Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-07 / 45. szám

1429 PROTESTÁNS történeti láncolatban eseményekről, a melyek egyházunkra nézve is véráldozat árán megszenteltté tevék az anyaföldet. Egy akart, egy tudott lenni mindig a hazával. Még akkor is meghódolt az állam törvénye előtt néma lemondással, hogyha az vérét ontotta, vagyonát elkobozta, szabadságát leigázta. Még akkor is tudott megfeszített erővel munkálni a haza és népének közjaván, a mikor a rokonok összeszedése, a sebek bekötözése, a fagy letarolta, jég elverte, ellenség összetiporta, mező újra szántása-vetése volt, aratás helyett, nehéz teendője. Ezen kettős hűség volt utánozhatlan szép jellemvonása : szenvedni, nélkülözni e hazában s mégis szeretni e hazát. Nélkülözni jogot, békét, igazságot, szeretetet e hazában s adni mégis hű fiakat, leányokat, az egymás után következő nemzedékekben, e hazának 1 Név adatott e gyámintézetnek, a mely önmagában hordja jellegét, ismérvét. Óvja meg ezt gondosan, féltékenyen a jövőben is. Legyen és maradjon öntörvényeit betartó, az egyházszeretet nemes indulatával a valódi Ínségen alaposan segíteni kivánó, az egyházzal szoros viszonyban élő, a protestántismus érdekei iránt rokonszenves, minden izében hazafias intézet. Feladatomnak fogom tekinteni: őrködni ezen jelleg felett s odahatni, hogy hazai egyházunk népe fenn a bércek közt s lenn a síkságon, vezetői, oktatói által mind melegebben csatlakozzék ezen gyámintézetekhez s általa a közegyházhoz, hogy békítő szellemben gyűjtse össze a különválni készülő őserőt; hogy legyen részvétteljes érzéke a beteg részek iránt s legyen elég pénze a valódilag szegények ellátására, a mentésre és építésre. Azon leszek, hogy e gyámintezeti szövetkezet legyen példaadó : felbuzdulásra, önzetlen közmunkára, azon áldás terjesztésére, a mely a szabadításnak angyali nyomán jár s pásztorügyekben épúgy, mint az oltár világában a bizalom égi mosolyát, a felsegítő részvét meleg sugarát világoltatja. Azon leszek, hogy azon tőkealap, a melyet prófétai ihlettel könyörgött össze háromszínű nyugtákon gyámintézetünk nagy prófétája, minden forrás kikutatásával gyarapíttassék nagy összegre és ez által egyrészt fedezet adassék a gyámintézet nagy céljaira, másrészt felmentést nyerjenek a közremunkálástól, a kik azt, hogy szégyenlik az egyházban az egyházért a koldulást, váltig emlegetik. Azon leszek, hogy ezen testvéries jó viszony, a melyben él a német G. A. egylettel, úgyis mint pártfogolt a pártfogóval, sértetlenül fenntartassék, sőt az a jobbra-balra szomszédságban működő rokonegyletekre is vitessék át; a két központ között pedig egységes közreműködésre közös eljárás állapíttassák meg. Őszintén és lehetőleg részletesen előterjesztett ezen meggyőződésszerű nézeteimet immár a mélyen tisztelt egyetemes gyűlés bölcs bírálata alá bocsátom. Mondjon azok felett szabadon ítéletet. Hogyha az nem lenne álláspontomra nézve kedvező, teljes készséggel visszavonulok, mert a nagy ügy lényegesre nézve szétágazó nézeteket nem tűrhet életkörében. Itt igaz az, hogy az ügy mindenekfelett való. Hogyha azonban nézeteim egyezők volnának a gyámintézet vezérelveivel, a mélyen tisztelt egyetemes gyűlés tagjainak meggyőződésével, akkor ám kössük meg a többség akarata szerint az új szövetséget Isten szent nevében 1 ígérem fogadásszerű elhatározással, hogy kötelességtudással, rokonszenves