Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-11-14 / 46. szám
1453 1450 tót. Az erdélyi ref. egyházkerület főhatósága alatti kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyenyedi és zilahi főgimnáziumokba : Páll Sándor kolozsvári, a székely udvarhelyi és szászvárosi fő- s a sepsiszentgyörgyi algimnáziumba : Elischer József nagyszebeni tankerületi főigazgatót. A bányakerületi ág. hitv. ev. egyházkerület fönhatósága alatt álló budapesti főgimnáziumba: dr. Gömöry Oszkár vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsost; a Selmecbányái fő- és besztercebányai algimnáziumba: Szieber Ede besztercebányai, a szarvasi fő- és békéscsabai algimnáziumba : Békéssy Gyula debreceni, végül az aszódi algimnáziumba: dr. Rómán budapest-vidéki tankerületi főigazgatót. A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület főhatósága alatt kézsmárki, eperjesi, szepesic/lói és rozsnyói főgimnáziumba : Szieber Ede besztercebányai, a miskolci és nyíregyházai algimnáziumba : Békéssy Gyula debreceni tankerületi igazgatót. A dunáninneni ág. hitv. egyházkerület főhatósága alatti pozsonyi főgimnáziumba : dr. JViedermann Károly pozsonyi tankerületi főigazgatót. A dunántúli ág. hitv. egyházkerület főhatósága alatti soproni fő- és felső-lövői algimnáziumba : dr. Németh Antal győri és a bonyhádi algimnáziumba: Mészáros Nándor pécsi tankerületi főigazgatót. Az erdélyi ág. hitv. egyházkerület főhatósága alatti nagyszebeni, brassói, besztercei, medgyesi és segesvári fő-, szászsebest és szászrégeni algimnáziumokba, s a nagyszebeni fő- és brassói alreáliskolába : Elischer József nagyszebeni tankerületi főigazgatót. Az unitárius egyházkerület főhatósága alatt álló kolozsvári főgimnáziumba : Páll Sándor kolozsvári, a székeskereszuri algimnáziumba: Elischer József nagyszebeni tankerüeti főigazgatót. TÁRCA. Tanulmány az úri-ima felett. (Folytatás.) IV. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen itt a földön is. Az előbbi kérésben imádkoztunk Isten országa eljöveteléért, hogy alapíttassák meg mindenek szivében, hogy űzzön el és öljön meg minden bűnt, minden fájdalmat és ne engedjen egyebet láthatni az »új égen és új földön«, mint egy dicsőséges Istent, ki betölt mindeneket az ő jelenlétével és uralkodik mindenek felett az »atya« szeretetével. Es így ott már imádkoztunk azon dolgokért, melyek a 3-ik kérésben vannak befoglalva. Nem kívánhatjuk, hogy legyen király a föld felett, a nélkül, hogy az ő akarta beteljedését is ne kivánnók. Mindazonáltal e kérdés hozzáadása nem ismétlés, hanem következmény az előbbiből. A 3 első kérése ez imának úgy viszonylik egymáshoz, mint gyökér, szár és gyümölcs, mint kezdet, közép és vég. Az Isten nevének megszentelésében le van téve az ő országa eljövetelének alapja, az emberi szem első felnyilása az Isten fenségére. Az ország megalapítása után az ember szíve leborul királya előtt, elfeledi régi törvényeit s örvend az új viszonynak. De ez még nem minden. Egy ima sem áll meg itt. Nem elég, hogy az ország megalapíttassék, határai kiszélesítessenek ; van egy végcél ott, melyért mindezek tétettek és e végcél az, hogy az uralkodó akarata legyen meg abban. Azt kívánjuk, hogy Isten adja tudtunkra, hogy ő élő és közellévő Isten az ő akaratának rajtunk való ereje által. Mert a »névről« a munkára (ország), a munkáról az akaratra jutunk. Nem használhatjuk ezen kérést addig, mig az »Isten akaratja nem nyilvánvaló előttünk.