Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-10-10 / 41. szám
1306 szomorú tényt teljes bizonyossággal állíthatom, már csak a tavalyi könytárnok Stromp László barátom határozott nyilatkozata után is. Igen óhajtandó lenne, ha jelenleg Halléban tartózkodó ifjú papjelölteink közül vállalkoznék valaki a kézirattár rendezésére és jegyzékbevételére s e jegyzéket mihamarább közre is bocsátaná. A hallei magyar könyvtár, mely az egyetemi könyvtártól egészen külön, önállóan kezeltetik, úgy alapítóinál s gyarapítóinál, mint rendeltetésénél fogva, véleményem szerint egyenesen magyar birtok, sőt, ha még jobban distinguálunk : a magyar prot. egyház birtoka. Igyekezzenek azért az illetékes körök odahatni, hogy az ott levő s különféle esélyeknek nagyon kitett becsesebb könyvek és kéziratok mihamarább visszakerüljenek a hazába s valamely biztos és amellett könnyen hozzáférhető helyen, például a nemzeti muzeum könyvtárában helyeztessenek el. Révész Kálmán. KÜLFÖLD. A Gusztáv-Adolf egyesület 40-dik nagygyűlése Düsseldorfban szept. 7. és 8-ik napjain tartatott meg. Ünnepélyes fogadtatás, üdvözletek most sem hiányoztak. Az esti istenitiszteleten dr. Baur general-superintendens prédikált, az ünnepélyes szónoklatot dr. Frommel tartotta Az ülésen dr. Fricke elnökölt és Hildebrand tett jelentést a rajnai egyesületek által ajándékozott szent edényekről és Terlinden duisburgi lelkész adta át a rajnai gyülekezetek ünnepi adományát, a Posen tartománybeli szorongatott egyházaknak szánt 18 ezer márkát. Az egyesület jelentését dr. von Criegern szerkesztette és olvasta fel, miből a következő adatokat vesszük át. Az 1884 /5 -ik évben a diasporákból mindenfelől sok panasz merült föl a katholikusok türelmetlensége, lélekhajhászata és főként a vegyes házasságok körüli elkövetett visszaélései miatt. Az egyesület a nevezett évben összesen 660 ezer márka segélyt nyújtott szűkölködő egyházaknak. A 45 főegyesület között a stuttgarti gyűjtött legtöbbet, azután a rajnai és harmadik helyen a brandenburgi. Az egyesület a lefolyt évben is sok ajándékot és rendkívüli adományt kapott. Az egyesület gyámsága alól 24 gyülekezet került ki (áUandó segélyre nem szorulván többé) és 72 egyház vétetett fel rendes segélyezésre; most 1330 hitközség élvezi és áldja az egyesület jótékonyságát. Az utolsó évben 22 gyülekezetnek építtettek templomot, és 5 iskolaházat és egy lelkészlakot segítettek befejezni. A szokásos nagy adományt, az úgynevezett »Liebesgabe«-t a versenyző 3 egyház közül a felső-sziléziai Branitz nyerte el 17 ezer márkában. A mostani nagygyűlésnek is kiváló érdeket kölcsönzött az Európa minden részéből összesereglett ügyes-bajos kérelmezők sokasága, kik közül az idén a leideni, lüttichi, zürichi, briisseli, hannoveri, strassburgi, madridi, római és lyoni küldöttek emeltek szót kéréseik támogatására. Jelen volt dr. Teutsch erdélyi evang. superintendens is és két ízben szólt, egyik alkalommal a megnyitó imát is ő tartotta. — A nagygyűlésen ünnepélyességekben sem volt hiány. A bankett a düsseldorfi »Tonhalle* díszes helyiségében 600 résztvevő jelenlétében tartatott meg. A számos felköszöntők között legnagyobb hatást dr. Fricke tósztja keltett, ki lelkes szavak kíséretében emelt poharat az agg Vilmos császárra, mint az egyesület fővédnökére. A császárnak mindjárt az ülés elején hódoló telegrammot is küldöttek, ugyancsak az elnök indítványára. A rokon egyesületek küldöttei között nagy tetszéssel fogadták Küss strassburgi képviselő beszédjét, ki formaszerű előadást tartott Elsass-Lothringen evangelizációjáról. Elmondta, hogy az 1842-ben alakult »Evang. Gesellschaft« régebben is sokat tett a protestántismus erősítésére, de a német hódítás óta különösen nagy arányokban dolgozik. 