Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-03 / 40. szám

1267 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISICOLAÍ LAP. 12G8 míg nekünk útravalót nem adsz, hogy útközben el ne fogyatkozzunk. A jövő bizonytalan ; sok gonosz fenyegetheti napjainkban egyházadat.. . egyházunkat; de ha te maradsz erős várunk: nem árthat nekünk az ember, és mi védő szárnyaid alá hajtjuk fejünket. Sok vész fenyegeti hazánkat, mely minket »ápol és eltakar«. Áld meg ezt a sok sanyarúságot látott édes anyát, hogy ne legyen kénytelen arcát kezével eltakarni, hogy ne lássa fiainak halálát. »Oh uram! térj ismétlen hozzánk; Mennyekből szemed fordítsd reánk, Es látogasd meg a szüllőt, Melyet jobb kezed ültetett. Nézd meg e csemetét végre, Kit szerzél dicsőségedre.® (Ároni áldás IV. Mos. VI: 24—26.) Dohos. Mélyen meghatva másolom le s teszem közzé e becses, s miként szerzője magát kifejezé »utolsó kéziratot.« Vajha ne lenne úgy 1 De ha az a »vas penna oly nehéz« mintha ^bilincsül volna verve« ... a lábakra: legyen áldott az Úr neve, hogy ha úgy kell lennie, mi értünk fogta meg utolszor az a reszkető kéz! Ahol kezdte, ott végezte, nem az életet, de a szent szolgálatot. Oly áldása Istennek, melyet csak egy így megfutott életpálya nyerhet jutalmúl az égtől. Mészáros Sámuel, ó-budai református lelkész. Szász Károly úr püspöki látogatása. A Zalátán töltött éj után, szeptember 20-kán a piskói anyaegyházhoz tartozó Kemse leány-egyházba tért be a püspöki látogatás. Az alig pár száz lelket, sőt annyit sem számláló kisded gyülekezet, még régi kis templomában dicséri Istenét, de már iskolát és tanítói lakot épített s most temploma megújításához készül. A kíséretével oda érkező püspököt a templom előtt várta a kis gyülekezet apraja és nagyja, s itt a gyülekezet megválasztott, de helyét még el nem foglalt lelkésze, Pál József (most még garéi lelkész) bemutatván pár szóval a leány-egyház előkönyörgő tanítóját, Hetesi Károlyt, ez lelkes szavakkal üdvözölte a főpásztort, ki a kicsinyekre és nagyokra egyaránt kiterjedő szeretete s atyai gondja felőli biztosítással örvendeztette meg válaszában a kis de buzgó gyülekezetet. Mindjárt a templomba menve, püspök úr a gyülekezet s ahhoz csatlakozott nagyszámú kiséret éber figyelme mellett szólott ama jó békességről, mely a léleknek gyümölcse, intve a népet az erkölcsi ragályok ellen, melyek az ormánysági vidéken a népet mételyezik s melyektől csak az Isten igéje s a vallásos és erkölcsös életre való igyekezet menthet meg. A famennyezetü kis templom, kockás, festett deszkáival, vályog és vert falai közt még sohasem hallott püspöki beszédet, ámbár az előkönyörgő tanítót a vidéken tréfásan piskói püspöknek nevezik. Az iskolában 28 növendék nyer értelmes oktatást a vallásban s a népiskolai lantárgyak szűkre szabott körében. A presbyterium jóra való igyekezetét méltányolva dicsérte s buzdította kitartásra püspök úr és áldással vett búcsút az ajkain csüngő kis gyülekezettől, melynek anyaegyházát Piskót az nap délután lágogatta. Itt a helyettes' lelkész Szigeti Bálint üdvözölte, az egész gyülekezet örömkiáltásai közt, melyek a püspök nyájas és megnyerő válasza után kétszeresen megújultak. E gyülekezet, mely az utóbbi huszonöt év alatt összes épületeit újakkal cserélte fel, s szép, tágas, boltozatos templomával méltán dicsekedhetik, gyermeki megadással hallgatta egyházában főpásztora szavait, melyekben ez megdicsérvén a gyülekezet buzgóságát s nagy áldozatait az Isten háza külső építésében, a belső lelki ház szintoly buzgó építésére intette