Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-31 / 44. szám

1388 Ne feledjük, hogy a többi felekezetek figyelemmel I kisérik a reformátusok viselkedését! Mikor 1881-ben Debrecenben zsinatot tartottak : egyidejűleg a szerb- | nemzeti egyház congressának vezérférfiai is együtt voltak Karlócán és hivatkozva a debreceni hatarozatokra, utalva a reformátusok felekezeti jogaira, ők is követelték, hoqy a szeriek iskolái csak szerb felekezeti hatóságok alatt álljanak, s hogy azokban az egyházi hatóság tudta- és beleegyezte nélkül a kir. tanfelügyelőknek ne legyen mit keresniök ! Ezt a szerb követelést tegyünk gondolkozásunk tárgyává! És ezt téve, hova jutunk? Hogy a róm kath. a gör. kath. és a református egyház mellett itt van még az ág. ev., a gör. kel. szab., a gör. kel. román, az unitárius egyház is! Itt van a protestántizmus kebelében a pánszláv áramlat, melyről épen a s

Prot. Egyházi és Iskolai Lap« azon 35. számában található S ő'.s Farkas- * nak az az állítás." a vezércikkben, hogy x

nemzet- és államellenes izg? ásaival rosz hirbe hozni törekszk" a prot. egyházat, mert »a pánszlávizmus terjed és izmosul.« Gondolataink szárnyán nézzünk Erdélybe is a protest. szászok közé. (Jgy szervezték egyházukat, hogy a nagyszebeni püspjk intézkedhetik csak iskoláikban s a kir. tanfelügyelőknek tétlenül ke'l nézni, hogyan erőltetik a pangermanizmust s hogyan üldözik a magyar szót! Es mindez csak azért van, mert az egyes iskolák hatóságai nincsenek közvetetlenül a kir. tanfelügyelő hatósága alá rendelve — a lelkiismereti és egyházi szabadság szent nevében ! Ouosque tandem ? Csak egy parányi önmegtagadás akkor, mikor az alkotmányos szabadság azon sarkalatos elvéről van szó, hogy a ki ma és itt bizonyos testület élén áll: az holnap és ott ugyanazon testületnek, mely csak címet cserél, köztagja legyen más szakember vezetése alatt: és meg van mentve az egyház és lelkiismeret szabadsága legfelsőbb »királyi őrködési és figyelési jog* mellett; de meg van teremtve a magyar iskola önallósága is »legfelsőbb királyi felügyelet® mellett! Rill József. A fennebbi cikket részint méltányosságból közöltük, hogy a támadás helyén történhessék a védekezés ; részint irója iránti tiszteletből, kinek a népiskolai irodalom és tanügy körül kiváló érdemei vannak. Álláspontját azonban sem e lap szerkesztősége, sem alólírott nem fogadhatják el; mert minél tüzetesebben fejtegeti Rill úr az ő tanügyi politikáját s erre alapított iskola-szervezeti indítványát, annál világosabbá válik a közte és köztünk levő elvi külómbség, mely némely pontokban elvi ellentétté élesül. Csak pár példát említünk. R. úr azt vallja, hogy »a tanügy politikum s mint ilyenben az irányítás, veze- , tés és felügyelet« a kormányt illeti, tehát ő »a közvetlen ! szakszerű állami tanfelügyelet« híve. Mi azt vallván tételes egyházi törvényünk alapján, hogy »az iskolák mindenestől az egyház testéhez tartoznak« (Zs. törv. 3. §.), a népiskolai intézetekben az egyház belső organismusának oly lényeges szerveit látjuk, melyek nem tarthatók egyszerűen »politikum«-nak. Következőleg a kormánynak >az irányítás és vezetés« jogát jelen viszonyaink közönát nem engedhetjük, országos törvényeinkből tudván, hogy maga az állam is csak az iskola állítás és fenntartás, továbbá a tanítás célja és mértéke s végre a felügyelet módja