Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-15 / 33. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 526 constructio gyászos örökségét, a mely a mai teljesen egyoldalú, pusztán a külső tapasztalás hangsúlyozásával egyesülten a mechanikus fejlődés fogalmat producálta és vennék szivükre azt, a mit ezzel szemben Beyschlag tanít (I. r. 22—28) I« Ezeket mondja Ziegler. De ugyancsak sok tekintetben ily elismerőleg szól B. művéről az a kritika is, mely a műben kifejezett gondolatokkal egyáltalában nem ért egyet. Igy pl. a »Neue evang. Kirchenztg« ban a mely főleg B. christologiáját és a csodákról való felfogását támadja meg, a többek között azt mondja róla, hogy »a szerző képeit igazán reliefekké tudja domborítani, a történeti, földrajzi, sőt a lélektani hátteret is, a melyből az alakok kilépnek, szépen festi. A bibliai tudósításoknak egyes vonásai keze alatt egészen új, meglepő világítást nyernek s e tekintetben senki nem teheti le művét nyereség és haszon nélkül.« Beyschag művének első része csupán theologicoapologetikai előtanulmányokkal, a forrás kérdéssel s Jézus élete főbb pontjait illető kutatásokkal foglalkozik; a minők : időszámítás, megelőző történetek, Jézus öntudata, a messiási hivatás, a nyilvános élet, a csodák, Jézus tanai, a szenvedések története és a feltámadás. Ezekben tehát épen az van adva, a mi valóban a kutatás tárgyát képezheti s ezzel jóformán anyaga ki is van merítve ; de B. ez első részszel csak azt az alapot kívánta megvetni, a melyen a második részben felépítheti az életleirást. A »Jézus nyilvános élete« című fejezetben azonban már nem csak az alap- és főkérdéseket vitatja, hanem megkisérli beható vázolását is az egész történetnek, de a mely azzal, hogy a jánosi tudósításokat minden módon igyekszik harmóniába hozni a synoptikusokkal, nagyon emlékeztet a régi jó idők ama férfiaira, a kik az evangéliumok összhangját akarták kimutatni minden áron. Itt azonban a szerző még a harmónián kívül mást is megkisérlett, t. i. valóságos fejlődést kiván kimutatni. Beyschlag Jézus életét a negyedik evangelium befolyásolja ; de a kép fővonásaira nem ez az egyedül elhatározó és B. Jézusa nem valamely dogmatikai rendszernek, vagy speculativ képzeletnek alkotása, nem emberi gondolatnak vagy egyházi kedvenc kívánságoknak teremtménye ; hanem az emberiség története élő és személyes központjának feltüntetése, Isten kijelentésének felmutatása a történetben. Fejlődésének ama három periódusában, a melyet B. Jézus nyilvános fellépte után még megkülönböztet, látjuk őt a tapasztalt benyomások, az átélt sikerek és visszavezetések hatása alatt nőni; látjuk, hogy miként jut a saját Istenben mozgó és élő ereje segélyével teljes tudatára annak, hogy mi ő és mit akar. A Keresztelővel való találkozása és a saját megkereszteltetése, valamint a reánézve elhatározó megkísértetési harc előtt csak egy csendes Istenszolgája, a ki önmaga felett nem is reflectál, hanem népének minden kegyeseivel együtt ugyanazt gyászolja és ugyanazért imádkozik csüggvén a megígért Istenországán és csak a felől volt bensőleg bizonyos, hogy annak eljövetelét ő megéri s szolgálni fog az atyának a tőle nyerendő utasítások szerint.® (II-dik r.). »Mint villám — mondja Beyschlag — sújt be e csendes szentélybe aztán Keresztelő János fellépése s hívja el Jézust a megkezdett munkában való részvételre, de ezzel egyszersmind tiszta öntudatra ébreszti őt saját maga, hivatása és célja felől.