Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-21 / 47. szám

1482 1450 Szükségtelen szószaporítás lenne, apró részletek felsorolásával kimutatnom, mily nyomorúságos anyagi helyzetben vagyunk ez idő szerint, országszerte, mi, az állam által segélyezett községi iskolánál működő tanitók. Azt sem tekintem feladatomnak, hogy bővebb részletességgel fejtegessem a kérdést: Életre való-e, egészséges alapon nyugvó intézmény-e az 1668. évi 38. törvénycikk 26. §. értelmében létrehozott államilag segélyezett községi iskola? Rövid feleletem: nem! Igazolja ezt a közoktatási kormány ama magatartása, hogy a közelmúlt években ily jellegű iskolák felállításához nem járult, sőt a már korábbi években szervezettek közül igen sokat állami jellegűekké alakított a kényszerítő körülmények miatt E sorokban főleg néhány tényre akarok utalni, melyek alapján egy javaslattal bátorkodom előállani. Tény, hogy a közoktasásügyi kormány a közs. iskoláknak az 1885/6. tanévre az államsegély fele részét nem engedélyezte, és semmi tájékozást nem nyújt afelől, engedélyezi-e vagy nem ? Tény, hogy a megelőző években utalványozott segély a minisztérium illető ügyosztálya által oly túlságos takarékossággal lett megállapítva, hogy beleszámítva az iskola egyéb bevételeit is, a befolyó öszszegből a legszükségesebb kiadásait az iskolának teljes lehetetlenség volt fedezni, mi miatt az isk. pénztár mindig lebegő adóssággal kénytelen küzdeni. Tény, hogy szerfelett sok időbe telik, mig az államsegélyhez juthatnak az iskolák, és a hosszas késedelem miatt a tanítók fél sőt egész évi fizetéseiket hátralék gyanánt, (nem rendes havi részletekben) vehetik fel. Tény, hogy a községi iskola fenntartásáról a községek lemondtak, mivel anyagi helyzetük nem engedi az iskola további fenntartását, nem lévén miből, pótolniok a kormány által megvont államsegélyt Igy, községi határozat gyanánt a közs. képviselő-testületek azt is kimondták, hogy a tanítókat tovább nem alkalmazzák. Mellesleg meg kívánom jegyezni, hogy nincs még tudomásom, mit szól a kormány az ily értelmű községi határozatokhoz ? Mert egy törvényes alapon megválasztott tanítónak, önhibáján kivül levő elbocsátása nem lehetséges miniszteri szó nélkül. De, hát megesett dolog, hogy ilyes határozatok kimondására a községek kényszerítve vannak. Ily tények okozzák a közs. tanitók nyomorúságos helyzetét, ily tények bizonyságául szolgál Ember Jánosnak »A magyar néptanító anyagi helyzete* című röpirata; ily tények bizonyságára hozzák a hírlapok ma innen, holnap amonnan a tanítók panaszait, jajkiáltásait. Jóllehet s fel kell tételeznünk, hogy e tárgyban a megyei közig, bizottságok, tanfelügyelők, községek felterjesztéseit a közokt. minisztériumban tudomásul veszik; de kérdem önmagamtól s kérdem tanítótársaimtól, hogy segíthessen rajtunk a miniszter, mikor nincs alap, a miből utalványozhassa a kérelmezett segélyt ? Szerény véleményem szerint nincs tehát más út és mód mint az, hogy folyamodjunk a legilletékesebb fórumhoz, az országgyűléshez, ő előtte tárjuk fel súlyos körülményeinket, s kérjünk helyzetünk javítására mélyreható, necsak ideig-óráig tartó intézkedést, mint törvényhozó testülettől. Intézzenek a községi tanítók vármegyénként, avagy járásonként az országgyűléshez kérvényt, melyben kellő indokolással kérelmezzék anyagi helyzetüknek törvényhozási uton való javítását. Kérjék pedig; a) hogy utasítsa a képviselőház