Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-31 / 5. szám

145 PROTESTÁNS VG úgy hozza magával: más okok is sürgetnek, hogy míg nappal vagyon, melyen munkálkodhatom (Ján. IX. 4,) épen a felső-baranyai egyházmegyét siessek meglátogatni s abban elvégezhessem örömmel az én futásomat, és a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliomáról. (Cselek. XX. 24.) Először is az, hogy a mint a mult évben, az Alsó-Baranya vidékén a reformatiónak hazánkban klassikus vidékére léptem, arra a földre, a melyen Kálvin értelme szerinli hit- és egyház-ujitás először vert, nem csak a nagyok és hatalmasok palotáiban, hanem a köznép szivében is, erős és kitéphetlen gyökeret, most e föld egész területét végig járhassam, színről-színre láthassam mindazokat a gyülekezeteket, melyeket első reformátoraink ott alapítottak, melyeket az ő mennyei lángtól ihletett szavaik lelkesedése hatott át és emelt vala — s megláthassam, mikép tükröződik az ősök hite buzgósága és erkölcse az utódok életében. De meg kell vallanom, azért is sietek F.-Baranyát meglátogatni, mert — mint már előbb is észleltem, püspöki hivatalban létem óta pedig még bővebben tapasztalom, s a mint már mult évi jun. havában tartott egyházkerületi közgyűlésünk elé terjesztett püspöki jelentésemben is érintettem, egyházmegyéink közül a f.-baranyaiban van a legtöbb baj, a legtöbb vitás kérdés, a kedélyek ott látszanak a legnyugtalanabbaknak — az orvosnak pedig kötelessége odamenni, a hol baj van s orvoslásra van szükség ; mert mint Urunk mondá: Az egészségeseknek nincs szükségök orvosra, hanem a betegeknek, (Mát. IX 12.) Vajha csalódtam volna, távolból nézve, a dolgokat 1 — s közvetlen közelből nézve egészségesebbeknek találnám az áll-ipotokat, mint a milyeneknek messziről látszanak! Min denesetre a hely szinén akarom vizsgálni a dolgot; szemtől szembe nézni — ha léteznek, a bajokkal; az emberek és gyülekezetek üterére akarom tenni kezeimet; s ha vannak bajok, azoknak orvosságát akarom keresni. Veletek, a ti segítségetekkel akarom én azt keresni, Tisztelendő társaim, a kik velem együtt munkálkodó szolgák vagytok az Ur örökségében. Talán Isten segedelmével meg is fogjuk azt találni — legyünk rajta, hogy megtaláljuk. Minthogy pedig egy oly nagy terjedelmű, népes és számos egyházat számláló egyházmegyében, a püspöki látogatás, az idő korlátoltsága miatt, egyházanként a legjobb esetben is csak néhány órára terjedhet: szükséges azt már előre ugy előkészíteni, hogy a püspök minden egyes egyháznak állapotairól már eleve a lehetőségig tájékozva legyen és a maga ottani fellépését ahhoz alkalmazhassa. E végből, mint az alsó-baranya-bácsi egyházmegyében is tettem — s ottani lelkésztársaink ebben az én kérésemnek, kivétel nélkül mindnyájan, készséggel is engedtek — titeket is Tisztelendő Társaim : Először is arra kérlek föl, hogy közületek mindenik, a maga gyülekezetének erkölcsi állapotairól tegyen hozzám egészen őszinte és bizalmas jelentést, a mely engem a gyülekezet kebelében uralkodó vallásos és erkölcsi szellemről — s a mennyiben erre az anyagi helyzet is kétségtelen hatással van, arról is — a lehetőségig tájékozzon. Itt a körlevél részletesen elmondja eme bizalmas értesítésekről kívántakat; aztán áttér Másodszor az egyházkerületi levéltár s az egyháztörténetek számára készítendő nagyobb egyházrajzra, melynek bővebb részletezése után igy folytatja: Az