Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-10-10 / 41. szám
1297 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LÁP. 1270 mesnek találtam ez énekeket arra, hogy legalább nyom nélkül ne enyésszenek el ! Ez énekekek szerzője Kis Ferenc, Tolnamegye Madocsa községében lakó ref. földmíves, (egykori hallgatóm), ki néhány holdnyi birtokán kiváló szorgalommal gazdálkodik, istenfélő, jámbor, jó templomba járó ember, az éneklésben gyönyörködik, s ha valamely családhoz beköszönt a halai angyala, az este eljöttével néhány társaival beköszönt a szomorú hajlékba, megvirrasztja a halottakat, diktálván — részint saját szerzette, részint más gyűjteményekből való — halotti énekeket, a mint már ez falu-helyeken a régi időkből szokás. A könyvecske áll iio irott lapból (in 8°) s tartalmaz 68 halotti éneket, melyeket szerzett s összeirt a buzgó Kis Ferenc Madocsán, 1885-ik évben, életének 55-ilc évi holnapjaiban. Címe: »Istenhez és Jézushoz vezérlő és útmutató halotti versek.« Az előszóban megmondja miért irta e könyvet! Semmi sem emlekezteti — úgymond — az embert anynyira gyarlósága megismerésére, bűneinek elhagyására, mint a halottas ház ; hányszor tapasztaljuk, hogy még az Isten házában is csalogatja az embert a világ a bűnre, a bujálkodó szem sokszor elrontja az istenitisztelet szentségét ; de vájjon ott, hol az élő, előtte látja embertársa meghidegült tetemeit, a hol mint egy tükörben látja gyász múlandóságát, vájjon ki volna oly kevély szívű, hogy meg ne alázná magát ?! stb. Az énekek következő alkalmakra irvák: Lelkipásztor felett, kis gyermek felett, ifjak felett, közönségesek, élete javában elhalt felett, özvegyet és árvákat hagyott felett, végbúcsú öregek felett, hosszas szenvedők felett, özvegyek felett, jövevény felett, tisztviselő, öngyilkos, gyermek-ágyas, hirtelen halt, szerencsétlen halállal kimúlt felett, út az örök életre, bűnein bánkódó beteg éneke, fohász, betegségből felgyógyulás kor, templomba menéskor, kijövetkor, reggeli ének, déli, útra induláskor, munka kezdetén, munka után, este lefekvéskor. A mint látjuk a tartalom elég bő és változatos, s az ezen alkalmakhoz szabott énekek mind egyszerűen, tiszta szívből folynak, a zsoltárok, s némely dicséretek és halotti énekek nótáira. A zsoltárok közül 10 dallam van felvéve, u. m.: 23. 28. 38. 42. 65. 66. 80. 90. 102. 137. Lelkipásztor felett a 28. Zs. nót. 1.Uram! menynek földnek királya! Árván maradt Jézus e nyája ! Pusztán áll az Úr szent temploma, Elvétetett lelkipásztora, Elnémult a dicső ajak, Kitől zengtek a szent falak! 2. Jaj! ledőlt szent háznak oszlopa, Lerontá az úrnak angyala ! Elapadt az ige forrása, Lezáratott ékes szóllása; Nincs ki térítsen a jóra S vigasztaljon bánatinkba1 . 3. Ama főpásztorok pásztora Jézus, menybe magához hívta, Az, a kinek lelki országát Terjeszté, hordozván igáját, Hogy már közelebb dicsérje ; Atyja jobbjára emelte. 4. Uram! jövel segedelmeddel! E nagy romlásunkat építsd fel. Támassz — kérünk — e holt helyébe Olyat, ki a hit fegyverével A sok bűnnel s e világgal Bátor szívvel szembe szálljon. 5. Áldott hamvak szóllunk még hozzád, Habár össze omlott is a szád; Nem romlás ez, hanem épület Mert Krisztusnak angyala veled, Felkelsz tudom majdan végre Felhív Jézusod az égre. 6. Porrá vált test nyugodj csendesen, Aludd ki álmodat édesen, Míg nem a teremtő szavára Felkelsz angyal trombitájára, A Jézus vére érdeme Legyen lelked váltság bére! A hol a vallásos szív az Úr beszédének sáfárjáról, a lelkipásztorról, így énekel, s koporsóját ekképen kíséri temetői útjára : (nóta : 42. Zs.) 1. Menj el immár fáradt szolga Nyugodalmad helyére, Szállj le téged készen váró Gyász sírod fenekére. A hol azokkal sorba Nyugodj békén a porba ; Kiket ajakad megáldott, Midőn a sírnak átadott. 2. Mi, bánatba merült szívvel Elkísérünk utadra, Könyeinkből oly emléket, Állítunk gyász sírodra: Melynek poraid felett Nem árt a végenyészet, S mind addig sírodnál lészen ; Míg új föld és ég nem lészen. ott még feltehetjük, hogy van az igének ereje, hatalma, s a lelkipásztornak tisztessége ! S kérdem : avagy nem esik-e jól minden lelkipásztornak ez énekeket olvasni, s megnyugodni lelkében a felől, hogy halálakor ily megkülönböztetett és hálás tisztelet kisérendi sírjába ! ? Bizony mondom, lelkipásztor társaim, midőn hallgatóitok éneke így zendül meg koporsóitok felett, éltetekben »viseljetek gondot az egész nyájról, melyben a sz. Lélek vigyázókká tett« (Csel. 20: 28), s ápoljátok nagy gonddal hallgatóitok szívében a Jézus érdemébe vetett evangéliumi igaz hitet, mely maradandó epitaphiumot emel hűséges munkálkodástok megörökítésére 1 De nem kevesebb buzgósággal s nem kevesebb hittel énekel Kis Ferenc uram a csecsemők koporsójánál is (ad nót. Uram a törödelmes): Eleted szép hajnalán Elhervadt virágszál ! Ki az élet fajáról Korán leszakadtál! Ha e világ kertében Még ki nem nyílottál: Már az Ur színe előtt Ott fenn illatozzál! stb. Az ifjak koporsójánál a sokszor nagyon is untató természetből vett példák s költői képek helyett a bibliát szóllaltatja meg ekképen : Ifjúságtok idején Ám örvendezzetek, De hogy halandók vagytok El ne felejtsétek. Nem tudjátok céljait A bölcs teremtőnek . . . Meglehet nem sokára A sírba kisérnek. va gy Pe dig így tanít: (ad nót telj.«) »Hogy eljött az idők Légy hát ifjú józan vigyázatba, Járj mindenkor az Úrnak utában, Tartsd szíved és lelked tisztaságban. Hogy eljuthass ama jobb hazába.