« Midőn arra gondolunk, hogy Istennek csak nevét birjuk, de ő távol van, nem tudunk, imádkozni. Midőn arra gondolunk, hogy Isten országa eredetileg általa alapíttatott meg, de most alkirályok vagy törvény codexek alatt áll: nem tudunk imádkozni. Szükségünk vati, hogy a »név« mellett meglévő akaratot találjunk és tevékeny akaratot ismerjünk fel az ő országában. Napról-napra, akaratunk egyik tényétől a másikig, mindig azt kell elménkben hordanunk, hogy Istennek akarata is van, hogy a mint mi akaratunk által tervezünk és választunk bizonyos élet-irányt, azonképen vannak tervek, melyek eredetüket oly akaratban bírják, mely nem földi, de hivatva van »meglenni a földön.® Mindenben és mindenütt Istennek ezen akaratával kell találkoznunk. Isten ezen országáról meg kell tanulnunk, hogy absolut monarchia, hol egy fő, egy akarat van, s melyen kivül csak a »kivül való sötétség« honol, hol minden zavaros és kétsébeesett. Es azon különös tudomány, melyet földi vándorlásunk alatt meg kell tanulnunk: magunknak Isten akarata alá való helyezése; nehéz, bár észszerűen világos és szükséges tudomány. Nehéz, mert az ember nem talál magában egy gondolatot, mely az isteni akarat altal lenne bölcsen kormányozva, hanem vergődik saját erején, békétlenkedik, küzd és . .és csak a végén — hosszú és kínos tapasztalat után — jön és kivánja, hogy minden dolgokban az Isten akarata legyen meg. Idegennek látszik, hogy egy egész élet ebben töltessék el és hogy az ember akaratának legmagasabb foglalkozása magának az isteni akarat alá való helyezése legyen ; pedig ez az egyedüli helyes út. Ha valamelyik kérést szükség naponként ismételnünk, úgy ez az. Lássuk csak mennyiben ? Istennek van egy akarata engem vagy másokat illetőleg; ez nemcsak egyszerűen a kormányzás szabálya, hanem tevékeny és tekintélyes akarat; egy akarat, mely mindig jót tervez és munkai a maga végtelen terjedelmében és határtalan szeretetében ; egy akarat, mely elér a legtávolabbihoz, mely életre kelti a rég elfeledettet, felemeli az elesettet. Ezen akaratnak szegültem ellene; mentem a magam utján — jobbnak gondolva ezt — tehát nem imádkozhatom, »hogy Iste inek ez az akarata legyen meg.« Azon akaratnak állottam ellene, mely nem szűnt meg az én és mindnyájunk boldogságát munkálni. Azon akarat, melybe soha gonosz szándék nem lépett, mely szeretetével az emberi sziv félelmeit elenyészted, valótlannak és lehetetlennek látszik ; azon akaratot, melyről profannak látszik azt mondani, hogy az érdemes felettünk uralkodni, félremagyaráztam és annak ellenében felállítottam saját akaratomat, nem tudván előtte semmiségemet és nem reszketvén a hatalmas uralkodó előtt. És jóllehet ehhez adjuk azon határozott meggyőződésünket, hogy az mindenható akarat, mégis ellenszegülünk annak; mert sokat tettünk mi magunk az ilyen nézet elterjedésére. De ha nincs végtelen hatalom e földön, melylyel Isten mindenható akaratát végrehajtsuk, »hogyan legyen hát meg az ő akarata ?« A mit e földön látunk, az nem kész azt az akaratot befogadni és végrehajtani ; ellen törekvéssel és rosz akarattal találkozunk mindenfelé. Ha mindezekkel szemben nincs egy mindenható akarat, hol van a mi reményünk? De az az Isten, kihez mi imádkozunk, akaró Isten. Az ő célja nekünk egy új remény, midőn azon meggyőződésre jutunk, hogy az az akarat, melynek ellenszegültünk és a mely még mindig egyedüli reményünk, oly hatalmas, mint szerető. Es egy újabb