Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-03 / 40. szám

Huszonkilencedik évfolyam. \ 40. sz. Budapest, 1886. október 3. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-ufca 29, sz. 1. em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számnpéld.á,rL37-oIs:lsa,lmli^d-Ig* szolgrá.llxa^t-u.n.l^-^jK Ama t. előfizetőink, kiknek előfizetéstik a harmadik negyed végével lejár, előfizetésük megujitásara kéretnek föl. Irigylem a dunántúliakat. (Nyilt levél Sántha Károly barátomhoz.) Tehát Te támadsz meg engem, kedves barátom ! Megvallom, bármi mást vártam volna, csak azt nem, hogy e lap ez évi 36-ik számában megjelent cikkem, ^A lutheránus papság míveltsége,* épen Dunántulról fog kifogásoltatni. Odaát nálatok ugyanis nem képzelhetek magamnak tiszttársat, ki lelke mélyében meggyőződve ne volna arról, hogy a magyarhoni ág. hitv. evang. egyház csak akkor zsinatolhat üdvösen, ha a leendő zsinatra, melynek megtartását épen most sürgetjük, nemcsak vallásosságot viszünk, hanem tiszta hazafiságot is. E nélkül sem egyházunknak, sem hazánknak áldásos munkát nem végezhetünk. Szerény véleményem szerint pedig a valódi hazafiság leginkább az észszerű és elfogulatlan míveltségből fakad. Ezért lágy szavakkal és közvetve akartam rámutatni arra, hogy míveltségünkről, melylyel kétségtelenül bírunk, lemondanánk, ha anyanyelvünk miatt honfiúi kötelességünkkel ellentétbe helyeznők magunkat és főtörekvésünket nem fordítanók arra, hogy oly történelmileg nevezetes alkalmat, a minő a zsinattartás, nem használnánk fel egyszersmind szeplőtlen hazafiságunk bebizonyítására is. Ez volt, kedves barátom, mint Te mondod, lanyha cikkemnek célja, és így noha állítod, még sem tudom hinni, hogy ez egyszer teljesen felesleges munkát végeztem volna. Hogy „lanyhán," vagy a szebb kifejezésnél maradva, „enyhén" irtam a kifelé gravitáló ábrándokról, melyek egyházunk baját képezik, az igaz. De sangvinikus alkatom fiatalságom óta oly sok keserű bajt okozott nékem, hogy folyton önfékezéssel küzdök s ha élőszó használatakor gyakran vesztes vagyok is e küzdelemben, de ha tollamat forgatom, enyém a győzelem s a mit irok, a lehető legnagyobb kímélettel van írva. A tapasztalat arra tanított meg, hogy a jó szó rendesen többet eredményez, előbb ér célt, mint a zord, kemény kifakadás. És én bizonyosnak tekintem, hogy Te is ismered azon mondát, mely szerint a szél és nap fogadtak, melyik bírja rá közülök az úton levő vándort, hogy köpönyét letegye. A szél minden erőltetésével hiába fáradozott, a nap ellenben lágyságával győzött. íme, eddig tett minden erélyes lépésünk az egyházunkban előforduló hazaellenes üzelmek ellen azokat végkép elnyomni nem volt képes. Ennélfogva rég óta keresem a kulcsot, mely a hazaszeretet előtt bezárt szíveket e hazaszeretet számára felnyithatná s nem akarok lemondani azon reményről, miszerint a kulcs nem lehet más, mint a testvéri lágyság és enyheség. Nagyon, nagyon szomorú volna, ha csalatkoznám ! De meg nem is mind hazaellenes iizelem, a mi annak látszik a távolból. Tudom, nálatok Dunántúl, álomban sem fordulnak elő hazaellenes ábrándok és én azért irigyellek Titeket. Nekünk bányakerületieknek és a dunáninnenieknek jutott osztályrészül azon nem irigylendő feladat, hogy tanuljuk meg jól megkülönböztetni a hazaellenest a nem hazaellenestől. Ez azért nehéz feladat, mert a látszat igen gyakran nagyon hasonlít a valósághoz és mert ellenvetésed dacára tény, hogy vegyesajkú egyházainkban pusztán a magyar szóval boldogulni nem lehet. Ti, saját állításod szerint, e tekintetben boldogabbak vagytok s bár én ezért is irigyellek Titeket, de azt is tudom, hogy ezen kedvezőbb helyzetetek által sem a bányakerületi, sem a dunáninneni viszonyokon könnyítve nem lesz, mert vegyesajkú egyházain-79