzés a másikból, hogy az egyiknek jelenlétét a másiknak jelenlétéből tanuljuk megismerni. Egy csalatkozhatlan próbakő, mely Isten által szívünkbe helyeztetett és a mely megmondja, vájjon eleget kértünk-e már Istentől. Ha valami bosszúérzet van még szívünkben embertársaink iránt, akkor nagyon kevés reményünk lehet a bocsánatra. Ha az igazságtalanság, melyet mások követtek el velünk, nagyobb, semhogy megbocsáthatnók, vagy elfeledhetnők : akkor a mi igaztalan cselekedeteink kevésbbé hatnak szívünkre, mint kellene. Az Isten szelleme és saját eszünk igen különböző tárgyakra vannak még irányozva. De Isten tökéletesen meg fog bocsátani nekünk és ad nekünk próbakövet, mely által valóban megítélhetjük, vájjon igazán kivánjuk-e, hogy minden bűneink megbocsátassanak, midőn e kérést használjuk. Ezen kérésben lévő szavakat nem azért adta Urunk, hogy imánkat lehetetlenné tegye, hanem hogy visszatartson a csak szóbeli kéréstől azt illetőleg, melyről Urunk azt kívánja, hogy azért egész lélekkel imádkozzunk és mivel ő valóban elfogadja kérésünket, midőn azt mondjuk : »Bocsásd meg a mi vétkeinket.« (Vége köv.) Szőts Gerő. KÖNYVISMERTETÉS. Az ember tragédiája, irta Madách Imre, díszkiadás, Zichy Mihály tizenöt képével, fény-rézmetszetben, pompás kötésben, ára 12 frt, kiadja az Athenaeum. Az ismert örökbecsű mű, Áz ember tragédiája, már hétféle kiadásban forog közkézen, ezereknek lelkeit gyönyörködtetve az igazi költészet ragyogó gyöngyeivel. Mert a Madách költeménye valódi remekmű, melyben az egész emberiség története tárul elénk, ama nagy tanulsággal : az Istentől elszakadt ember mindig meghiúsuló küzdelmeivel. A vallás hirdetőinek, az eszményi gondolkozás barátainak kezdettől fogva rendkívül kedvelt vala e könyv s bizonyára most is örömmel veszik a hirt, hogy a remek könyv gyönyörű illusztrációkkal jelent meg a könyvpiacon. »A nagy költő, mondja egy szakértő ismertető, megtalálta nagy illusztrátorát. Zichy Mihály zsenije költői inspiratióval mesteri biztos, kézzel ragadta meg azt a véghetetlen gazdag anyagot, mely a drámai költeményben eléje tárult. Az egész emberiség története ez ; korszakalkotó nagy eseményeiben, melyekben a költő