Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-21 / 47. szám

1655 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1656 Zajos éljenzés kisérte e szép szavakat, melyek után K. Tóth Mihály átvévén az albumomot a meghatottságtól alig tudva szóhoz jutni így válaszolt: Főtiszteletű és méltóságos püspök úr 1 Tisztelendő lelkésztársaim 1 Nagytekintetű és tekintetes presbyteriumi tagok ! Kétségtelenül nagy és szép áldása Istennek, midőn valamely ember mint szinte én is, egy századnak három-negyed részét túléli és 77 évet betöltve számlál. Az Istennek e nagy áldása fokozódik, ha az is megtörténik, a mi velem történt, hogy egy életpályán 50 évet eltölthet. Ötvenév a mint a római költő mondja »igen nagy szakasza az embtri életidőnek.® Itt, a hol állunk, a hol egybegyűlve vagyunk, ezen században mily kitűnő, mily történeti nevezetességű férfiak laktak. A század elején itt lakott Diószegi Sámuel, később a szónokok szónoka : Szoboszlai Papp István, s egyházunk jogainak védelmében hős lelkű Balogh Péter, mindegyiknek élete egy századot érdemelt volna és egyik se ért el annyi időt, a mennyit én elértem, egyik se szolgálhatott addig, a mennyi időig én szolgáltam. Jól mondja az irás, hogy az Isten nem érdemből, hanem ingyen való kegyelméből adja az ő jótéteményeit. Ez órában én is mint az Istennek megáldottja felveszem a hála édes poharát s az Úrnak dicsőségét magasztalom, ki oly kegyesen részeitett engem az ő jóságából. De Isten után legtöbbet tartozom a debreceni ref. egyháznak és koronkénti előjáróinak. Még csak 26 éves voltam és mielőtt elértem volna a 27-ik évet, az egyház bizalma megválasztott külvárosi lelkésznek s épen ma van 50 éve annak, hogy mint lelkészt beigtattak. Most ismét ezen egyház elöljáróival van szerencsém találkozni és méltóságoddal, továbbá Szűcs István főgondnok úrral, ki tanuló-társam volt. Az akkori presbyterium tagjai közül senki sem él. — Sok jótéteményt vettem a debreceni egyháztól pedig az 50 évből 20 évet nem is itt töltöttem el. E 20 év történetéről nem szólok, csak annyit említek fel, hogy a debreceni egyház engem ezen idő alatt se hagyott el, s midőn az idő mértéke betelt, 20 év elmúlt s engem ide visszahívtak, szívesen jöttem. Pedig boldogabb nem voltam sehol, mint Karcagon, de Debrecen volt az én jóltevőm, itt volt az én családom, visszatértem e városba, mely annyi jótéteményével elhalmozott. Az elért ötven éves szolgálat ünnepélyessége nagy öröm az én szívemnek, de nem tagadom, hogy ezen öröm mellett nehéz érzelmek is emelkednek fel, mint fény mellett az árnyék. Egy nagy erkölcsi számadás napjának tekintem e napot, vájjon miként feleltem meg a rám ruházott hivatalos kötelezettségnek? Ámbár lelkiismeretem megnyugtat, hogy tőlem telhetőleg szolgáltam, mégis bevallom, hogy sokban lehetett volna jobban cselekedni. Én e hiányt többé ki nem kipótolhatom, mert ha nem is gyenge, de már elhanyatlott öreg ember vagyok. Midőn az ember a 80 évet eléri, csak kevésnek adatott az az áldás, mint a német császárnak vagy Kossuthnak, hogy testi és lelki erejét megtartsa. En már érzem testi és lelki erőm hanyatlását. A szolgálat, mely eddig örömöt okozott, már néha nehezemre esik, de a mennyire tőlem telik, igyekszem kötelességemnek eleget tenni. A mi ezen ünnepélyt illeti, csodálatos, hogy épen a napokban ülte — nagy fénynyel — az esztergomi herceg-primás is az ő félszázados jubileumát. A mi szerény viszonyaink közt zajos tüntetés nélkül lőn kinyilatkoztatva