Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-14 / 46. szám

1462 1450 dolgok! Nem kétlem, hogy az egyházi hatóság most már tudatára jőve, segíteni fog ezeken a bajokon ! Van egy más passus Nagy Ignácz barátom — bocsásson meg nekem, hogy nevét cz-vel írom — cikkében, mely engem is borzadálylyal érintett, mintha az a nagykőrösi praeparandia tudja Isten miféle szörnyeket nevelne a maga kebelében, kik még az apagyilkosságra is képesek volnának, nem iszonyodnak idegen állam szolgálatába szegődni a magyar állam ellen ! Es ezeket a tanítókat a n.-körösi praeparandia még dédelgeti is mint a melegágyi növényeket! Már engedelmet kérek, de ez már túl megy az alsóbaranyai egyházmegye határán; ezzel a váddal magát egyházkerületünket illette N. Ignác barátom, magát főt. püspökünket, mint a mely és a ki vagy nem tudna felügyeletet gyakorolni, vagy nem akarna; vagy nem tudna gátat emelni ennek a veszedelmes áramlatnak, vagy nem akarna! De vádat emel amaz egyházkerületi képesítő bizottság ellen is, mely könnyelműen osztogatja azokat a tanítói okleveleket és minden előleges vizsgálat és bizonyítványok nélkül bocsátaná keresztül azokat az ifjakat! Nem tudom, a múltban hogy ment, mint ment az a képesítő vizsga, de mióta nekem is szerencsém van a ft. egyházkerület bizalma folytán ezen bizottságnak tagja lehetni, bátran mondhatom, hogy szigorúan megy; nemcsak a tudományos készültség, hanem az erkölcsi magaviselet is szigorú birálat alá vettetik ! De hogy a múltban is meg volt a szigorúság, elég garantiát nyújthat az, hogy a képesítő bizottságnak elnöke mindig Filó Lajos volt, tagjai pedig Dobos János, Ádám Gerzson gymn. igazgató és hivatali elődöm Fördős Lajos voltak. Nem akarom hinni, hogy egy Nagy László, dr. Kiss Áron igazgatók s a fenntebbi említett tagokból álló bizottság oly egyéneket bocsátottak volna a tanítói pályára, kik hazafiatlan eszmékkel vannak saturálva! És épen Kőrösön szívnák magukba ezeket az eszméket 1 Risum teneatis amici! Nem itt van a baj kedves collegám ! Ne az intézetet szidjuk és ne a felügyeletet kárhoztassuk hallgatagon 1 Azért, hogy egy intézetből kerülnek ki léha fiatalok is, nem az intézet annak az oka egyedül 1 Azért, hogy a pesti egyetemen vannak Absentiusok, vagy hogy a pesti papnöveldéből is kerültek ki olyan papok, kikkel a tractusnak, superintendentiának ugyancsak meggyült a bajuk : pálcát törjünk a pesti egyetem és papnövelde felett; kimondjuk, hogy delendam censeo ?! Koránt sem !! Tessék csak az illető tiszteletes atyafiaknak sarkukban lenni azoknak a tanítóknak és nem tűrni, hogy cánon elleni vétségek harapódzanak el közöttük. És a ki bűnös, a ki nem engedelmeskedik, elcsapni irgalom nélkül! Tessék, csak egy pár példát mutatni, fogadom, hogy a többi is eszére tér 1 A kecskeméti tractusban 6o—70 tanító van és ezek kevés kivétellel a n.-körösi praeparandiából kerültek ki, részint mostanában, részint a régebbi időben. Jó lélekkel merem mondani, hogy nekem igen kevés bajom van a tanítókkal. Vagy ha van is olykorolykor valami baj, én azt egyénnek és nem az őt nevelő intézetnek tulajdonítom! Eddigelé — hála Istennek! — ebben a mi ref. egyházunkban nem akadt belső hivatalnok, kit hazafiatranság vádjával lehetett volna illetni. És most egyszerre jlőbukkan mint egy kigyó, mint egy rákfene, az alsó-bajanyai tractusban 1 Nem vonom kétségbe, nincs is hozzá sogom, hogy azt tegyem 1 De azt határozottan állítom, hogy ezen szellem nem uralkodik a n.