Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-05 / 36. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 560 melléki egyházkerületünk annyira keresett az előre törekvő ifjú nemzedék részéről, hogy pl. ez idén is 8 vizsgázott segédlelkész maradt hely s alkalmaztatás nélkül. Azt hiszem, hogy a 4 testvér superintendentiához viszonyítva, csakugyan ez a valódi ok. Istené a dicsőség 1 a mi egyházkerületünk az itt kitüntetett számadatok bizonysága szerint a legkisebb jövedelmű lelkészének (Tinnye) is biztosít 400 frt javadalmat. A mi ugyan — tekintve a szolgálatot, mely mindenütt munkásságot kíván — szép kevés; de hány királyhágontúli lelkésztársunk mondana naponként hétszer háia-zso!ozsmát az Úrnak, ennyi s ily nagy fizetésért 1 De épp azért, mert nálunk a legkisebb jövedelmű egyházban is elveszi a hű munkás, nem mondom az ő méltó, de kiérdemelt bérét: nincs okunk szégyenleni, ha a gondviselés bárme'yikünket is csak IV-ed osztályú egyházba hivott el. Hiszen ha valahol, úgy itt alkalmazható ez a közmondás: »Vestis non facit Monachum.* Miért tehát az erőlködés, egyik-másik kollega részéről valótlan bevallás által IV-ed osztályú egyházból Ill-ad vagy Il-od osztá'yúba avanzsiroztatni magát ? De hát ilyest nem is tesz senki, vagy ha igen : Ki az ? Kérdi a nyájas olvasó. Neveket nem idézek, mert jól tudom, hogy azok odiozusak, de mert allitok: bizonyítnom kell és bizonyítok Írásbeli bizonysággal utalva az érdeklődő olvasót ugyanezen jegyzőkönyv 35 ik pontja alatt foglaltakra, a holott is több lelkésztárs a közalapból segélyt nyerendő jövedelme bevallásánál ugyancsak mega'ázza magát (ha volna) egész az V-dik osztályig; mig a 41. pontban már ott látjuk a legtöbbjét pompázni a III. osztályban Nem értem e kétféle módját a lukma felmérésének ; de annyit tudok, hogy az egyházi felsőbbség intenciója az osztályozásnál nem az volt, hogy minél több I, II, III. osztályú egyházaink legyenek papiroson; hanem igenis, h-gy mindegyik egyház valósággal fel is érje jövedelmével azt a mértéket, a melyik osztályba sorozva van. Persze az baj, hogy az illető lelkésztársak kétféle calculusa, a véletlen szeszélyéből ugyanazon és egy jegyző könyvbe lett kitüntetve, s így alkalmat szolgaitatott nekem, lehet másnak is arra, hogy mindannyi bevallást ne tekintsek s fogadjak el authenticusnak.*) És csakugyan több itt kitüntetett 11-od osztályú egyházat tudnék megnevezni, mely méltó helyét csak a Ill-ad vagy IV-ed osztályban lelhetné fel; egyet pedig I-ső osztályút épp a mi egyházmegyénkben olyat, a mely sehogy se illik be abba a díszes triasha. De hát mire ez a kutatolódzás; ez a gyanúsítgatás egyik másik bevallást illetőleg ? Megmondom röviden az okát. Vannak s lehetnek lelkészek III-adsőttán IV-ed osztályú egyházakban is, kik, megbízva a kimutatás valódiságában kvalifikációjuk levén : megkísérlik a pályázást s odahagyják megszokott nyugalmas egyházukat egy a papiroson dúsabb javadalmat igérő nem ismert egyházért, s alig egy évi időköz után, keserű csalódással ismerik fel I-ső osztályú egyházuknak Ill-ad osztályú mivoltát. Bizony kar, ha nem könnyelműség ily esélyeknek csupa hiúságból, mert másnak nem nevezhetem, tenni ki a szegény pályázó lelkésztársakat, a kiknek kedélyén *) A papi fizetések, mint az egyházmegyék és a super. gyűlés hivatalos ténykedésének kifolyása, authenticusoknak tekintendők. A lelkész bevallotta, a tractus rektifikálta, a superintendentia megerősítette a fizetést, az egyes hivatalnokot most már nem terhelheti szemrehányás. — A közalaphoz való folyamodványban