Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-31 / 5. szám
134 Ez intézkedésnek megvan mindenesetre a maga jó és hasznos oldala, egyfelől azért is, mert óraszaporulatot nem okoz, mivel az olvasási órán, mint olvasási gyakorlat kezeltetik és a beszéd és értelemgyakorlat alapján magyaráztatik meg az elolvasott darab tartalma; másfelől azért is, mert a tanuló a lakásról, ruházatról, tisztaságról, táplálkozásról, az érzék-szervekről stb. fejlettségi fokához és értelmi képességéhez képest nyer valami tájékozottságot. Azonban nem ajánlható eléggé a gondos felügyelet és az illető tanitók ellenőrizése, hogy miképen kezelik e tárgyat, mert ők mint képezdét végzettek e tantárgyat épen nem tanulták, miután a tanitóképezdék tantárgyai közé az embertan, testtan és egészségtan a vallás és közoktatásügyi minisztériumnak 188 i-dik évi aug. hó 26-kán 20,364. sz. a. kelt rendeletével kiadott tanitóképezdei tantervében foglaltatik csak benne; a mi tanítóink pedig legnagyobb része 1881 előtt képesítetett. Én leghelyesebbnek tartanám azt, hogy évenként a nyári szünidőben póttanfolyam tartatnék az életmentés- és egészségtanból a polgári és népiskolai tanitók számára, felhivatván a hatóságok, hogy erre elküldjék az illető tanítókat, igy minden további aggodalomnak eleje vétetnék. Ugyanezt tette és teszi úgyis az állam a tornatanitással, méhészettel, selyemhernyó tenyésztéssel stb. Azt hiszem ez is megérdemelne egy kis áldozatot!? Mondanom sem kell talán, hogy a dr. Széli Lajos könyve oly iskolák és tanulók számára van irva, melyek az egészség minden követelményeinek megfelelnek és a kik ugy ruházatra, lakásra, mint táplálkozásra is a legkedvezőbb körülmények között vannak. Arra a könyv nem gondol, hogy különösen a mi felekezeti népiskoláink közt vannak olyanok — és pedig nem kevés — a hol egy földes, sötét és nedves teremben 80-an 100-an vannak összezsúfolva fiuk és leányok 6—12 vagy 14 évesek is. Ez tűrhetetlen állapot! Óhajtandó volna, hogy a tanfelügyelők a legnagyobb erélylyel oda hatnának, hogy az ily sem paedagogiailag sem egészségtanilag sem morális szempontból nem tűrhető állapotoknak valahára vége legyen. A mint jelzém, ez uj tantárgy már majd egy éve, hogy a községi és állami népiskolákban taníttatik, hogy azonban a mi egyházi felsőbb hatóságunk ebben a tekintetben valami lépést már tett volna: arról nincs tudomásom; pedig nem ártana, ha különösen nagyobb gondot fordítana arra, hogy felekezeti iskola-helyiségeink legalább a közegészségügy követelményeinek megfeleljenek. Hát középiskoláinkban hogyan vagyunk az egészségtan tanításával? Trefort Ágost miniszter ur a mult év aug. 20-án kibocsátott 20,018 számú rendeletében kimondja, hogy az egészségtan a középiskolákban mint külön tantárgy tanittassék, és pedig orvostanár által, mint a ki az ifjúság egészségének védelmére és fejlesztésére a legalkalmasabb. Ennek megvalósithatása végett gyakorló és minősitő cursust rendszeresített Budapesten és Kolozsvártt, melynek céjla, hogy szakértőket képezzen, illetőleg begyakoroljon és minősitsen az egészségtannak a középiskolákban való tanítására. A budapesti egyetemen e cursus vezetésével dr. Fodor József egyetemi tanár bízatott meg, ki a mult év szept. hó 24-én a cursust, melyre 30 orvos vétetett fel egy igen szép alkalmi beszéddel meg is nyitotta, illetőleg megkezdette. Dr. Fodor beszédében elmondja, hogy hogyan és mennyit kell az egészségtanból tanítani a középiskolákban, erősen bizonyítgatva, hogy arra egyedül csak orvos-tanár alkalmas és képes ; végül köszönetet mond a jeles miniszternek, a ki emez ujitás által száz és több orvos részére nyit meg uj pályát az önfenntartásra. Továbbá, hogy Magyarország közoktatásügyi minisztere minden eszközt megragad, hogy az egészségügyi felvilágosodást — a közegészségügy fejlődésének ezen nélkülözhetlen eszközét — terjeszsze. A gondolat mindenesetre nagyon szép; a közoktatásügyi miniszter urnák ez irányú tevékenységéért is múlhatatlanul elismeréssel és köszönettel tartozunk, de ennek keresztülvitelében, illetőleg a megvalósításában, sem a miniszteri rendelettel, sem dr. Fodor úrral mindenben nem érthetünk egyet. Hozzá szólt már e kérdéshez az állami középiskolai tanárok közül Paszlavszhj tanártársam a középiskolai tanáregyesület közlönyének november havi számában; és a ^Sárospataki Lapok* 1885. 50. 51. és 52. számában Búza Jéinos barcitom. Paszlavszky az orvos-tanárok alkalmazását épen nem tartja célra vezetőnek, ő azt még nagyon korainak tartja, szerinte először a városok egészség-ügyeit kell rendbe hozni s azzal együtt az iskoláét is felkarolni és csak akkor életbeléptetni az iskola-orvosok intézményét. Szerinte határozottan célt érünk, ha az anthropologiát újra beveszszük a középiskolába, ennek a tanításában azonban ne a liygiene, hanem az emberi test szerkezetének és élettörvényeinek ismerete legyen az alapgondolat s csak a szervek működéséhez csatoltassanak az egészségtani tudnivalók; ezt pedig tanítsa az intézet természetrajzi tanára. Paszlavszky ezen nézetét dr. Fodor igyekszik a tanáregyl. közi. decemberi számában megcáfolni és bebizonyítani, hogy igen is orvos-tanárok által kell a 14*