Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-24 / 4. szám

117 118 Az angol-amerikai bibliafordítás ügye. i. Igen figyelemreméltó jelenség a különböző protestáns egyházak töiténetében, hogy minél inkább át van hatva valamely nemzeti egyház a vallásos szellemtől ; minél élénkebb vallási tudata : annál többször és annál lelkiismeretesebben foglalkozik a bibliafordítás rendkívüli munkát igénylő, de annál nemesebb és magasztosabb ügyével, arra törekedvén, hogy az eredeti szentiratoknak minél tökéletesebb mássát hozza létre. E törekvés vonul át a vezér — német, angol, amerikai — protestáns egyházak belső történetének különösen ujabbkori szakán , midőn a szöveg-kritikai és exegetikai kutatások mind több-több fényt derítenek, a szent-iratok eredeti szövegére. Németországon az ujabb korban egymást követték a Fr. Meyer; Stier, De Wette, H. A. W. Meyer, Weizsácker fordításai és a hivatalos revisiója a Lutherféle uj testamentomnak (1876-ban). Angliában és Amerikában pedig csak a jelen század folyama alatt több, mint 20 különböző fordítása jött létre részint az egész bibliának, részint s legnagyobb részben a biblia egyes könyveinek. Mindezen angol fordítások, melyek többé kevésbbé már a kritikai szöveg alapján jöttek létre — habár nyilvános használatra nem fogadtattak is el — előkészítették az anyagot ama kolossális munkához, mely 15 évvel ezelőtt vette kezdetét, és a melyben a protestáns egyház jelen nemzedékének legkitűnőbb tudósai vettek részt, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül, innen és túl az atlantin. E nagy munka az újonnan revideált angol-biblia, az u. 11. »revised version«, mely teljesen a mult évben jelent meg és a melyet ez alkalommal ismertetni fogok. Mielőtt azonban ezt tenném, hogy tanulmányom teljes legyen egyfelől, és hogy a most kezünk alatt lévő fordítást megérthessük másfelől, szükségesnek látom legalább egy futólagos áttekintését az angol biblia fordításoknak. * * * Az angol-faj tulajdonképen sohasem volt biblia nélkül, mióta Augustin 30 római Benedictinus barátjával megérkezett a Thanet szigetre és prédikálta az evangéliumot Ethelbert királynak (597) . Nemsokkal azután megkezdődtek a biblia-fordítások, melyek az angol nyelv és irodalom különböző epocháit jelzik. Caedmon »metricai paraphrasisa* (68o), a »durhami-könyv« (az evangéliumok egyes részei), a »venerabilis Beda« fordítása (735) a különböző zsoltárosok az angol-szász epochát képviselik; Wycliffe és követőinek fordítása (1380) a norman-angolt; a 16-ik század különböző fordításai a modern-angolt; míg »a hivatalos-fordítás« (1611), mely máig használatban van, a lelassihus-angolt, jóllehet szavai közül igen sok elévült. Az angol-szász fordítások a szent Írásnak csak egyes részeit foglalták magukban és sohasem nyertek népszerűséget. Wycliffe fordítása a római egyház kárhoztatását vonta maga után — a teljes bibliának lévén fordítása, — és hamar eltűnt szem elől, mivel nem az eredetiből, hanem a vulgatából volt fordítva. Általában a reformációval kezdődnek meg a jobb biblia fordítások a kontinensi protestáns országokban, nem a mechanikai áttételt, hanem azon üde reproductiót illetőleg, mely egy második inspiratio alatt született. A 16-ik század az evangelium reproductiójának százada volt. Az akkori német, holland fordítások annyira megragadták ama népek lelkét, hogy igen nehezen helyettesíthetők azon fordítások ujakkal, habár ezek felülmúlják is azokat hűségben. Anglia lassan fogadta be a 16 ík század uj világosságát és nem is jött