és a hivatalos jegyzékben való eltérés, nézetünk szerint azon körülményben leli magyarázatát, hogy a tavaszi ker. gyűlésen némi változtatások történtek a jegyzéken, miről a gyűlés előtl pár hónappal folyamodó lelkészeknek, a dolog természete szerint, még nem lehetett tudomásuk. Szerk. még ha szinte reményük teljesül is, nyomot hagy a megszokott otthonbóli kiszakíttatás. »Sine ira et odio« mondtam el a fenntieket. Ha valaki netán magára ismert : nyúljon önkeblébe, s annak igaz visszhangja után vesse rám a kárhoztatás kövét. Mészáros Sámuel, ó-budai ref. leik. A pánszlávok Pozsonyban. A dunáninneni ág. ev. egyház ez évi közgyűlése tudvalevőleg kettős ünneppel volt összekötve. Szentiványi Márton világi felügyelő és Geduly Lajos püspök ünnepelték ekkor magas egyházi autonóm állásuk viselésének negyedszázados évfordulóját, A két buzgó egyházi férfi és magyar hazafi érdemeit ismeri az egész kerület. De a köteles hála és tisztelet irántuk nem osztatlan a kerületben. A tót izgatók ép ez érdemeikért gyűlölik őket s elhatározták, hogy a jubiláris ünnepet követő kerületi közgyűlésen boszut állanak rajtuk. Hogy az e hó 24-én tartott egyházi ünneptől tüntetőleg távol maradtak, az feltűnést is alig keltett. Az elmaradt pánszlávok helyett ott volt a magyar luteránus egyház szine java, élén Prónay Dezső br. főfelügyelővel és Karsay Sándor dunántuli püspökkel. A lyceum nagy termében a főfelügyelő üdvözölte a jubilánsokat s beszédében a pánszlávokra célozva mondá, hogy a homály, mint ezek törekvései ez ünnep fényére vetni akartak, csakis őket sötétité el. A két ünnepelt nagy ovációkban részesült a jubileumi gyülekezet részéről. A pánszlávok a másnapi közgyűlésen csakugyan megjelentek. Mindenki érzé, hogy vihar következik. A püspöki jelentés adta a pánszláv támadáshoz az első célpontot. Hadd álljon ez emlékezetes vitáról itt a következő tudósítás. Az első szónok Baltik Frigyes pánszláv esperes és püspök-aspiráns volt. Alázatos-alattomos hangon nem mint saját óhaját, de mint »esperessége« utasítását elmondja, hogy valamint a többi püspökök, ugy a kerület püspöke is tegyen évenkint jelentést a pozsonyi líceumi érettségi vizsgálatokról. Jeszenszky József erre éles beszédet tartott a lyceum függetlensége mellett. Mert a dolog úgy áll, hogy a pánszlávok igen szeretnék valamikép a lyceumot kezükbe kaparítani s a hazafiak pénzén megcsinálni a tót gimnáziumot. Első kísérletük tehát (szépen kifőzött tervük szerint) oda irányult, hogy a lyceumot a kerületi fenhatóság alá vonják. S ki a kerület? Ok. Mert ők 5-en vannak 3 ellen. Kívánságuk visszautasíttatott, mert régi statutumok s gyakorlat szerint a lyceum a püspök felügyelete alatt áll. De hát ők azt nagyon jól tudták, hogy a mit kérnek, azt el nem érik. Nem is azért kérték, hanem valami másért. Kell is nekik a pozsonyi lyceum. Igen, ha kihányhatnák belőle a hazafias tanárokat, — ugy tán elfogadnák, de »gyermekeik gyilkosaival® .... soha! Éolyó ügyek tárgyalása következett s ezek közt napi rendre került az iskolai bizottság jelentése. Eddig minden szépen és csendesen folyt le, — már a kíváncsiak szinte türelmüket veszték s távozni készültek, mondván: ma nem lészen hecc! mikor egyszerre csak előáll a turóci követ Dulla Máthé s beterjeszti indítványát egy Turóc-Szent-Mártonban fölállítandó tót gimnázium iránt. S tartott egy hosszú lére eresztett filippikát (persze tót nyelven) a korviszonyok s a poszonyi lyc. és teol. akadémiai tanárok ellen. Ők tovább nem tűrhetik fiaik üldözését, nekik joguk van arra, hogy tót s:ellemben