érdeklődéssel, tőlem telhető ügybuzgalommal, nemkülönben kíméletes türelemmel s a munkatársak jogainak tiszteletben tartásával igyekszem munkakörömet betölteni és ha nem is emelkedhetem fel ZI ÉS ISKOLAI LAP. 1130 hírneves elődeim, ezen egyháznagyok szellemmagaslatára, törekvésemen nem fog múlni, hogy azok szelleme, érzelme és akarata, személyes befolyások nélkül is éljen folytatva e gyámintézetben s az áldólag őket, az alapító vezéreket, bennük a jubilált gyámintézetet s ez által a küzdő, de diadalmaskodásra jogosult és képesített egyházat. Vallani, követni fogom e helyen is, hirdetni e helyről is a századok előtt kimondott, ámde most is igazság gyanánt tündöklő hazafias meggyőződését Frangepánnak: »Gondoljatok ezután jobban ügyeitekről, nagyobb éberséggel, mint eddigien; fennmaradástok forog kérdésben. Gondoljátok meg az Isten szerelmeért, hogy Istenben, jogban csak az éberek, csak a munkások lelnek támaszt.« Leld fel, Te is, jó samaritanusunk, ezen tanács követésében jövődet. Légy éber és munkás, fennmarasod forog kérdésben. Istenben, jogban csak azáltal nyerhetsz támaszt !« Az idei egyetemes gyűlés egyik határozata. Jelenik Almássy István volt eperjesi collegiumi felügyelő, egy jogász körökben nagy feltűnést keltett végrendeletet hagyott hátra, mely végrendeletben örökhagyó az eperjesi collegiumról is megemlékezvén, ezt nagyobb horderejű várományi jogokkal ruházta fel. Minthogy a végrendelet kissé bonyolult, az érdekelt örökösök és hagyományosok közt a hagyatéki tárgyalás alkalmával, a végrendelet félretételét célzó egyesség jött létre, mely egyezség értelmében, az eperjesi collegiumnak összes végrendeleti jogai megváltásul 10,000 frtnyi tőke biztosíttatott az örökösök részéről. A collegium pártfogósága az egyezséget egy parányi majoritással (28 szavazattal 26 ellenében) elfogadta; a tiszai kerületi közgyűlés pedig, hová ezen ügy a kisebbség által felvitetett, az egyezséget, egy kiválóbb jogászok részvétele mellett alakított szakértő bizottság egyértelmű véleménye alapján, mint a collegiumra nézve károst, elvetette. Az egyezség mellett állást foglalók erre felvitték ügyüket az egyetemes gyűléshez, mely e tekintetben végérvényesen határozni hivatva volt. Az ország egyeteme pedig az e részben megbízott bizottság véleményét fogadta el, mely vélemény a következőkben culminál: A collegiumot e tekintetben a végérvényes határozati jog megilleti, eme határozat jogorvoslattal meg nem támadható, ergó ezen ügy a kerületi gyűléshez fel sem volt vihető. Ily indokoknál fogva a collegium pártfogóságának az egyezséget elfogadó határozata tartatik érvényben. Nem akarok annak jogi vitatásába bocsátkozni előnyős-e a sokat meghurcolt egyezség collegiumunkra nézve avagy sem, minthogy eme kérdés megvitatása nálunk eddig is sok rosz vért szült, nem akarom ezt főleg azért sem tenni, mert már amúgy is eldöntött ténnyel állunk szemben. El nem mulaszthatom azonban abbeli sajnálatomnak kifejezést adni, hogy az egyetemes gyűlés egy oly nagy horderejű és nemzedékekre kiható kérdést alalcisagokon elbuktatott, a nélkül, hogy az ügy erdemébe behatolni csak meg is kisértette volna. A tanácskozás 3-ik napján, déli V2 1

órakor lett emez ügy elővéve, 1 órakor végérvényesen el volt döntve és a bizottság eleinte mindenkit meglepő javaslata, a csekély számú és fáradt résztvevők által elfogadva. Sommás eljárás 11 Elbuktatnak egy