hallgatóit. Visszaemlékezve ez egyház tiszteletes mú'tjára és történeti hagyományaira, (melyekre vonatkozólag egy érdekes történeti oklevél is van az egyház leveles ládájában) ezzel előre annyira megnyerte a híveket, hogy azok a rossz szokások s erkölcstelensége kelleni feddő beszédét is hálás szívvel fogadták. Az iskola (Losonczi Ferenc tanító vezetése alatt) kétségkívül a legkitűnőbbek egyike Baranyában. A tanító (a nagykőrösi képezdei tanár testvére) ritka szakértelemmel s fáradhatlan szorgalommal vezeti a közel 50 gyermeket számláló iskolát, mit ezek értelmes és kész feleletei, a nyelvtanban, számvetésben, földrajzban stb. ritka jártassága fényesen bizonyítanak. Tanító és tanítványok egyaránt megérdemelték s ki is vívták a főpásztor dicséretét, ki azzal az iskolákban (melyeket mindenütt behatóan vizsgál) épen nem szokott fukarkodni. A presbyteriumban az a körülmény merült föl, hogy a f. évi tavaszán történt papválasztáskor az összes presbyterium — egyen kívül — a miatt, mert a nép többsége a presbyterium ellenére választott, tömegesen lemondott s a h. lelkész (nem a mostani) e lemondást egyszerűen elfogadta s új presbyteriumot választatott, a nélkül, hogy az egyház alkotmányos rendje elleni eme lépést az esperesnek — sem előre, sem utólagosan — csak be is jelelentette volna. — Püspök és esperes egyenlő meglepetéssel hallották ez eseményt s a püspök elrendelte, hogy a lemondás okai vizsgáltassanak meg s az esperes vagy esetleg az egyházmegye intézkedjék. Piskóról 2i-én reggel Vejlire következett a látogatás. E kisded de igen jóravaló s rendes gyülekezetben, annak nagy áldozatokkal ékesen épült temploma és párját ritkító szép emeletes paplakja előtt az egybegyűlt sereg közepstte, a derék és buzgó lelkész Szendi Lajos szépen átgondolt beszéddel üdvözölte püspökét, ki arra melegen s meghatottan válaszolt. A szép s tágas templomban, hová csakhamar betért a nép s a kíséret, szinte jól esett a beszéd, mely ezúttal az ormánysági népnek itt előtérbe lépő dicséretesb tulajdonai — az egyháza iránti áldozatkész buzgóság, munkásság — körül forgott, de a testi szorgalmatosság mellett a lelkiekben való szorgalmatosságra is hathatósan intett. A templom és paplak építésében kimerült nép még hátra van az iskolaépülettel, de a mire már szinte tettleg készül, anyagszereket vásárol stb. Az iskola jelenleg egy silány parasztházban, nyomorult, szűk, sötét helyiségben van s elég értelmes, de még nem pályavégzett és gyakorlatlan tanító vezetése alatt szellemileg sem nagy eredményt bír felmutatni. A presbyterium, a gyülekezet ügyeinek rendbentartásáért méltó dicséretet nyert, de az iskolának mielőbbi felépítésére — valamint a költséges de biztosítatlan egyházi épületeknek tűz elleni biztosítására, hatályosan intetett. S ezzel a napi munka befejezve, délutánra nem volt más egyház a látogatásra kitűzve. De a délután azért nem lehetett pihenést adó a püspöknek s kísérőjének, a ker. főjegyzőnek ; mert egész délután s késő estig, az időközben érkezett hivatalos ügyek ellátásával foglalkoztak. Szept. 22-én reggel Luzsok fogadta püspökét. Az erélyes fiatal lelkész, Fejes Sándor szíves üdvözlete s a főpásztornak arra adott nyájas válasza után, a gyülekezet egy közrendű tagja kért engedelmet a szólásra, a mit megnyervén, jól választott bibliai helyekből szerkesztett beszédet intézett a főpásztorhoz, ki arra szintén a bibliából felelt. A templom, melybe mindjárt betértek, szép, tágas — talán nagy is e kisded gyülekezetnek, de annál nagyobb buzgóságáról tesz bizonyságot. A püspök itt is 80