ekkép elkészítendő egyházrajz egy példányban az egyház jegyzőkönyve, illetőleg levéltára számára, megőrzés végett visszatartandó, egy példányban pedig 11 F.S TSKOLAT T,AP 146 nekem, az egyházkerületi levéltár számára átadandó lesz. Ugy szintén a pü=pökí látogatás megtörténtéről és lefolyásáról az egyház jegyzője által jegyzőkönyv lesz felveendő. A püspöki látogatás idejét és sorrendét csak később fogom pontosan megállapíthatni s lelkésztársaimnak és a gyülekezeteknek Nagy tiszteletű Esperes-társam utján tudtára adhatni. Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy azt Isten segedelmével, a húsvét és pünkösd közötti időben szándékozom, ha lehet az egész egyházmegyében egyhuzomban, végrehajtani. Hátra van még itt is, mint az alsó-baranya-bácsi egyházak irányában tettem, kijelenteni, hogy saját magamra nézve a püspöki látogatás legfontosabb céljának tekintem a személyes találkozást és közvetlen érintkezést a vigyázatomra bizott egyházakkal s a pásztorkodásom alatt álló lelkek egy nevezetes részével, ez által adatván nekem alkalom, irántok különbség nélkül való szeretetem és jóindulatom kifejezésére. E részben azért tőlök sem várok egyebet, mint szíves és nyájas fogadást ; s mind protestáns papi hivatalom egyszerűségénél, mind személyem igénytelenségénél s minden pompától való irtózásomnál fogva, előre óvakodom minden külső, csinált vagy épen erőszakolt ünnepélyességek ellen. Nem vivén egyebet magammal őszinte szeretetnél, híveimtől sem kívánok s nem várok egyebet. Ha szívesen látnak s akarják, hogy jól érezzem magamat körükben, mutassák ezt meg szives, de egyszerű fogadás által. Különösen kívánok kerülni és kerültetni mindent, a mi a gyülekezetnek vagy lelkésztársaimnak terhére volna, vagy költekezésbe kerülne. A hitbeli buzgóság, a gyülekezetekben és az iskolákban való jó rend, s az irántam való bizodalom és jóindulat látása fog engem megörvendeztetni, sokkal inkább, hogysem mint hiú pompa tehetné. Egy kérésemet különösen is hangsúlyozni kívánom : mellőzzék a világi és hatósági pompa ama hozzánk egyháziakhoz épen nem illő, nem egyszer zavart, fennakadást sőt veszélyt is okozható cafrangiát — a bandériumot, mely nekem az alsó-baranya-bácsi részen is csak aggodalmat és kedvetlenséget okozott. Püspöki látogatásomat munkának és nem hivalkodásnak kivánom tekinteni, mert illik nekünk a mi tisztünknek minden igazságát betöltenünk (Mát. III. 15.); ellenben senkit semmi dologban meg nem botránkoztatnunk, hogy ne szidalmaztassélc a mi szolgálatunk. (2. Kor. VI. 3.) Azért is én, Atyámfiai, — miképen Pál apostol írta volt a korintusiaknak — kész vagyok hozzátok menni és a ti károtokkal nem henyélek/ mert nem keresetű a ti külső gazdaságtokat, hanem ti magatokat; mert nem a fiak gyűjtenek az atyáknak kincseket, hanem az atyák a fiaknak. En pedig nagy örömest áldozok és adom magamat is a ti lelketekért. De mert attól félek, hogy mikor odamenéndek, valami módon nem olyanoknak talállak titeket, a milyeneknek akarnálak, és én is olyannak találtatom tőletek a milyennek ti nem akarnátok : kérlek azért, hogy valami módon ne legyenek versengések, irigységek, haragok, vetélkedések, rágalmazások, fondorkodások, fölfuvalkodásolc, pártoskodások közöttetek 1 (2. Kor. XII. 14. 15. 20.) Végezetre Atyámfiai, kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól. Budapest, 1886. évi január 15-én. Szász Károly. 10