Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-17 / 42. szám

1326 ségi főjegyzőnek becses műve. Lapozzuk végig és nyomon kisértük Délmagyarország protestáns híveinek három százados küzdelmeit, e három század után pedig amaz ötven év sikerkoronázta tevékenységét, a mióta a bánáti ev. esperesség fennáll. Bőhm, Zsilinszky, Kis A., Szeberényi, Irinyi, Balogh J., Beöthy Zs. és a többek történeti munkái alapján állította szerző a multat tárgyaló »általános részt« össze. Perényi Péter, Török Bálint, Petrovics Péter alapvető munkássága a protestáns tanoknak délmagyarországi székfoglalása körül érdekesen van ismertetve. A török uralom kétszázada miként kedvezett, III. Károly és Mária Terézia fölszabadító és telepítő munkássága miként ártott, II. József rövid uralma miként adott új lendületet a protestántismusnak, nevezetesen az utóbbi idejében mint alakultak új ev. egyházak Délmagyarországon ? történetünk ez ismert kérdései tömör egybeállítással vannak tárgyalva. 1782-től 1791-ig elég volt a bánsági ev. egyházaknak a pest-békési esperesség óriás keretében gondozása. 1791-ben a békési esperesség kivált a pestiből és »békés-bánáti esperesség* címe alatt külön alakulva, 1835-ig jól-rosszul intézte a bánáti decanatus ügyeit. Legérdekesebb e hosszú időszak eseményei közt Klaniczay János temesi alispán, bánáti decanatusi felügyelő agitatiója folytán 1798-ban a szarvasi esp. gyűlésen hozott következő határozat: »i) az iskolai tanítók a gyermekekkel oly tárgyakat ne könyvnélkülöztessenek, melyeket azok nem értenek ; 2) a tanulók az előadandókat saját szavaikkal fejtsék ki; 3) a számvetésben az élet szükségei tartassanak szem előtt; 4) a tanítók tanítványaikat a helyes és szépírásban is gyakorolják és 5) a vallástanban inkább a gyakorlatra, mint az elméletre fektettessék súly.* E bölcs paed. utasítások hatása még ma is fölismerhető a bánáti ev. egyház által alapított népiskolákban. Az esperesség a bánsági egyházakat messze és szétszórtan fekvésüknél fogva Békésből sem gondozhatá eléggé, sőt 21 éven keresztül gyűlést sem tartott területükön. Igy a bánáti decanatus magára hagyottan — akarva, nem akarva — mind önállóbb egyházi hatósággá lett, 1813-ban pedig már külön alesperességgé alakult. A kormányzó erők ez önfejlődése jótékonyan hatott az egyházak gyarapodására, sőt új anya- és leányegyházak alapítására is. Igy lőn, hogy 22 év alatt 10 anya- és leányegyház nyert létet és 1830-ban már 12 anyaegyház állt Bánság területén, számos leányegyháznak, 11,216 hivő lelket számlálva. »Elegendő erő arra nézve — jegyzi meg szerző — hogy nem sokára önáiló esperességgé válhattak. « Erre első lépés már 1823-ban tétetett, a lieblingi templom fölavatása alkalmával tartott lelkészi értekezletből. A következő évben tartott esperességi gyűlés ez ügygyei a kérvényezőket az egyházkerülethez utasította. Az egyházkerület viszont az esperességhez tette le a kérvényt, hol aztán az ügy egy évtizedre álomba sülyedt. Karner Vilmos memoranduma ébresztő szóvá lett s meghallgatást nyert 1836-ban Szeberényi János superintendensnél, ki br. Prónay Alberttel egyetértőleg végre megengedte és kihirdette a kü'önválasztást. 12 egyház mintegy 15,000 lélekkel 1836. március 9-én »bánáti esperességgé« alakult. Liebigen folyt le az első gyűlés, melyen felügyelőül választatott br. Ambrózy Lajos, főesperesül pedig Ambrózy Mátyás nagybecskereki lelkész. Még azon évben főpásztori körlátogatást tett az új esperességben Szeberényi superintendens és megkezdődött a misszionáriusi lelkes munka. A híveket összeszedegették, lelki gondozásban részesíték s ezzel az egyházközösségbe vonták, minélfogva a gyarapodás feltűnő nagy lett: 1838-ban 15,239, 1843-ban 16,967, 1849-ben 19,000 hívő lelket számialt az új egyházmegye. 1862-ben 25,197, 1878-ban 27,637, ez idén 29,644tagja volt a »bánáti esperességnek*, mely tehát működésének 50 éve alatt megkétszerezte híveinek számát 1 A monographia a buzgó belső missziónak sok lelkes, sok megható mozzanatát ismerteti. Az affiliáltatások szabályoztattak, utazó lelkészségek állíttattak fel, lelkészi és tanítói értekezletek rendeltettek, Temesvártt gymnasium alapíttatott az egyházak súlyos megadóztatása és számos egyesek buzgó áldozatkészsége mellett (mely intézetet azonban a forradalom árja elsöpörte). Anyagi gondjai mellett az esperesség folyvást sokat küzdött azon bajokkal is, melyek a végvidéki katonauralomból, a Bach-Thun korszakból és a csak legújabban (1872 ben) hatályvesztett csász. pátens fönnálltának mizériáiból eredtek. E mellett tűzpróbát kellett állni az autonom egyházi szervezet és a hív hazaszeretet ellen ismételten merényletet kisérlő patentalis és pánszláv lelkészek elleni éber harcban. S a »bánáti esperesség« diadalt aratott e sok fejű hydra fölött is. A misszionáriuskodó lelkészek közt legmaradandóbb érdemek koszorúja Frint János franzfeldi és Bulykovszky Gusztáv lajosfalvi lelkészek homlokát köríti. Lelkészi nyugdíjalapot is teremtett az esperesség, mely most mintegy 14,000 forint tőkével rendelkezik, gyámintézetre több mint 3000 forintot gyűjtött, egyházainak legtöbbjében pedig tekintélyes fekvő vagyont szereztetett. Szóval: egészséges életerő lüktet az 50 év óta önálló munkakörben buzgólkodó »bánáti ev. esperesség* ereiben és ihletett lélek kormányozza a kiterjedt egyházmegyét. A monographia hátralevő szakaszai az egyes egyházak fejlődését, tanulságos történetét ismerteti, sok eddig ismeretlen hiteles adatával forrásművé minősítvén Kernuch becses könyvét. Tisztelet a szívós kitartással küzdő egyházi férfiaknak, kik igazán egyik kezükben építő kalapácscsal, másikban védő szablyával álltanak az ev. egyház e végbástyáján. Tisztelet nekik : nekünk pedig tanulság ! Okuljunk a fölemelő példán I Eötvös Károly Lajos. Egy naturalis ének-költő. (Vége.) Az Öregeket — figyelmeztetvén a János jelenéseiben említett 24 vénekre — így kiséri ama jobb hazaba (ad nót. 42. Zs.) : Bizonyára ott várnak rád A dicsőültek helyén, Ott zengenek a mennyei Jeruzsálem mezején, Az angyali sereggel A több dicsőültekkel, E földi sok jajszók helyett Zengnek víg öröm éneket '. Oh mely ékes a szent város, Hol a menny-föld királya Trónusánál mindörökké Zeng a szentek hárfája, Hol a sok dicsőültek, — Kik tőlünk elköltöztek — Együtt zengik : Alleluja ! Szent, szent a seregek ura ! és a szegény özvegyeket, kik keserűséggel hordozták a fátyolt, gyászban 'bánatban töltötték napjaikat, így énekelteti (ad nót. 102. Zs.):