Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-21 / 47. szám

Huszonkilencedik évfolyam. 47. sz. Budapest, 1886. november 21. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinízsy-utca 29. sz. 1. em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. JÜMF Teljes számiipéldányokkalmizi.d.igr szolg-áH^a.tia.xik--5

^® Az országos lelkészi gyámintézet új stadiumban, Mint a konventi tagok hirül hozák, miként az egyházi lapok közölték: a konvent pápai gyűlésén az ismert három javaslat elseje (a tűzkárbiztosítás tervezete), minthogy az egyes kerületek nem fogadták el, a napirendről levétetett, a gyám- és nyugdíj-intézet alapszabályai pedig áttétettek a nyugdíjalap bizottsághoz azon utasítással, hogy ez a kerületek beérkezett véleményeinek figyelembevételével új tervezetet készítsen. E határozattal a különben sokat szellőztetett ügy nemcsak részben, de, mondhatni, egészen új stadiumba lépett ; mert míg az eredeti tervezetben a nyugdíjintézet a tűzkárbiztosítás reménylett jövedelmére volt fektetve s a nevezett intézettel egészen össze volt kapcsolva, addig most ettől eltérőleg a nyugdíj-intézet — ha a lapok közlései szerint hozatott a konventi határozat — a gyámintézethez csatoltatott s akár evvel együttesen, akár nélküle, de mindenesetre új alapon szervezendő. Ennélfogva e nagyfontosságú kérdésnek a sajtóban ismét szőnyegre hozatala annyival inkább jogosult, sőt szükséges, minthogy értesülésünk szerint a nyugdíjalap bizottság munkálata — egyelőre legalább — egyenesen a konvent plénuma elé fog kerülni s így tán az is kérdéssé vált, vájjon az alsóbb egyházi hatóságok hozzászólhatnak-e még az ügyhöz? Legyen szabad tehát nekem erre vonatkozólag néhány észrevételt tennem. Első észrevételem az egyházi törvény azon pontjának értelmezésére vonatkozik, mely az ily intézet felállításáról szól. E pont (Egyh. törvény 217. §. é.) így hangzik : >

Feladata (t. i. a közalapnak) elaggott, hivatalra képtelenné vált lelkipásztoroknak, lelkészek özvegyeinek és árváinak számára egy nyugdíj intézet alkotását a közalapból adandó állandó segély által előmozdítani.* A törvény e pontjának egyenes értelme (eltekintve a kifejezések s különösen > nyugdíj-intézet* kitétel határozatlanságától, mi főként abban nyilatkozik, hogy a lelkipásztorok s azok özvegyeinek és árváinak nyugdíjintézetéről beszél), monüom, a törvény egyenes értelme az, hogy a közalap segélyével a lelkészeknek nyugdíj-intézet s özvegyeik és árváik számára gyámintézet alkotandó. Minthogy e szerint kétségtelen, hogy itt nyugdíj- és gyámintézetről közösen van szó s azoknak sem egyikét sem másikát elhagyni nem lehet: csak helyeselni tudom a pápai konvent azon határozatát, hogy az eredetileg más alapra tervezett nyugdíj-intézetet a vele sokkal rokonabb természetű gyámintézettel foglalta össze és együttes nyugdíj- és gyám-intézet felállítására utasította kiküldött bizottságát. Másik észrevételem az így értelmezett intézet felállításának módozatjára vonatkozik. Kétségtelenül igaz, hogy szép és a közügy érdekében álló dolog volna, ha minden elöregedett lelkipásztorunknak a szó valódi értelme szerinti nyugdíjintézetet állíthatnánk, olyat, melybe élete alkonyán visszavonulva, igazán gondtalanul élhetne pl. egész vagy legalább kétharmad fizetésének élvezetével, mint ezt a külföldi egyházak legtöbbjénél vagy a rendezett polgári hivatalok mindegyikénél az új kor humanizmusa meghonosította. Úgy de az ily nyugdíjazástól beláthatatlan messziségben áll még hazai egyházunk, mert ily intézet alapításáraszázezerek kellenének, a mik nincsenek; sőt ily elérhetetlen célért való törekvés nemcsak megközelíthetlensége miatt nem tanácsos, hanem hazai viszonyaink között általában véve feltétlenül nem is szükséges. Ha elaggott lelkészeink testi vagy nagyobb szellemi erőt igénylő munkát maguk közvetlenül nem végezhetnek is, de míg segédeiket útbaigazítani, egyháztanácsukat vezetni képesek: nem látom be, hogy miért törné magát az egyetemes egyház az ily munkabíró >Öregek* nyugdíjazásával. De azt már állítom, hogy mind az egyetemes egyháznak, mind az illető gyiileke-93