Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-05 / 36. szám

1154 oly képet nyújtott, a milyen soha nem volt még látható Batizfalván. Pont 3 órakor délután, megkondultak a temetést jelző harangok és az óriási templom zsúfolásig megtelt egy pillanat alatt, de a jelenlevőknek alig felét fogadta magába. Méla bús orgonái praeludium utár, megszólalt a helybeli tanító urakból ezen alkalomra megalakult dalárda. Midőn pedig a négy hangban jól begyakorolt és kifogástalanul előadott »Fogyton fogy napjaink summája« című és magyar szövegű gyászénekét elénekelte, Bartal Andor helybeli evang. lelkész megjelenvén a szószéken, gyászbeszédet mondott magyar nyelven, I. Móz. 24. 56 alapján következő tartalommal. Szerencsétlen útja immár szerencséssé változott, mert őt az égbe vezette, nyomorának kínainak pedig véget vetett. Ne késleltessük hát, bocsássuk el, hogy menjen az ő urához 1 Bocsássuk el: családja, egyháza és társadalma köréből. Áldás és jelentőségteljes mult fűződik a batizfalvi Mariá^sy családhoz. Nem csupán a levéltári gyűjtemények tanúskodnak arról, hanem a nép száján élő hagyományok és a számos tények. Botyztól kezdve ezen utolsó fiú utódig, mentő géniusza volt e család hazájának, vallásának, népének. Olyan elődökkel, olyan erényekkel, olyan cselekedetekkel tündöklött az, a kik, és a melyek díszére szolgáltak nemcsak a magas rangúak, hanem magának a koronás főnek is. Tündököl múltja, élő lesz emlékezete még akkor is, ha az események könyörtelen ostroma alatt romba dől az ősi fészek. — Mert »Csak törpe nép felejthet ős nagyságot. Csak elfajult kor hős elődöket !« a család e tündöklő csillagainak egyike megint lehanyatlott váratlanul élete hajnalán. De vigasztalódjanak övéi s vigasztalódjunk mi is azzal, hogy szenvedése immár véget ért, az Ur pedig megáldotta az ő útját 1 Azon családnak, melyből ezen drága halottunk származott, legszebb jellemvonásai között mindenkoron észlelhető volt a vallás és egyház iránti szeretet is. O a hiú rögnek és világi gyönyöröknek, rangnak és dicsvágynak, kényelemnek és élvezetnek soha sem áldozta fel az égieket és lelkieket. Tanúskodik erről a helybeli egyház múltja és jelene, temploma és alapítványai. Az ősök nyomdokait példás kitartással követték az utódok is. E nemű bokros érdemek nélkül nincsen közöttük egy sem, nincs olyan, ki az elvilágiasodás és az anyagiság tűnő mámora által félrevezetve, feleslegesnek tartolta volna a vallást és annak lelki vigaszait. Ezen drága halottunk sem, sőt ha elgondolom azon büszkeséget nem ismerő nyájasságát, szívének ritka jóságát, jeliemének szelídséggel párosult pontosságát; bátran állíthatom, miszerint ezen szeretve tisztelt urunk kimultával, kimúlt egyszersmind a legjobb, legkedvesebb barátunk, s egy őszinte jó szívvel mindnyájan szegényebbek lettünk. Értékes szellemi kincsek birtokában volt a kimúlt polgártársunk is. Nem rejtette ő el azokat, hanem gyü mölcsöztette őket ernyedetlenűl a közjó érdekében. Hatni, alkotni, szolgálni, boldogítani volt fő törekvése. S ennek tulajdonítható, hogy engedvén a két ízben benne öszpontosult bizalomnak, országos képviselő minőségében 6 évig képviselte választó kerületünket, annak előtte pedig mint miniszteri fogalmazó szolgálta a vallás- és közoktatás ügyét. Szigorú ellenőre, okos tanácsadója volt községünknek. Sok jót tett számtalan polgártársával rövid élete mellett is. Ezen beszéd után a község lakosságához szláv nyelven is beszélt a szónok, ecsetelvén röviden a veszteség nagyságát és közfájdalmunk igazoltságát, intvén a hallgatókat a kimúlt emlékének illő tiszteletben való fenntartására. Gyászbeszéd végeztével megszólalt a poprádi dalárda magyar szövegű és szépen előadott éneke, mialatt a templom kiürült, a koporsót pedig az elhunytnak legközelebb barátai hozták ki a templomból. — A könnyező és meghatóan zokogó menetet a falu fiatalsága nyitotta meg temetkezési feszülettel, Horvaj János helybeli tanító úr felügyelete mellett. Ezután következett a két dalárda gyászlobogó alatt. Majd ismét a ténykedő három lelkése/.ek után pedig az égő fáklyákat vivő tűzoltóság haladt lassú lépésekben. Tűzoltóság után vitetett a koporsó, ezután jöttek a fájdalomtól megtört testvérek, sógorok, rokonok és barátok, végül pedig lassan az áttekinthetlen néptömeg haladott. Sírkertbe érkezvén a menet, a tűzoltóság a családi sírbolt előtt kört képezett égő fáklyákkal. Letétetvén a koporsó, újra megszóllalt a poprádi dalárda, s meghatóan énekelte a »Csillagok felett« című gyászéneket. A dalárda elhallgatása után előlépett nt. Wünschendorfer Karo'y poprádi ev. lelkész úr s egy antifonának kellemes intoná'ása és a dalárda általi bevégzése után tartalmas col'ectát olvasott fel. Majd ismét előlépett nagyt. Justh Sámuel sztrázsai evang. lelkész úr s egy szép imának megható elmondása után megáldotta a boldogultnak földi maradványait, mire azok levitettek a családi sírboltba. Nyugodjanak ott békességben a feltámadás napjáig! Bartal Andor, batizfalvi evang. lelkész. A tiszáninneni egyházkerületben az alsó-borsodi egyházmegyéhez tartozó emödi megüresült lelkészi állomásra pályázat hirdettetik. Ezen állomás jövedelme föld, párbér és bor fizetésében 715 fríra van felvéve s így a III-ik osztályba tartozik. Pályázók kérvényeiket nt. Bornemisza József esperes úrhoz f. szeptember 2<p-ik napjáig adjak be Mező-Keresztesen. Miskolc, 1886. augusztus 27-én. 2<Z"u.:n Bertalan, püspök. :p^L jltztJ^ iz; ^.rr. A békési hatosztályú ref. gymnasium egy tanszékére, melynek főtantárgyai német nyelv és mértani rajz, vagy német nyelv és földrajz. Fizetés két évi próbaidőre 800—800 fit, mely állandósíttatás esetén 1000 forintra emeltetik. Felszerelt pályázatok f. évi szept. 12-ig alulírotthoz küldendők. Békés, 1886. aug. 30. Szegedi Károly, ref. lelkész, az igazgató-tanács elnöke. Felelős szerkesztő: Dr. Ballagi Mór. Főmunkatárs: Farkas József. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: 3Dr. BaJLla-gri Is^ór. DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapesten.