Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-29 / 35. szám

1111 1112 A reformátusok belátva azt, hogyha az iskolát maguk erejéből felépíthetik s felszerelhetik is, arra nincs semmi alapjuk, hogy iskolatanítójuk csekély fizetését javítsák, ami pedig nagyon kívánatos, mert tanítóik abból megélni nem tudván, minduntalan változnak sjobb helyre igyekeznek. Folyamodnak tehát maguk, s kijelentik, hogy mindazon tanítói fizetést, melyet idáig adott az egyház tanítóinak (pénzértékben 150 forint) ezután is kiszolgáltatja; az általa fenntartott népiskolát községinek kijelenti, a tanítói lakot a gazdasági épületekkel, mint szinte a tanító által eddig haszonélvezett földeket az államnak által adja ; viszont az is adjon építésekre 1600 forintot, s a tanító évi fizetéséhez a minimumból hiányzó 150 frt készpénzt évenként. A minisztérium az ajánlatot elfogadta s felépült a községi iskola 1870 ben, a mikor az első községi iskolatanító Gaál Gyula működését meg is kezdette. Meg keU emlékeznünk e helyen a zánkai reform, egyház egy nagylelkű jóltevőjéről dr. Arenstein József úrról, ki a magyar tudományos akadémiának tagja, és számos érdemrend tulajdonosa. Méltán kérdezheti a szíves olvasó, hogy mi köze eme tudósnak a zánkai egyházhoz ? Csupán csak az, hogy »a zánkai ref. egyház iránti hálás buzgalma zálogáid<s. annak idáig egyezer forintot meghaladó segélyt nyújtott. Elmondom miért? Dr. Arenstein József a bécsi egyetemen piárista tanár volt, és mint ilyen megismerkedett egy dúsgazdag bécsi polgár leányával, Erde Máriával, mely ismeretségből komoly szerelmi viszony fejlődött, s azzal végződött, hogy Arenstein József 1865-ben a piárista rend kötelékéből kilépett s az év nyarát leendő nejének badacsonyi szőlőjénél tölté, a hol Kerkapoly Károly ajánlatára megkereste a kisded zánkai reform, egyház lelkészét Thiíri Károlyt az iránt, hogy az áttérési módozatokat megbeszéljék ; a mi megtörténvén hat heti badacsonyi tartózkodásuk után Arenstein József és Erde Mária áttértek az ev. reform, egyház kekelébe Zánkán, a hol azután egymásután háromszor kihirdettettek s 1865. szeptember 9-én örök hűséget esküdtek egymásnak; mely napnak emlékeül ötven forint alapítványt tett az egyház közszükségeinek fedezésére, s úrasztali készletül egy díszes dúsan aranyozott poharat és tányért ajándékozott, melynek értéke 250 frt. Ezenkívül a zánkai lelkész ajánlatára, egy a pápai reform, főiskolában felállítandó tanítóképző intézet alaptőkéje javára ezer forint alapítványt tett. Mikor 1879-ben a templom javítása már elodázhatlan volt, az egyház kasszája pedig üres : megkereste az egyház lelkésze Thúri Károly a nemes szívű jóltevőt, hogy valamivel gyámolítaná szegény egyházunkat. És íme Arenstein a templom-torony építési költségeire nyolcszáz forintot adományoz, a melyről ezeket irja 1879. augusztus 2-án édes apámnak. »A mellékelt adománynyal nemcsak az egyháznak, hanem kegyednek is akartuk adni hálánk és tiszteletünk jelét.