Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-24 / 4. szám

121 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 14 2 házánál, akár korcsmában inni adjanak. Hogy pedig senki se védekezhessék azzal, hogy ő nem tudta az illető kétszeri büntetését, tehát minden olyat, a ki másodszor büntetés alá jött, lefotografiroznak, s portraitját minden lakosnak megküldi a rendőrség. Igy aztán senki se mondhatja, hogy az illetőt nem ismeri. Iletesy Vidor, lelkész. KÜLÖNFÉLÉK. * Révész Bálint püspök 70 éves örömünnepe. A debreceni reform, főiskolának ritka szívélyes ünnepélye volt e hó i6-kán, mint a mely napon 70-ik évét töltötte be Révész Bál ni püspök; az a Révész Bálint, »ki — mint Gulyás Lajos egykori segédlelkésze most ref. lelkész s egyházmegyei tanácsbíró ez alkalomból irt soraiban mondja — még azokat is meghódította magas röptű szellemével, kik őt soha nem látták, s ki iránt mennyivel nagyobb azokban a ragaszkodás, szeretet és csodálattal párosult tisztelet, kik környezetében ha csak rövid ideig is élvén, szeretetteljes szivének boldogitó melegségét érezték* ; az a Révész, »kinek — mint Tóth Sámuel a »Debreceni protestáns lap« közelebb megjelent számának díszkeretű lapján írja — minden lépését nyiltság, a békesség és egyetértés szeretete kisérte ; ki 45 évet töltött el a nyilvános tanítói, tanári és lelkészi pályán nemes odaadással és belső hivatottsággal; kit maga az Úr tanitván imádkozni, oly sokak lelkét vezérelte a buzgóság forrásához, ékesszólásának hatalmával és erejével; ki igazságszeretetével egyháza és hitfelekezete iránti tántorithatlan hűséggel intézi évtizedek óta a legnépesebb egyházkerület ügyeit és folyt be bölcsességével, ismert tapintatával egyházunk ujabb szervezési nagy munkájára, s a ki mindenek felett szeretetének közvetlen melegségét is kívánta s akarta éreztetni mindazokkal, kik hozzá közelebb állottak.* Az ünnepély különben csendesen, zajtalanul folyt le, az ünnepelt puritán jelleméhez illőleg. Az egész ünnepély ugy szólván családi jellegű volt. A főiskola dísztermében, a mondott napon összesereglett a tanári kar, az ifjúság, az ünnepeltnek számos tisztelője, barátja. Először Thót Ferenc a tanári kar nestora s Révésznek kortanuló- majd tanártársa üdvözölte a tanárikar s tanuló ifjúság nevében a szerető és tisztelő barát meleg hangján ; majd Csilcy Lajos akadémiai igazgató-tanár fejezte ki bib'iailag kenetes s fentkölt szellemű beszédében a főiskola tanárkarainak őszinte tiszteletét az ünnepelt, mint egyházi iró és püspök iránt. Ezután szó'ott Illyés Endre senior, végűi Szabolcsba Mihály IV éves theologus lendületes s egy pár strófájában kivált valóban ihletett hangon írt ódája olvastatott fel. A főiskola ezen ünnepélyében, ha személyesen nem is, de gondolatban és érzelemben jelen voltunk avagy utólagosan megjelenünk sok ezeren; az ott elhangzott méltányló szavai az érdemnek sok ezer tisztelő gondolatait tolmácsolták és az ott nyilvánított jó kívánatok sok ezerek leikeiből visszhangzanakl !