1870—1880-ig e tartományban a protestánsok száma 31,142-vel szaporodott, míg a katholikusok ugyanazon idő alatt 20,162 lélekkel kevesbedtek. Az évi jelentés tárgyalása közben dr. Rogge potsdami udvari pap élénk sajnálatának adott a miatt kifejezést, hogy a protestáns G. A. egyesület évi bevétele 22 ezer márkával csökkent s Összesen csak 660 ezer márkát tett ki, míg a katholikus »Bonifácius-egyesület« Németországban a mult évben is 750 ezer márkát gyűjtött hasonló belmissziói célokra. Lelkesen buzdította ebből kifolyólag az egyesület tagjait és vezetőit, hogy résen legyenek, fokozott erővel dolgozzanak. A nagygyűlés első napjának délutánján a tagok érdekes kirándulást tettek Kaiserswerthbe, a híres diakonissza-intézet megtekintésére, hol a legszívélyesebb fogadtatásban részesültek. Az osztrák ó-katholikusok 8-ik zsinatja szept. 8. és következő napjain tartotta üléseit Bécsben. Külföldi hitsorsosok is voltak jelen, mint dr. Herzog schweizi ó-kath. püspök, Oldham és Talbot az angol-egyházak küldöttei. Az üléseket Sinnek, a bécsi ó-kath. gyülekezet elnöke vezette, másodelnökként Nittel szerepelt Warnsdorfból. A zsinat legfontosabb tárgyát a püspökség szervezése képezte, mely ügyben Bendel prágai tanár és reichsráthi képviselő referált. Beható alapos indokolása alapján a zsinat vita nélkül elfogadta azon indítványt, hogy a zsinati bizottság a jövő évi zsinatig a püspök választásra szükséges engedélyt s a kellő püspöki fizetés előállítását kieszközölje. A püspökválasztás az osztrák ó-katholikusokra nézve azért nagyon fontos kérdés, mert a kormány sürgősen követeli, hogy a gyermekek belföldi püspök által bérmáltassanak. Érdekes a zsinatnak azon határozata is, melyben kimondották, hogy a jövő i:887*ik évben nemzetközi ó-kath. congressus hivassék össze Bécsbe. Továbbá elhatározták, hogy a birodalmi tanácshoz felirat intéztessék, melyben az ó-kath. egyház részére államsegélyt kérjenek. Végre Lőger tanár indítványára egy másik kérvényt fognak intézni a birod. tanácshoz, melyben az osztrák házassági törvény azon rendelkezésének megváltoztatását kérelmezik, mely a róm. kath. egyházból kilépett papoknak megtiltja a nősülést. Az ó-kath. zsinat ez ügyben egyszerűen a bécsi Evang. Ober-Kirchenrath álláspontjára helyezkedett, mely szintén kérvényezett a házassági törvénynek a vallás-szabadságot sértő ama pontja ellen. A jezsuiták Olaszországban. Nápolyból a Timesnak következőket irják : XIII. Leónak a jezsuiták iránt tanúsított eljárása meghozta természetes gyümölcseit. Az olasz sajtó Lombardiától Szicíliáig tele van méltatlankodással s megkezdte a küzdelmet a pápa retograd intézkedése ellen. Tegnap volt annak a napnak az évfordulója, melyen az olasz csapatok a Porta Pián behatoltak Rómába s az örök város Olaszország fővárosává vált. Az ünnepélyeknek természetesen helyi színezetük volt, azonban az anti-klerikális mozgalom egyetemes jelleget öltött. A bárány és az oroszlán nyugodtan feküdt addig egymás mellett, azonban az oktalan pápai intézkedés felköltötte az oroszlánt. Elég vén ember vagyok ahhoz, írja a Times nevezett levelezője szept. 30-diki lelettel, hogy visszaemlékezzem a jezsuitáknak a negyvenes évek derekán Nápolyból történt kiutasítására. E kiűzést a nép riadó lelkesültséggel fogadta, a mi figyelmeztethette volna a pápát, hogy nem tanácsos a jezsuitákat újra behozni. sA jul. 13-án kelt pápai dekrétumnál fogva a jezsuiták
