Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-14 / 46. szám

1448 pítása. A görög szöveg alapjául a Tischendorf­féle .Editio critica minor VIII.*, míof a héber szövegnél a massoreticus kiadás szolgált. Külön­ben minden eltérő olvasási mód vita tárgyává tétetett s szavazás alá bocsáttatott. Az így eldön­tött praecedensek azután természetesen a további munkát már megkönnyítették. A héberben álta­lánosságban azt mondhatni, hogy a Ke ri és Ke tib szövegek közül rendesen a I\e tib fogadtatott el ö o fordítási alapul. 2. Az átdolgozásnál ugyan szigorúan szem előtt tartották a gyűlési végzések i. pontját; de a kivitelnél mégis kénytelenek voltak épen a hű­ség kedvéért, oly változásokat tenni, melyek első tekintetre egyáltalában nem látszanak e kikötés­sel megegyezőknek. A változtatások általánosság­ban öt osztályba sorozhatok. Az első osztályba tartoznak azok a változtatások, melyeket a meg­változtatott görög vagy héber szöveg kivánt meg. A másodikba azok a változtatások, melyek ott té­tettek, a hol az 1611-iki kiadás helytelenül for­dított, vagy, a hol a lehető két szöveg közül ez a kevésbbé valószínűt használta. A harmadikba: a homályos helyek megváltoztatása, a mikor azok egyáltalában világossá voltak tehetők. Itt a lehető világosságra törekedtek, hogy a magyarázat ne járjon nehézséggel. A nehezebb, homályosabb ki­fejezés a margón jegyeztetett meg. A negyedik osztályba azok a változtatások sorozhatok, a me­lyeket szükségessé tettek a ^Kings Bible€ oly helyei, a hol két vagy több parallel, vagy nagyon hasonló locus, mely az eredeti szövegben mindé nütt szórói-szóra egyezőleg van, itt elérőleg volt fordítva. Végül az ötödikbe azok, melyeket az egyöntetűség kedvéért a következetesség tett szük­ségesekké a már tett változtatások consequen­tiájaképen. A hol az eredeti szöveg különböző jelentésű szavaihoz kétely fért: a lehető jelentés megálla­pítására a contextust vették figyelembe. A hol a régi bibliafordítás híven adta vissza az eredeti mondat értelmét, ott a régin nem változtattak, még az esetben sem, ha nem volt is az szósze­rinti fordítás. A régi bibliai fordításnak a nyelv geniusával megegyező jó szavait felhasználták s a régi szót csak akkor ejtették el, ha az már a nyelvből régen kiveszett. Uj szót azonban kivé­telesen csak akkor használtak, ha a régiek közül az eredeti szöveg értelmét egy sem adta vissza híven. De ezt sem tették anélkül, hogy előbb meg nem bizonyosodtak volna afelől, hogy ez új szót az irodalom csakugyan így és ily értelemben használja. A kevésbbé ismert neveknél megtartot­ták azok görög vagy héber formáját. Az italiko­kat illetőleg mindazon szavakat, melyek ha nin­csenek is kiteve az eredeti szövegben, de a mon-I dat értelmében benne vannak, rendes betűkkel nyomatták; azokat pedig, melyek az eredeti mon­dat értelmében nincsenek benne, de az angol nyelv azok kitételét megkívánja, cursiv betűkkel jelölték. A fejezetek és versek berendezésére vo­natkozólag eltértek a régi felosztástól; t. i. a felosztást nem a fejezet vagy vers adja, hanem egy-egy elbeszélés, vagy az iró gondolatköre ; a mint más-más történet, vagy más-más gondolat­sorozat következik. A régi fejezet és vers széljegy­zeten van csak. Az ó-testamentomban a költői iratok parallelismusa a külön sorokba való nyom­tatással van alakilag is feltüntetve; az új testa­mentomban ugyanígy vannak nyomtatva a prófé­tai és költői művekből vett idézetek. A ponto­zásban azokra a szünetekre voltak tekintettel, melye­ket az értelmes, hangsúlyos felolvasás kiván meg. A revisiónál gyűléseiken azt az eljárást kö­vették, hogy a titkár felolvasta az eredeti héber vagy görög szöveget, azután pedig az ^Authori­sed* et (1611-iki). Ekkor megtétettek az esetle­ges változtatási indítványok, melyek mindig Írás­ban közöltettek a bizottság távollevő tagjaival. Ha az indítványnak akadt csak egy pártolója is, ak­kor az vita tárgyává tétetett ; ha azonban nem akadt szószólója, akkor egyszerűen a napi rend­ről levétetett. Itt egyszerű többség elégséges volt valamely változtatás elfogadtatására. A második revisiónál már csak a tett változtatásokat olvas­ták fel. Ha megjegyzés nem tétetett, a változta­tások megmaradtak; ellenkező esetben azonban szavazás alá bocsáttattak s elfogadtattak vagy elvettettek az itt már szükséges kétharmad több­ség szerint. A végső átnézésnél a bizottság egy általános szemlét tartott még egyszer műve felett, végleg határozott a talán még vitás pontok felett, egyeztette az eltéréseket, simította a nyelv dara­bosságát s megszüntette a szükségtelen változta­tásokat. Itt is kétharmad szavazat többség döntött. íme így készült a ^Revised Version mely­hez hasonlót kellene Isten segedelmével nekünk is csinálnunk, ugyanazon elvek szem előtt tar­tásával. Az átdolgozás alapjául nálunk is a réginek, a most közkézen forgó Károli Gáspár-féle biblia­fordításnak kell szolgálni, melynek az idők folya­mán szentesült ódon nyelvét közönségünk annyira megszokta s azón csak annyi változtatás enged­hető meg, a mennyit az eredeti szöveghez való hűség okvetlenül megkíván. Változtatást azonban — hasonlólag az angolok eljárásához — ott nem is kellene tenni, hol a mondat értelme megfelel az eredetiben kifejezett gondolatnak, ha az külön­ben nem is volna szó szerint fordítva. Másfelől a változtatásoknál is, a midőn a Károli bibliájánál í az eredeti szöveggel jobban megegyeznek, a Bá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom