Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-26 / 39. szám

1246 megszilárdítását tárgyazzák s melyeket a római pápák, ami elődeink, az áldottemlékű III. Pál pápától kezdve napjainkig, akár bulla, akár egyszerű bréve alakjában kibocsátottak. Megerősítjük s érvényesnek jelentjük ki újólag az összes azokban foglalt kiváltságokat, biztosítékokat, kivételeket, jóváhagyásokat, mindazt, amit a társaságnak akár közvetlenül, akár más vallásos rendekkel adományoztak, föltéve hogy ezen engedmények a társaság kárával nem járnak s a tridenti zsinat vagy az apostoli szék más intézménye által nem lettek visszavonva vagy megváltoztatva. Elrendeljük, hogy ezen bréve a jövendőben is teljes érvényűnek és hatályúnak tekinttessék. Óhajtjuk, hogy teljesen érvénybe lépjen s lehetőleg előmozdítsa azok javát akiket illet vagy illethet, mellőzvén XIV. Kelemennek 1773. jul. 21-én kiadott bulláját s egynehány más ellenkező irányú okiratot, amelyeket ezennel véglegesen és határozattan érvényenkívülinek nyilványítunk. Helyesen jegyzi meg erre a »Sárospataki Lapok«, hogy katholikus egyháznak a jezsuitismussal való azonosítása tehát bevégzett tény ; jezsuitismus és papalismus ezentúl egy és ugyanazon dolog lesz. XIII. Leo pápa épúgy gondolkozik mint IX. Pius, és csak mese volt, amit régebben hirdettek, hogy a jezsuiták iránti ellenszenvének trónralépésétől kezdve ismételten kifejezést adott és a jezsuiták fölé való szellemi felemelkedésével mindig dicsekedett. Ezen bréve által, mely pápai működésének bizonyára egyik legjeletékenyebb ténye, XIII. Leo pápai »békszeretet«-ét egyszer s mindenkorra valódi színében tüntette fel Mr. Asthon a derék angol lelkész, ki közelebbről körünkben megfordult, érdekes leírást közöl a »Nonconformist and Independent« című angol újság hasábjain magyarországi éleményeiről. Első cikkében Magyarországról szól általában és Budapestről különösen, meleg rokonszenvvel rajzolva politikai, közgazdasági és társadalmi viszonyainkat. Második cikkében a vallás-erkölcsi és egyházi élettel foglalkozik. A magyarnak, mondja többek között, hogy hivatásának megfelelhessen, erkölcsiség és vallásosság dolgában magasabb fokra kell emelkednie, mint a milyennel most megelégszik. Nagyon rokonszenvesen ir Debrecenről, örömmel említve föl, hogy a két tanár és egy lelkész, kikkel érintkezett, mily alaposan ismerik az angol viszonyokat. A mi egyházi életünkről nem valami hizelgően nyilatkozik. Altalános benyomása a magyar református protestántismusról az, hogy jelen állapotában igen csekély befolyása van híveinek nagy tömegére s mint lelki hatalom, mely az igazságért küzd, alig tesz valamit. Gátolja a haladást és a hatást, hogy lutheránusok és reformátusok nem együtt működnek, hogy semmit sem tudnak evangelistai és városi missziónál iusi működéséről, hogy nincsenek vallásos egyesületeik, hogy a világi elem nem vihet aktualis szerepet a vallásos gyakorlatoknál. Cikkét azzal végzi, hogy ha Magyarország elnyeri, mint független állam, a maga helyét keleti Európában, protestáns lakossága, mely most mint társadalmi és értelmi tényező oly erős és uralkodó szerepet viszen, gyorsan felemelkedhetik hivatásának tudatára. Mr. Asthon nem régen magán levelet is irt Csiky L. debreceni collegához, melyben kijelenti, hogy mivel hazánkban nem lehet számítani a világi elem tevőleges részvételére, egyelőre elállnak a tervtől, hogy itt is belmissziói munkatért nyissanak ; de azon egész erejével működni fog, hogy egyháza stipendiumot alapítson magyar ifjaink számára. Majna melleti Frankfurtban nem rég gyűlésezett a » Verein für Reformationsgeschichte.