-kőrösi praeparandiában; erről kezességet nyújt első sorban a hazafias tanári kar és az a tősgyökeres magyar város ; de másodsorban maga az egyházkerület, melynek felügyelete alatt amaz intézet áll! Ne csináljunk mi magunknak ellenséget, van nekiik úgy is elég! Annak igen is aláírok, hogy »söprűt a szemétnek.® Adám Kálmán, kecskeméti reform, esperes. RÉGISÉGEK. A czúni ev. ref. egyház kül- és beléletéből.*) (1795—1885-ig.) A czúni ref. egyház régi, 1795-ik előtti múltjáról igen keveset tudhatunk, csak a szóhagyomány vet rá némi világosságot. Későbbi, újabb történetéhez is igen kevés adatot lehet az egyház jegyzőkönyveiből kiböngészni. A legelső adatot az egyház legelső lelkipásztor a pro memória tett feljegyzése szolgáltatja ; melyből kitűnik az, hogy Czún az 1797-ik évig mint leányegyház a hozzá igen közel levő kémesi anyaegyházhoz tartozott, melyről Lampe egyháztörténete is mint régi anyaegyházról emlékezik. Valószínű, hogy az ev. megtisztított adományt már abban az időben bevette, midőn itt a Dráva mentén Siklós ura Perényi Péter koronaőr pártfogása mellett, Siklósi Mihály, Szegedi K. István és főként Sztárai Mihály munkálódtak annak terjesztésében. Nem lesz talán felesleges és érdektelen, ha röviden összefoglalva előadom, a mit e kis község keletkezéséről, régi múltjáról, törzsökös lakóiról a traditió fenntartott. A község határának földrajzi fekvése is igazolni látszik azon szóhagyományt, miszerint ott, hol most a község fekszik, a Dráva árteréből kiemelkedő földliátakon, hajdan csak néhány, főként csak baromtenyésztéssel, pásztorkodással foglalkozó család lakott elszórtan ; törzsökös lakosai a Czúni, Csécs, Iván, Bene családok lehettek, kiknek utódai még ma is feks számmal élnek községünkben. Hajdan ugyanis határának legnagyobb része, ingoványos berkek, nádas erek, hináros, halakban rendkívül bővölködő tavak által megszaggatott lapályos rétségből, erdős legelőből állott; körülvéve mindenfelől a Feketevíz nádas ingoványos ereitől, melyeken keresztül a közlekedést három hid tartotta fenn. Míg a Dráva, mely itt kígyózó kanyarulatokban folyt hajdan, szabályozva nem volt, egyenes irányt ez által nagyobb esést nem nyert: igen gyakoriak voltak az oly áradások, melyek a község egész határát víz alá temették, mivel e kanyarulatokban a tavaszi olvadáskor a jég sokszor fennakadt, összetorlódva a folyót medréből kinyomta. Még jelenleg is élénk emlékezetben vannak az 1827-dik és 1833-dik évi nagy árvizek, midőn a Dráva árja — junius hóban — a védtöltést áttörvén, a község egész határa — azon földhát kivételével, melyen a templom áll — víz alá került; a község lakosai házaikból kiszoríttatva, a templom dombján találtak menedéket. Kisebb mérvű áradások később is voltak még, így legközelebb az 1879-ik év kora tavaszán, a midőn a nagyon megáradt Fekete-víz, a védgátakat áttörvén, régi elhagyott medrén lezúdult; a legelőt és réteket elborította, a hidakat is elrombolván, csak hajón lehetett a szomszéd községekkel közlekedni. A község lakosai az adott helyzet folytán, úgy a *) A püspök látogatásra készült egyház-rajz.