Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-14 / 46. szám

1448 pítása. A görög szöveg alapjául a Tischendorfféle .Editio critica minor VIII.*, míof a héber szövegnél a massoreticus kiadás szolgált. Különben minden eltérő olvasási mód vita tárgyává tétetett s szavazás alá bocsáttatott. Az így eldöntött praecedensek azután természetesen a további munkát már megkönnyítették. A héberben általánosságban azt mondhatni, hogy a Ke

ri és Ke

tib szövegek közül rendesen a I\e

tib fogadtatott el ö o fordítási alapul. 2. Az átdolgozásnál ugyan szigorúan szem előtt tartották a gyűlési végzések i. pontját; de a kivitelnél mégis kénytelenek voltak épen a hűség kedvéért, oly változásokat tenni, melyek első tekintetre egyáltalában nem látszanak e kikötéssel megegyezőknek. A változtatások általánosságban öt osztályba sorozhatok. Az első osztályba tartoznak azok a változtatások, melyeket a megváltoztatott görög vagy héber szöveg kivánt meg. A másodikba azok a változtatások, melyek ott tétettek, a hol az 1611-iki kiadás helytelenül fordított, vagy, a hol a lehető két szöveg közül ez a kevésbbé valószínűt használta. A harmadikba: a homályos helyek megváltoztatása, a mikor azok egyáltalában világossá voltak tehetők. Itt a lehető világosságra törekedtek, hogy a magyarázat ne járjon nehézséggel. A nehezebb, homályosabb kifejezés a margón jegyeztetett meg. A negyedik osztályba azok a változtatások sorozhatok, a melyeket szükségessé tettek a ^Kings Bible€

oly helyei, a hol két vagy több parallel, vagy nagyon hasonló locus, mely az eredeti szövegben mindé nütt szórói-szóra egyezőleg van, itt elérőleg volt fordítva. Végül az ötödikbe azok, melyeket az egyöntetűség kedvéért a következetesség tett szükségesekké a már tett változtatások consequentiájaképen. A hol az eredeti szöveg különböző jelentésű szavaihoz kétely fért: a lehető jelentés megállapítására a contextust vették figyelembe. A hol a régi bibliafordítás híven adta vissza az eredeti mondat értelmét, ott a régin nem változtattak, még az esetben sem, ha nem volt is az szószerinti fordítás. A régi bibliai fordításnak a nyelv geniusával megegyező jó szavait felhasználták s a régi szót csak akkor ejtették el, ha az már a nyelvből régen kiveszett. Uj szót azonban kivételesen csak akkor használtak, ha a régiek közül az eredeti szöveg értelmét egy sem adta vissza híven. De ezt sem tették anélkül, hogy előbb meg nem bizonyosodtak volna afelől, hogy ez új szót az irodalom csakugyan így és ily értelemben használja. A kevésbbé ismert neveknél megtartották azok görög vagy héber formáját. Az italikokat illetőleg mindazon szavakat, melyek ha nincsenek is kiteve az eredeti szövegben, de a mon-I dat értelmében benne vannak, rendes betűkkel nyomatták; azokat pedig, melyek az eredeti mondat értelmében nincsenek benne, de az angol nyelv azok kitételét megkívánja, cursiv betűkkel jelölték. A fejezetek és versek berendezésére vonatkozólag eltértek a régi felosztástól; t. i. a felosztást nem a fejezet vagy vers adja, hanem egy-egy elbeszélés, vagy az iró gondolatköre ; a mint más-más történet, vagy más-más gondolatsorozat következik. A régi fejezet és vers széljegyzeten van csak. Az ó-testamentomban a költői iratok parallelismusa a külön sorokba való nyomtatással van alakilag is feltüntetve; az új testamentomban ugyanígy vannak nyomtatva a prófétai és költői művekből vett idézetek. A pontozásban azokra a szünetekre voltak tekintettel, melyeket az értelmes, hangsúlyos felolvasás kiván meg. A revisiónál gyűléseiken azt az eljárást követték, hogy a titkár felolvasta az eredeti héber vagy görög szöveget, azután pedig az ^Authorised* et (1611-iki). Ekkor megtétettek az esetleges változtatási indítványok, melyek mindig Írásban közöltettek a bizottság távollevő tagjaival. Ha az indítványnak akadt csak egy pártolója is, akkor az vita tárgyává tétetett ; ha azonban nem akadt szószólója, akkor egyszerűen a napi rendről levétetett. Itt egyszerű többség elégséges volt valamely változtatás elfogadtatására. A második revisiónál már csak a tett változtatásokat olvasták fel. Ha megjegyzés nem tétetett, a változtatások megmaradtak; ellenkező esetben azonban szavazás alá bocsáttattak s elfogadtattak vagy elvettettek az itt már szükséges kétharmad többség szerint. A végső átnézésnél a bizottság egy általános szemlét tartott még egyszer műve felett, végleg határozott a talán még vitás pontok felett, egyeztette az eltéréseket, simította a nyelv darabosságát s megszüntette a szükségtelen változtatásokat. Itt is kétharmad szavazat többség döntött. íme így készült a ^Revised Version melyhez hasonlót kellene Isten segedelmével nekünk is csinálnunk, ugyanazon elvek szem előtt tartásával. Az átdolgozás alapjául nálunk is a réginek, a most közkézen forgó Károli Gáspár-féle bibliafordításnak kell szolgálni, melynek az idők folyamán szentesült ódon nyelvét közönségünk annyira megszokta s azón csak annyi változtatás engedhető meg, a mennyit az eredeti szöveghez való hűség okvetlenül megkíván. Változtatást azonban — hasonlólag az angolok eljárásához — ott nem is kellene tenni, hol a mondat értelme megfelel az eredetiben kifejezett gondolatnak, ha az különben nem is volna szó szerint fordítva. Másfelől a változtatásoknál is, a midőn a Károli bibliájánál í az eredeti szöveggel jobban megegyeznek, a Bá-