® A »Berufsentscheidung Jesu« című cikk előadása az életteljes és világos igazságnak nyomait hordja magán. A Ján. : 1 : 29, 30-at, hol Jézus praeexistentiájáról és megváltó haláláról szól K. János, B. úgy tekinti, mint az írónak a Keresztelő homályos eredeti szavaiba belemagyarázott gondolatát (104. 107. lapok II. r ), valamint a keresztség ténye által Jézusban felkeltett messiási tudat szerző szerint nem a két férfiú érintkezésének eredménye, hanem élt az már Jézusban s elő volt az készítve ama nagyszerű népmozgalmak hatalma által, a melyeket János idézett elő. Majd elmondja szerző az első győzelem és reményteljes periódus történeteit a János: 1: 29—IV : 1 alapján s csak azután fordítja figyelmét a Mát.: IV: 12. és a parallel helyeken közlöttekre. Még a templom megtisztítás tényét is itt beszéli el alkalmazkodva Jánoshoz. A két más periódus szintén a jánosi chronologián alapszik; t. i. a mint az ellentét Jézus és a zsidók között mind élesebbé válik, de a görögök kezdik őt befogadni s a mint a nagy tragoedia utolsó jelenetei játszódnak le: a szerint válik el a második és harmadik periódus. A második periódus Heródesnek a keresztelési mozgalmakba való belenyúlásával kezdődik s Jézusnak Galileából való távozásával végződik. A harmadik pedig a Golgothán ér véget. A synoptikusok B. szerint közvetlen és általánosságban megbízható tanuk ugyan, a kiknek iratai részint a Márk János galileai ősevangeliuma, részint a Máté aramnyelvű logiái jöttek létre ; de a történetek pragmatismusát csak János adja s azért enged neki akkora befolyást művében. Azonban dacára annak, hogy a IV. evangelium annyira befolyásolja, mégis a műben a legszebb, főleg lélektani rajzokhoz az anyagot a synoptikusoktól vette s christologiájában a synoptikusok »egyszerű, emberi — történeti Krisztus tanát« fogadja el s fejti ki, és nem az elvont Logos metaphysikaját írja meg, — a mit a »Neue Evang. Kztg.« ugyancsak szemére is vet. Ezek után hadd fejezzem be ismertetésemet még Weizsacker szavaival, ki a »Theol. Literaturztg«-ban bírálván B. műve első részét azt mondja róla, hogy »valóban jótékonyan, megnyugtatólag hat a munkának őszinte s igaz szelleme, a mely átlengi. Több helyütt teszi azt a benyomást, hogy egyes gondolatokkal, nézetekkel sokáig küzdött a szerző, míg egyéniségébe be tudta őket olvasztani; de annál inkább meglehetünk arról győződve, hogy mindazt elmondja, a mi csak meggyőződésévé lett s ez aztán érett, lelkiismeretes megfontolás gyümölcse.« K. B. BELFÖLD. A biblia-forditás kérdéséhez. A közelebbi időkben gyakran lehetett olvasni a prot. egyházi lapokban a bibliának célba vett új magyar fordításáról. Most az eszme határozott alakot öltve áll előttünk. E nagybecsű lapok 31-ik száma közli főt. Szász Károly dunamelléki ref. püspök úrnak a magyar biblia átnézésére vonatkozó tervét és ez ügyben a ref. és ág. hitvallású püspökökhez kibocsátott felhívását. Szivünkből örvendünk, hogy az új magyar biblia ügye annyira eléhaladt, hogy már a részletes munkáról lehet beszélni s üdvözöljük a dunamelléki nagyérdemű ref. püspök urat, hogy azt ennyire előre vitte. Legyen szabad azonban ez ügyben egy pár észrevételt tenni. Rég érzett szükség a magyar bibliának átnézése és újra dolgozása. És hogyha most már arra került a sor, hogy meg legyen, kell, hogy az adott körülmények között a lehető legjobban legyen. Az angol biblia-társulat fedezni fogja a költséget, az anyagi oldal tehát gon-