Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-31 / 44. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 560 receni főiskolában szép sikerrel elvégezve, s anagyemlékű Hajnal Ábel mellett segédkedve, 1865-ben a református kovácsházi gyülekezet lelkészévé lett, hol közszeretetben élt s működött az Úr szőllőjében kis egyháza ügyeit a legjobban rendezte; egy építendő díszes templomhoz az anyagot és alapot már-már beszerezte leginkább fáradhatatatlan gyűjtés és személyes közbejárás útján. Ennek felépítése lett volna legnagyobb öröme; de ezt el nem érhette, mert az erőteljes férfiú életének gyógyíthatatlan kínos betegsége vetette végét f. hó 22-dikén. Özvegye s nyolc árvája siratja. Legyen áldott emléke! NECROLOG. Kovács Miklós. Közelget a halottak napja. A bennünket környező katholikus polgártársak ezrenként tízezrenként készülnek a sírkert látogatására, elhunyt kedveseik emlék-ének felelevenítésére. Nekünk budapesti református tanároknak is van egy közösen siratott halottunk, ki ezelőtt egy évvel még egyik éltető lelke volt a budapesti reform, gymnasiumnak s egyik közbecsülésben, általános szeretetben álló tagja a főiskolai tanárikarnak; két hónap óta pedig a főváros közelében fekvő egyik falu temetőjének csendes lakója. Jertek ! látogassuk meg! Hiszen temetésén sem lehettünk jelen — pár tiszttárs kivételével — a reá boruló sírhalmot nem szentelhettük be könyeinkkel, jertek most, midőn a velünk együtt avagy körülöttünk lakó polgártársaink halottjaikra gondolnak, menjünk ki mi is — legalább gondolatban — a mi szeretett tiszttársunk sírhalmához. Megérdemli tőlünk ! Éveken, némelyikünknek évtizedeken át volt tiszttársa s van-e közöttünk csak egy is, a ki irányában nem mondom bántalommal, de csak gyengédtelenséggel is vise'tetett volna ? Elete első feléből egy nemes jellemvonás megmaradt nála a sírig. O ifjú korát zárdában töltötte, hol a világtól elszakítva, keble egész melegét vele együtt lakó társaira kelle árasztania ; a zárda falai reá nézve később leomlottak, de a bajtársak, a vele egy téren munkálódók irányában való önzetlen baráti szeretet sértetlenül megmaradt lelkében a sírig. Elvált tőlünk két évtized múlva a nélkül, hogy egyetlen keserű óra emlékét hagyta volna hátra közöttünk. Korunk modern tanárai, előre, de egyszersmind egymás ellen törő fiatal óriásai, talán már képzetetek sincs azon kollegális gyengéd, bensőies viszonyról, mely a régibb idők nemesebb keblű férfiait jellemezte. De ha mi tiszttársai szerettük, még inkább szerették, becsülték tanítványai. Oly hideg, rideg, kedélytelen az a tudomány, melyet ő tanított — a mathesis, — és oly meleg volt mégis a viszony közte és tanítványai között. Többször gondolkoztam még életében a boldogultnak, honnét van az, hogy ő a legszárazabb tudomány tanára, egyike a legkedveltebb tanároknak, nemzedékrőlnemzedékre ? A talány megfejtését hivatala szeretetében leltem fel. Mint ifjú nemcsak kiváló szellemi tehetséggel, de egyszersmind ifjúi buzgósággal, nemes ambitióval igyekezett magát kiképezni, legalább ezt következtethetem, mert bizonyítványait nem láttam, a latin és görög klasszikusokban, a világ- és egyháztörténelemben, a menynyiség- és természettanban tanúsított alapos jártasságából, széles körű ismereteiből, mint férfi pedig legfőbb örömét az általa megszerzett ismereteknek másokkal közlésében, az ifjúság oktatásában találta. Erőt feszítő munkát végezett ő mint tanár, de az iskolát azért sohse unta meg. Más fut az iskola épülettől, ha a munkában kifárad, s másutt keres üdülést; ő ott maradt, órái bevégezte után is, üres idejének nagy részét az iskolaépületben, tanártársai gyülekezési helyén töltötte, hol komoly, tudományos dolgokról váltva eszmét, hol követve az ó-kor egyik Írójának mondását: »dulce est in loco desiperet, avagy: »Debet aliquando lusus dari animo.