« Az egylet föladata, reformatiókorbeli történelmi kutatások közzétételével erősíteni az evangyéliomi öntudatot a német népben. Az egyletnek már is 6273 tagja van s bár a tagsági díj évenként csak 3 márka, a tőkevagyon már is 6833 márkára megy. A gyűlést megnyitó istenitiszteleten D. Baur prédikált Coblenzből. A gyűlésen megjelent a frankfurti főpolgármester is több tisztviselő társával, valamint a lelkészi kar. Az elnök, Köstlin hallei tanár, az egylet czélját s föladatát fejtegette megnyitó beszédében, hangsúlyozván, hogy ők az igazságot keresik s egyházpolitikát űzni semmiképen nem akarnak. Dr. Theodor Schott stuttgarti tanár, szellemdus előadást tartott a következő thémáról: »Frankfurt, als Herberge verfolgter evangelischer Glaubensgenossen.« Meille lelkész a waldens egyházakról s az olasz protestánsokról beszélt. Wolde erlangeni tanár az egylet eddigi működését ismertette egy rövid áttekintésben. Majd néhány javaslat terjesztetett elő s ezek közt Harnack gieszeni tanáré, mely azt kivánja, hogy az egylet kiadványai népszerű nyelven Írassanak. Bizottságnak adatott ki egyebekkel e javaslat is. Az egylet bevétele az utóbbi három év allatt 17,000 márkáról 30,000 márkára emelkedett s az utóbbi évben, csak a terjesztendő iratok kiadásának pótlására 18,000 márka fordíttatott. Az egylet kiadványainak tizenkettedik füzetében, az evangyéliomi egyház egyik legrégibb vértanujának, Zütphen Henrik ágostonrendi szerzetesnek életrajza közöltetik. Zütphent 1524 december 10-ikén támadta meg Meldorfban a fanatikus barátoktól fölingerelt durva tömeg s magával hurcolva, Heide falu mellett meggyilkolta. Maga Luther is megemlékezik e vértanúról. IRODALOM. Az ó-budai ev. ref. anyaszentegyház százéves története. Az egyház levéltárában levő jegyzetekből összeállította Mészáros Sámuel lelkész, Jelolvastatott a templom százados ünnepén aug. 29-én. Ara 30 krajcár, kapható szerzőnél. A nagy igényű cím alatt a szerző nem akarja > kimerítő rendszeres történetét adni annak az egyháznak, melyben minden kő régi dicsőségről vagy keservről beszél®, hanem beéri egy »szerény vázlatocska összeállításával,« azt akarván vele elérni, hogy »szeretett egyháza iránt buzgalmat, érdeklődést« keltsen. A négy ívre terjedő füzet nem is egyébb, mint eredeti okmányoknak időrendi gondos gyűjteménye, az ó-budai egyház utolsó százéves történetéből. Az ily nyers történeti anyag alak nélkül is bír érdekkel mind a történet-búvárra, mind a történet-kedvelőre nézve; de még becsesebb lett volna pragmatikus feldolgozásban, kivált a szerző által kitűzött cél elérésére, nevezetesen az egyház iránti szeretet és buzgóság fokozására. A füzet »Függelék«-ében a jubileum alkalmával a szorgalmas lelkész által elmondott ima és beszéd olvasható, melyeket vallásos melegség és szónoki emelkedettség valóban épületes olvasmányokká tesznek. Az érdeklődők haszonnal olvashatják a szorgalommal összeállított füzetet. A „Nemzeti nőnevelés" augusztusi füzete érdekes tartalmából kiemeljük Szvorényi József magvas évzáró beszédjét: »Neveljünk gyermekeinknek anyákat« címmel. A többi közlemények: Az emlékező tehetség Pásthy Károlytól. A népiskolai olvasókönyvek kérdése Dezső Lajostól. Természetrajz a felsőbb leányiskolában Gúta Józseftől. Leányiskolák értesítői. Irodalom. Nőnevelési szemle. Ráth Mór kiadásában Budapesten, a következő becses művek jelentek meg: II. Rákóczy Ferencz fejedelem emlékiratai a magyar háborúról, 1703-tól 1711-ig. Ötödik kiadás. Ára 1 frt. — Turgenjev összegyűjtött mun-