létre itt a XVI ik században egy — a többiek felett kimagasló — biblia-fordítás. Voltak ugyan itt is elég jó fordítások a reformáció korában, mint a Tyndale Vilmos, Coverdale, Mathew Tamás, Taverner Richárd fordításai, továbbá a »nagy bibliai (Cranmer érsek előszavával, miért gyakran cranmerbibliának is neveztetik), a »genfi biblia* (angol száműzöttek készítették 1560-ban) és »a püspökök bibliája* (1568): de azért egy valóban kiváló fordítás csak I-ső Jakab uralkodása alatt, tehát a XVII-ik században jöhetett létre. Ez az u. n. »hivatalos fordítás« volt »Jakab király forditása«, ama páratlan szép nyelvezetű angol-biblia, mely a bibliát tanulmányozók három nemzedékének érett gyümölcse volt. Eredete a Hampton-udvari konferenciában keresendő, mely 1604 januárjában tartatott. Midőn ugyanis I. Jakab, a Stuart Mária fia, Erzsébet királyné halála után a presbyterianus Skócia trónjáról áthelyeztetett az episcopalis Anglia trónjára, összehívta az előbb említett konferenciára a conservativ vagy conformista és a radicalis vagy puritán pártok vezéreit, hogy ítéljen a köztük lévő viszálykodások ügyében. Ekkor dr. Reynold oxfordi egyetemi tanár egyébb reformok között egy uj bibliafordítás létrehozását is proponálta. A királynak tetszett a propositio és megadta az engedélyt egy uj forditásra. Ez által tetszeni akart a puritánoknak és remélte, hogy panaszaiknak véget vet; a »genfi fordítás* használaton kivül tételével pedig, mely — állítólag — »áruló jegyzeteket tartalmaz*, kiengesztelte az egyházi férfiakat és eloszlatta gyanúikat. Ez volt a Hampton udvari konferenciának egyedüli eredménye és I. Jakab dicstelen uralkodásának egyetlen kimagasló ténye. Valóban az Isten ujja látható abban, hogy épen — 4-ik Henrik szerint — »a keresztyén világ eme legbölcsebb bolondjának« uralkodása és pártfogása alatt jött létre ama monumentális mű! Az egyház-politikában ezen »no king, no bishop* mottóju fejedelem, ki a dissenterekkel igen röviden szokott elbánni, mondván : »csak akaszszátok fel, ez az egész* ; ez a pedáns és despota uralkodó mindezek dacára püspökei és udvaroncai által oly bölcsnek tartatott, mint akár Salamon, és a biblia-forditók az előszóban ugy jelzik az ő megjelenését, mint »a teljes erejével felkelő napot* és »az egyház leggyöngédebb és legszeretőbb atyjának* nevezik. Hat hónappal a Hampton udvari konferencia után a király kinevezett 54 tudóst a fordítás eszközlésére, de a tényleges munkában csak 47-en vettek részt, 7-en vagy meghalván, vagy elállván a munka megkezdése előtt. A fordítók hat társaságra voltak felosztva, melyek közül kettő a londoni Westminsterben, kettő Oxfordban és kettő Camridgeben ülésezett. A szentíratok szintén hat részre voltak felosztva, a miért az egész fordítás az egyöntetűségben igen nagy hiányt szenvedett. A fordítással 1008 nap alatt készültek el, használván a khald, héber, syr, görög, latin, spanyol (De Reynáét és De Valeráét), francia, (Olivetánét), olasz (Diodatiét), német (Lutherét) és svájci (Juda Jeóét) fordításokat. A »hivatalos fordítás« némelyek részéről hideg közönynyel, mások részéről heves ellenzéssel fogadtatott. Ama polemizáló korban a legtöbb ellenvetés a fordítás theologiája ellen tétetett. A katholikusok azzal vádolták, hogy meghamisítja a szentírást, kedvezni akarván a protestáns eretnekségnek ; az Arminiánusok a Kálvinisták felé hajlást fedeztek fel benne; a puritánok kivoltak békülve theologiájával, de hibát találtak egyházpolitikájában és rítusában azon alapon, mert megtartottak S*