« Tréfa, éle, adoma ömlött tőle, önnön lelkét és társaiért felelevenítendő. Ő itt érezte magát legjobban az iskola falai, tanártársai és tanítványai között. Ha kifáradt az iskolában, ettől várt és nyert ő üdülést is. A ki az. iskolát, tanári hivatást ekként szereti, miként ő, a ki nem bérért, nem invita Minerva áll a tudományok szolgálatában, de érzi erejét annak a nemesebb agyagnak, melyből Jupiter keblét alkotá, az tud életet lehelni az élettelennek látszó tudományba is, az megtalálja az utat tanítványai szívéhez, az megtalálja az atyai gyengédség, a leereszkedő, kedélyes, majdnem baráti viszony, másfelől a tanáriszigor és komolyság által vont azon határokat, quos ultra citraque nequit consistere rectum. Volt tanítványai közül e lapokat s e sorokat kevesen olvassák, de olvasóink találkozhatnak tanítványaival az ország minden részében ; kérdezzék meg bármelyiket, bármelyik társadalmi osztályhoz, avagy vallásfelekezethez tártozót, tanúságot fog mellettem tenni, az őszinte tisztelet és kegyelet érzetével eltelten áldja egykori kedves tanárának még a porait is. Az iskola körén kívül családja, neje két gyermeke érezte teljes mértékben a nemes szív melegét. Érettük élt, érettük teljesített néha napján életerőt felemésztő, egészségét megrongáló munkát. A haláltól mint a féle klasszikus képzettségű, antik jellemű férfi nem rettegett, de az a gondolat, hogy még kiskorú leánya kenyérkereső apa nélkül marad, kegyetlenül megkínozta a gyengéd apai szívet. Életrajzi adataiból megemlíthetjük a következőket: született Hajdu-Szoboszlán 1833-dik év május havában katholikus, de ha nem csalódom, protestáns ősöktől eredő szüléktől; elemi iskoláinak bevégzése után a gyöngyösi gymnáziumban végezte a középiskolai tanulmányokat, majd a pesti egyetemen két évig bölcsészetet hallgatott, ekkor belépett a cistercita rendbe, egy évig Zirtzen volt novitius, a theologiát Egerben végezte; az 1859-ik évben történt felszenteltetése után a fehérvári cistercita gyimnásiumban alkalmaztatott tanárúi s már itt kitűnt mint ezen pályára hivatott ember, osztatlan szeretét, tiszteletét birván tanártársainak s tanítványainak. A meleg keblű s szabad szellemű férfiúnak hideg volt a zárda fala, súlyos volt a szerzetesi bilincs. Az 1863-ik évben a fehérvári reform, egyház akkori egyik kitiinő tagjának és gondnokának — Molnár Imrének — a segítségével — mert ekkor még majd nem életveszélylyel járt e szerzetesre nézve az áttérés Kovács M. is pár hetet rejtekhelyen töltött — búcsút vett a zárdától, vagy legalább annak kapufélfajától s Pestre jött. Az első pár évben az irodalmi téren munkálódott, lefordítván YVeber nagyterjedelmü világtörténelmét, közreműködvén a »teljes magyar szótár® alkotásánál s e mellett ezen lapoknak volt főmunkatársa, (mert hiszen ha egykor összeállítanák azt a hosszú névjegyzéket, melybe befoglaltatnának azok nevei, kik e lapok szerkesztőjének anyagi, szellemi s erkölcsi támogatásával lettek a nemzetnek vagy egyházunknak, vagy iskoláinknak kisebb-nagyobb jelességeivé, vagy leglább a földönfutó állapottól megmentett hasznos munkásokká, Kovács Miklós neve is ott lenne azon jegyzéken),. 1865-ben a pesti reform, elemi iskola egyik tanítójául választatott, az i868-ik évben a megüresedett mathematikai tanári székbe ültettetett, míg nem ez előtt pár