*) * Kitüntetés. Ő felsége Szonyu István eddei református tanítónak, a tanítói pályán töltött félszázados működése elismeréseül, a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. *) Az ez alkalommal elmondott beszédek s illetőleg költemény egy külön, igen diszesen kiállított füzetben is megjelentek. * Királyi adomány. Ő felsége a sárbogárdi ref. egyháznak, iskolaépitési célra, magánpénztárából 100 forintot engedélyezett. * A pápai ev. ref. egyházmegye tanácsbirájává nagy szótöbbséggel Zarka Dénes ur választatott meg. * Dr. Csíky Kálmán a budapesti reform, gymnásiumnak egy évtizeden át buzgó, erélyes tanára közelebb a budapesti műegyetemhez rendes tanárrá neveztetvén ki, a gymnásiumnál eddigelé elfoglalt állásáról e hó 17-ikén lemondott. A tanügyi bizottság, addig is, míg az egyháztanácsnak ezen lemondást bejelentené, egyfelől sajnálkozását fejezte ki a nevezettnek távozása, de másrészt örömét volt tanárának előmenetele, az érdem jutalmazása felett. Az ekként megüresedett latinirodalmi tanszék teendőinek egy részét a tanügyi bizottság, az egyháztanács jóváhagyása reményében Szalay Károlyra lapunk ismeretes munkatársára bízta, más részét a tanári kar egyes tagjai vették át. * Tekintetes hegymegi Szendy Antal ur, a nagybányai ág. h. evang. egyház érdemdús felügyelője, f. hó 17-én, — az egyház ez évi első gyűlésének emlékezetére — 100 frtot adományozott a gyülekezetnek. Adjon a gondviselő Isten sok ilyen áldozatkész felügyelőt gyülekezeteinknek 1 * A nagy-szalontai ev. ref. presbyterium a napokban, azon kellemetes meglepetésben részesült, — hogy helybeli ref. lelkész és esperes nt. Szél Kálmán úrtól — az 1885-dik év december 2-ika emlékeül, — 2 darab 250—250 frtos, összesen 500 frtról szóló takarékpénztári betéti könyvecskét nyert alapítványul Az egyik 250 forintos alapítvány évi kamata, a nagy-szalontai ev. ref. elemi iskolába járó, egy- vagy két növendék jutalmazására ; — a másik 250 frtos alapítvány évi kamata pedig — a nagy-szalontai gymnásiumban tanuló, egy vagy két növendék ösztöndijára fordítandó. Ez a nemes tett magában hordja ugyan jutalmát, — de megérdemli, hogy nyilvánosságra hozassék, — valamint megérdemli az alapítványt tevő is, — ki 1860. december 2-án választatván Sza'ontán lelkészszé, az 1885-ik év december 2-ikán lelkészségének 25-ik évfordulóját érte meg, — hogy neki hosszú életet — és közhasznú munkásságára áldást kérjünk. — Kozma Zsigmond ev. ref. s. lelkész. * Érdekes történelmi visszapillantás. Vilmos császár 25 éves jubileuma, a többek közt a római német nagykövetség kápolnájában is megünnepeltetett. Január 18-a, a mely napon ezelőtt 185 évvel I. Frigyes magát Poroszország királyává koronázta, emlékünkbe hozza a római curiának ezen fontos eseménynyel szemben elfoglalt álláspontját. XI. Kelemen pápa 1701. ápríl 18-iki allocutióján a bibornokok előtt a többek közt a következőket mondta: »Értesültünk róla, hogy Frigyes brandenburgi őrgróf, egy vakmerő' és eddig a keresztyének közt csaknem hallatlan szentségtörés által »porosz király* nevet s méltóságot adott magának; megvetvén Isten egyházát s büntetésreméltólag megcsorbitván azon jogot, mely e tartományban a német (lovag) rendet illeti. Frigyes e tette által szemérmetlen módon azok közé sorozta magát, kiket az isteni szó ekép ítél el: »Uralkodtak, de nem általam, fejedelemmé tették magukat, de én nem tudtam arról semmit. Hogy az ily tett mennyire sérti az apostoli széket s mennyire ellentmond a szent kánonoknak, melyek azt rendelik, hogy az eretnek fejedelemnek le kell mondani hatalmáról, nem hogy még ujabb tisztségre emeltetnék, ennek bővebb kifejtése nem szükséges a ti (bibornokok) kiváló kegyességtek s ismert buzgóságtok mellett. De akarjuk, hogy ne maradjatok bizonytalanságban afelől, hogy mi e szégyenletes tényt