ezen egyháznak szives üdvözlete. Es a szegény ref. lelkész többet nem kívánhat, ez neki öröm, ez neki fényes jutalom. Az ajak nem ! tolmácsolhatja mindazt, a mit a sziv érez s a sziv nem viselhet el több örömet mint a mennyit elbír. Nekem oly örömet okozott a debreceni egyház, a minőt a hercegprímásnak se az övé, a midőn azt lehetővé tette, hogy üdvözlő lelkésztársaim — között saját fiamat szemlélhetem. Áldja meg Isten a debreceni egyházat, fogadja legmélyebb köszönetemet főtisztelendőséged és méltóságod a sziveüdvözletért, fogadják köszönetemet a presbyterium tagjai s árassza reánk kegyelmét az Isten! — Még egyszer köszönetet mondok a szives üdvözletért — ajánlom magamat !* A jelenvoltak mindenikének köny ragyogott a szemében, midőn e beszéd végeztével a két ősz pap Révész Bálint püspök és az ünnepelt egymás karjába borulva megcsókolták egymást. Most az ünnepelt fia K. Tóth Kálmán lelkész állott elő, s hogy az albumhoz — mint mondá — egy szerény cserlevelet fűzzön, érzéssel s a szív melegével szavalta el költeményét, melyet mult számunkban közöltünk. A további küldöttségek voltak : a debreceni ág. hitv. ev. egyházé, melynek részéről Materny lelkész mondott üdvözletet; Debrecen város testülete nevében mintegy 40-en jelentek meg Dégenfeld József főispán és Simonffy Imre polgármester vezetése alatt. Az üdvözlő beszédet Simonffy polgármester úr mondotta, átnyújtván a városi közgyűlés jegyzőkönyvi kivonatát; a honvéd tisztikar részéről is jelent meg küldöttség Becsey ezredes vezetése alatt. A küldöttségek mindenikének üdvözlő beszédére volt az ünnepeltnek megható köszönő szava. A délutáni órákban az izraelita hitközség üdvözölte az ünnepeltet dr. Scher Benő ügyvéd, hitközségi elnök vezetése alatt. Az. egyháztanács által átnyújtott díszes album Dávidházy Kálmán terve után Dávidházy Imre könyvkötészetében készült s a könyvkötészet műremeke. Az album zsemlyeszínű zergebőrbe van kötve. Táblázatán broncd szítmények ékítik, mely egy koszorúval körül font oszlopzatból áll, beljebb emaillirozott bronc-diszítmények vannak bordeau bársony alapon. A könyv közepét szintén zsemlyeszínű alapon egy olaj- és pálma-ággal övedzett biblia foglalja el. Nyitott lapján »Jerém. I. 5 — io.« a másikon »Eféz. II. 20—21« felirat van. A pálma- és olaj-ágakat összekötő ezüst szallagon fekete emaillirozott betűvel »i886. november 12.® felirat áll. A koszorú felett pedig egy arany hatszögű csillag ragyog. Az album első lapján a debreceni ref. egyháztanács jegyzőkönyvének kivonata foglaltatik a püspök, a két főgondnok és a főjegyző aláírásával, az egyház pecsétjével s a többi presbyterek aláírásával. * * * Üdvözlő levelet küldtek : Szász Károly püsp , dr. Ballagi Mór, Rómer Flóris kanonok, Kerekes József északkeleti vasúti igazgató, Barsi József tanár, Tüdős János gymn. igazgató-tanár, Irinyi János, Csanády Béla, Hegedűs Sándor országgy. képviselő. — Táviratot küldtek: báró Vay Miklós, kinek üdvözlete így hangzik: »Félszázados lelkészi jubileuma ünnepélyében a magyarhoni egyet, református egyháznak legrégibb öreg szolgája s Önnek őszinte barátja is részt kíván venni jelen üdvözlő soraival.® Máriási János altábornagy, Tóth Ágoston honvédezredes, Horváth Károly, Szabó János, békés-bánáti esperes, Nagy László, szilágy-somlyói esperes, Kain Dávid kassai főorvos, Pecz Vilmos műegyetemi tanár, Lukács Dániel m.-turi lelkész, Czelder Márton kecskeméti leik. Pap Elek országgyűlési képviselő, Veres Károly m. k. 94*