Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-31 / 44. szám

Huszonkilencedik évfolyam, 44. sz. Budapest, 1886. október 31, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-ufca 29. sz. I. em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. h orosházi ev. templom mk emlékünnepére. 1. Oltári fohász. ljes számú péld-áizi^olsfea,! mindig szolgáa^a/t^rO^Oh fényesítsd meg a mi lelkeinket, Buzgó apáink szép emiékinél! S ha az enyészet majd nekünk is intett: Nevünk a sírból áldás közt kikél. Oh védjed, áldjad e mi templomunkat, Oh védjed, áldjad a te népedet! Es add meg egykor örökös honunkat, Szent Fiadért, a csillagok felett! II. Orosházának üdv! Az anya*) csókját küldi a leánynak, Szolgája által hő üdvözletét! Idő óráján az évek lejárnak, A tündöklő nap fénye lesz setét; De sziklaként áll Istenünk igéje, Ha béke árnyal és ha mennydörög. Elmúlik ég- föld, ráhullván sír éje, De Sionunk, a szentegyház örök. Oh sírt, nem egyszer, Sionunk, az egyház, Keblén zokogtak a hű magzatok; De mindig gyöngyöt termett e köny, e gyász A hitnek gyöngyét, mely ma is ragyog. Tűzben megpróbált kincse az apáknak, Egész világ a melylyel föl nem ért: Légy biztatója késő unokáknak: Oltáridért, Uram,* oltáridért! Oltáridért a szívek feldobogtak Ama gyötrelmes, de dicső tusán; Oltáridon a lángok fellobogtak Ama dermesztő, de szép éjszakán. Tenéked épült, Kit nem fog be föld s ég, Atyánk, e templom, század éve már! Előtted térdet hajtva, égi Fölség, Hozzád a hála áldozatja száll. Oh hála Néked, hogy jó s rossz napokban Oltalmad szárnya födte e helyet, S e nyájat tűz- és felhő-oszlopokban Vezetted, védted, örök Szeretet! A pusztaságban bujdosó apákat Te védted oh láthatlan égi kar; A mustármagról hajtott gyönge ágat Megizmosítá száz vész, száz vihar. Viharban épült e szent templom itten, Elő kövek rakták fel falait, A fundamentom Te lől óh nagy Isten S a Jézus Krisztus és a sziklahit. Hányszor kondult meg e templom harangja, Híván, ki fáradt s megterhelve van; S mikép Noénak hófehér galambja Zöld olajággal tért meg vidoran : Azonkép itt a tiszta szív imája, Ha égre szállt, békét hozott s vigaszt — Oh a ki Istent féli és imádja, Az élet harca nem csüggeszti azt. Maradj tovább is, mint a múltba' voltál, Imádság háza, oh szent Sionunk! Ragyogjon a hit fényétől ez oltár, S nyíljék meg a menny, ha imádkozunk. Hallgasd meg Isten, kik itt könyörögnek, Az egyházért, királyért és honért; Tömlődbe szedd, ha könnyeink peregnek, S igérj a hűknek égi pályabért! Az orosházi ev. gyülekezetnek a sárszentlőrinci ev. gyülekezetet, ennek lelkészét és Zombát ünnepre hivő levele anyának nevezi a sárszentlőrinci gyülekezetet, mint a melyhez tartozott a zombai fiókgyülekezet. Az üldözéskor a zombai ősök átkelvén a Dunán és Tiszán, 1744-ben megvetették az orosházi helység és gyülekezet fundamentomát. Az ünnepélyen, f. hó 31-én szerző maga adja elő e lendületes imát ésüdvözletet. 87