az illető minisztert arra, hogy az állam altal segélyezett közs. iskolák részére az 1885/6. tanév még eddig nem utalványozott államsegélyt haladéktalanul utalványozza ki; b) utasítsa a minisztert arra, hogy a községi iskolák számára ezután a segély kellő időben legkésőbb a tanév első hónapja végéig, teljes egészében levonások nélkül, az iskolák fenntartási szükségleteit tel jesen fedezhető mennyiségű Összegben engedélyeztessék ; c) tegyen intézkedést az országgyűlés, hogy mindama községi jel'egű iskolák, melyek az illető községektől a törvényszabta 5°/0

-os iskolai adón kívül semmi segélyt nem nyernek, s melyeknek a községek anyagi helyzetük miatt, a jövőben sem biztosíthatnak semmi segélyt, alakíttassanak által állami jellegű iskolákká, a már alkalmazásban levő okleveles tanítók kineveztetésének szem előtt tartásáva'. Az orsz. közoktatási tanács nov. 13-án tartotta rendes havi ülését, dr. Sztoczek József főrendiházi tag elnöklete alatt. A tanácskozáson részt vett a tanács-tagokon kívül a vallás- és közoktatásügyi minisztérium részéről dr. Klamarik János osztálytanácsos is. Az ülés első fontosabb tárgyát képezte a tanács titkárának terjedelmes jelentése a mult tanév végén tartott érettségi vizsgálatok felől. A jelentés konstatálja, hogy az érettségi vizsgálatok az állami vezetés alá tartozó összes intézetekben szabályszerűen folytak le s hogy a vizsgálatok jelentősége évről-évre emelkedik. Sok helyütt nem alkalmaztatott ugyan az igazságos szigornak az a mértéke, mely a vizsgálati utasítások szerint megkívánható lett volna, de ezt részint a helyi viszonyok, részint egyéb körülmények, melyeket a végeredmény mérlegelésénél szintén számba kell vennünk, igazolják. Altalánosságban mindenütt szigorúbban folytak le az utóbbi tanév érettségi vizsgálatni, mint az 1884—85-iki tanév végén, mit a következő statisztikai kimutatás is bizonyít. Megjegyezzük, hogy a zárjelbe tett számadatok az 1884—85-iki tanévre vonatkoznak. Az állami vezetés alá tartozó 75 középiskolában érettségi vizsgára jelentkezett 1547 (1547) tanuló, Írásbeli vizsgálatra bocsáttatott 1481 (1505), szóbelire bocsáttatott 1372 (1424) érettnek nyilváníttatott jelesen 150 (204), jól 368 (408), egyszerűen 648 (615). Javító vizsgálatra utasíttatott 151 (144). ismétlő vizsgálatra 50 (47), végleg elutasíttatott 5 (9). Élénk diskusszió tárgyát képezte a főváros tanácsának amaz intézkedése, mely szerint a főváros az általa fenntartott reáliskolákban a latin nyelv tanítására külön kurzusokat rendel. Az orsz. közoktatási tanács nagy elismeréssel nyilatkozott a főváros tanácsának dicséretes áldozatkészségéről, de erősen hangsúlyozta a tanítás menete pontos körvona'ozásának szükségét, nehogy a tanítás puszta formalitássá legyen. A tanács későbbre tartotta fenn a rendszeres tanterv kidolgozását, a midőn a latin nyelvnek, mint rendkívüli tantárgynak tanítása az összes állami reáliskolákban elrendeltetik. Az ülés folytatólag tankönyvbirálatokat intézett el és csak a késő esti órákban oszlott szét. TÁRCA. Tanulmány az úri-ima felett. (Folytatás.) V. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Midőn egy ember jellemét akarjuk megítélni, nem annyira arra figyelün,k mit beszél, mint inkább belépünk és megfigyeljük a belső ember munkáját, (cselekedeteit); nem sokat törődünk eszméinek részleteivel, hanem nyomozzuk a lánc-szemeket azok között és így megismer-