megszabásának jogát követeli magának. Rill úr az 1848-iki tanférfiak tanácskozmányából véli kiolvasni a népiskola önállósításának (értsd: az egyház alól való felszabadítás) elvét. Mi jól tudjuk, hogy ott a felsőbb iskola és különösen a tudomány szabadságának elvét proklamálták, midőn kimondották, hogy »a tudományt s az ennek megfelelő intézetet, a tanodát« kell felszabadítani. Rill úr a prot. egyháznak csak vallási autonómiáját ismeri, az iskolai autonomiát még névleg sem említi. Pedig tudhatná, hogy prot. egyházunknak nemcsak az 179%-iki, de az 1868-diki népiskolai, sőt az 1883. középiskolai törvény is elismeri az iskolai autonómiáját, midőn intézeteinket a »közvetlen állami vezetés alatt* állóktól megkülönböztetve, azokban az állami felügyeletet a meglátogatásba és jelentéstételbe helyezi; vezetésről, irányításról, »a tanügyi közegek parancsolgatásáról* egy szó említést sem tesz. Ime tehát csak a főbbeket említve, látható, hogy R. úr között és közöttünk oly tanügypolitikai válaszfal áll, melyet semmiképen nem lehet eltávolítani jelenleg fennálló egyházi és országos törvényeink sérelme nélkül. S ha ily ellentétben állnak elveink, úgy hisszük felesleges annak bizonyítgatá«a, hogy az állam és az egyház közötti iskolaügyi érintkezésnek R. úr által ajánlott módja, t. i. az a papnélküli igazgatótanács is egészen idegenszerű lenne a prot. egyházban, sőt mi még célszerűségi tekintetben sem mernénk áldásos életet jövendölni neki. S ép azért azt hisszük, bezárhatjuk a külömben nem tanulságnélküli vitát, tudván, hogy ha megértjük is, de soha sem győzzük meg egymást. Szöts Farkas. TÁRCA. Tanulmány az úri-ima felett. (Folytatás.) III. Jöjjön el a te országod. Midőn latjuk, hogy egy földi és mennyei dolog ugyanazon névvel van nevezve: igen könnyen a földiről gondolkozunk először, mint a mely jobban betölteni látszik a mindkettőre szóló közös nevet és ebből következtetünk a mennyeiie. M dőn Isten egy szellemi dolgot vagy mennyei berendezést valamely földi vagy jól ismert névvel jelez : erre úgy nézünk, mint csupán egy szerencsésen választott illusztratió nevére, de nem tovább. Igy, midőn Isten beszél hozzánk az ő országáról, nagyon is hajlandók vagyunk úgy tekinteni azt, mint képet, mely által tudtunkra adatik, hogy az isteni kormányzás némely pontokban hasonlít a földi fejedelem kormányzásához, jól lehet az az igazság, hogy az a királyság egyedüli, mely felemelkedik az igazi királyság eszméjére. »Az úr király, nem a földi királyoktól kölcsönözvén e címet, hanem ő kölcsönözvén a magáét azoknak; és nemcsak a névnek, hanem — úgy lévén elvégezve — e földön minden igazságos kormányzásnak, a maga igazságos törvényeivel, rendeleteivel, büntetéseivel és kegyelmével, fenségével és ijesztéseivel arról és annak országáról kell beszélni, ki uralkodik mindenek felett; és így Isten országa nemcsak képleges kifejezés, hanem valódi királyság, inkább a földi királyok és királyságok képei és árnyékai a valódinak.« (Trench). j> Mi atyánk, jöjjön el a te országod.« Hogy e kérést értelemmel és lélekkel imádkozhassuk, világosan látnunk kell, mi az az ország? Mint minden ország: közösség ez is, azon emberek szervezett társasága, kiknek közös vágya egy főnek engedelmeskedni és abban különbözik minden más országtól, hogy királya a magasságos Isten. Tagjai azon emberek, kik készek annak