* A jókedvű adakozót szereti az Isten, de a zánkai reform, egyház történetének lapjain is meg kell emlékezni az egyház leghálásabb fiáról, ki néki Isten után legnagyobb jóltevője. IV. (Egyházi vagyon. Teherviselés. Vallás-erkölcsi élet.) Mint fenntebb már láttuk, az egyháziak által haszonélvezett földeket, réteket, mindjárt a zánkai puszta megszállása után, a református lakosok irtogatták a földesuraság engedelmével, melynek fele részét át engedték az ág. hitvallásúaknak, mikor azok tőlük elszakadtak, illetőleg önálló gyülekezetet alakítottak; és így mindegyik félnek szép kevés jutott. De mint mindig és mindenütt, úgy Zánkán is voltak egyházukhoz és vallásukhoz hű lelkek, akik adományaikkal lehetővé tették azt, hogy kisded egyházuk fennállhasson. Igy mindjárt az önállósítás első éveiben a Sebestyén-család a szepezdi uti földjét, a köveskállai Nagy-család tusakosi földjét, idősb Sebestyén Ferenc fekete-hidai földjét az egyháznak ajándékozzák. Majd maguk között bort, gabonát gyűjtögetnek s 1810-ben megveszik a tagyoni hegyen Jakab Jánostól a mai napig is meglevő pincés szőlőt. Bálinthegyen a bódai földesurak telkén erdőt irtanak, és azt szőlővel berakják, melyet később eladnak, és a tagyoni hegyen egy másik szőlőt vásárolnak. Mai napon van az egyháznak a tagyoni hegyen öt hold szőlője, melyet az egyháztagok közösen munkálnak. Ebből van az egyház egyedüli jövedelem forrása; teremni szokott 140—250 magyar akó boruk, melynek ára ma még fedezi ugyan a kiadásokat, de az országos vész, a filloxera, már feléjük is közelget, mely, ha szőlőiket elpusztítja, aligha meg nem semmisül a zánkai reform, anyaegyház is. Ezen kívül van még az egyháznak két hold szántóföldje. A lelkésznek van 22 hold földje, melyből Thúri Károly lelkész 1866-ban saját költségén három holdat szőlővel beültetett, a mi nem csekélylyel emelte a lelkész évi jövedelmét. Ezenkívül a szántóföldek végén van a lelkésznek 8 hold legelője. Mindezen földek tagosztály alkalmával szaporodtak így meg a földesurak és az egyes egyháztagok adománya folytán ; és mivel a régi lelkészi birtok csak öt hold volt, közmunkával ma is csak öt holdat művelnek, a mely helyett 1873 őta hatvan forintot fizet az egyház. A tanítói birtok 16 hold, melyet a községi iskola tanítója haszonélvez. Egyházi adót fizet minden 15 évet betöltött egyháztag ; az évi adózás személyenként fél pozsonyi mérő rozs, a mi nem valami sok ugyan, de ha figyelembe veszszük azt, hogy az egyház szőlőinek összes munkáit közös erővel, vagyis közmunkával maguk teljesítik, nem lesz kevés az a fél mérő rozs. A vallás-erkölcsi élet nagyon kedvezőnek nem mondható ugyan, mert a külső vallásosság mutatója, a templombajárás nem kiváló sajátsága a balatonmelléki reformátusoknak; de azért ha templombajárásukért kevésről mondhatjuk is el a Zsoltár író szavait: »a te házadhoz való buzgó szerelem megemészt engemet« mégis általában egyházukat, vallásukat híven szeretik, s nem felejtkeznek meg arról a jó Istenről, aki mindennap érezteti velünk gondviselését, az esztendőnek minden szakaszában, akitől jön egyedül az áldás és az élet. Buzgóságukat eléggé bizonyítja az, hogy az országos közalapra évenként 17 forintot fizet a 143 tagból álló kisded gyülekezet. Az iskola községi levén a vallástant a lelkész tanítja, hetenként két félnapon, melynek az az eredménye, hogy mióta így van a dolog, a vallástaniakból az iskola mindig kitűnő, pedig a többi tárgyakból oly gyengék a gyermekek (olvasni is alig tudnak), hogy az eredménynyel Zalavármegye tanfelügyelője maga sincs sehogyan megelégedve, és kijelentette azt, hogy ő pártfogolja az egyház presbyteriumának azon kérvényét, melyben a községi iskolát megszüntetni s felekezetivé alakítani óhajtják. V. (Lelkészek rövid életrajza. Iskolatanítók nevei. A lelkész díjlevele.) A zánkai ref. egyháznak legelső lelkésze vala, mint már említettük : 1. Somogyi György. 1798—1802-ig. Ugyanaz, aki 70*