Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-15 / 33. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Ezen anyagias jellegű s az élvezeteket is szerfelett méltányló műveltség nagy hatalommá növi ki magát, oly hatalommá, mely az erkölcsiséggel viszonyban ennek egyébb tényezőit is képes bénítani avagy veszélyeztetni. A szép művészeteknek tudjuk mily hálás szerepük jut, a szép érzés kiművelésére, fejlesztésére és tökéletesbítésére; viszont tudjuk, hogy a szép érzéke mily hatásos és alkalmas a jó erkölcsnek kifejlődhetésére s megszilárdítására ; s a művészetek összes ágait egyesíteni hivatott színpadon hányszor játszódnak le jelenetek, melyek nem oda és arra valók, hogy az erkölcsi érdeket elősegítve munkálják; hányszor van alkalma a közönségnek bosszankodnia és pirulnia azon sikamlós megjegyzéseken és jeleneteken, melyek más részről tapssal és tetszéssel találkoznak ; hányszor van oka pirulnia a mindkét nembeli fiatalságnak, mert csak nem gyönyörködhetik talán ezen új erkölcsben ? mi történik a szülők által a művészet csarnokába magukkal vinni szokott gyermekekkel, kikben a szép és jó érzése még sértetlenül meg van, s kiknek fogékony szíve ily erkölcsi siiletlenségekkel telíttetik ? a fogékony kebelbe letétetik az erkölcs alapja; egy szóval lát dolgokat, tanul erkölcsöt : visszájáról. Pedig hát a művészetnek kell lennie a közönségért, s nem fordítva, így ha az erkölcs s a közönség érdekét a művészet ezen s több ehhez hasonló tényeivel vetjük egybe, az erkölcsiségre nézve elszomorító következményeket vagyunk kénytelenek levonni s ez bizonysága annak, hogy a fenntebb jellemzet műveltségi állapot annak nevezetesen itt élvezősdi jellege az erkölcsiség rovására helyet kért és nyert a művészet körében is. Gyakran történik hivatkozás arra, hogy a közerkölcsnek állapotára, nevezetesen pedig annak hanyatlására a társadalom jólét hiánya, a szegénység is van befolyással. Lehet, hogy ezen felfogásban is van némi igazság, bár tovább menve szabad viszont a szegénység okát is kutatnunk s azon eredményre jutnunk, hogy sok legtöbb esetben munkaiszony az oka ennek a menthetlen és kényelmetlen helyzetnek, mert a szegénységben, ha az ismer erkölcsiséget, nagy erkölcsi erő rejlik, a mely magát szellemileg úgy, mint anyagilag értékké értékessé fejlesztheti. Az persze nem mindig az egyénnek, hanem a társadalomnak hibája, ha az ily törekvésnek az el nem ismerés, a lenézés nehéz utján kell haladnia a kis kezdettől azon pontig, midőn a világ neme észre nem veszi, látja sőt számba veszi. Nehéz ezen törekvés, ha hiányzik az egyének érdekeit összekötő önzetlen kapocs, folyománya az erkölcsi közérzetnek és a polgári jogérzetnek, mint olyanoknak, melyek az egyéneket nem távoli 1030 lítják egymástól, hanem vonzzák egymáshoz, melyek nélkül a társulás a szövetkezés csak külsőleges erőltetett csak névleges lehet. Ezen szövetkezés van hivatva, nem csak megtartani azt, a mi van, mert ez még nem haladás, hanem már is visszamaradás, hanem főképen tovább előre vinni a meglevőt, létrehozni újabb jobb eredményeket a társadalmi élet s így az erkölcsiség körében is. Ha már felhoztuk azt, hogy az anyagi viszonyok befolyással lehetnek a társadalmi erkölcs állapotára, ezzel párhuzamosan felemlíthető, mint az erköcsiséget legalább következményeiben érdeklő avagy háttérbe szorító körülmény: az egyéni szükséglet szertelen fokozása legyen az divat, fényűzés vagy hasonló. Eltekintve attól, hogy az egyház és az iskola mily fontos szereppel rendelkeznek az erkölcsi érzés felébresztésében, ébrentartásában és fejlesztésében, tudva azt is, mint ismertet, hogy a család egészséges légköre mik épen védi meg, miképen gyarapíthatja közvetlenségével, de viszont miként veszélyeztetheti is olykor különösen kiskorú tagjainak erkölcsi irányát, a mely kiskorú tagok, egykor a társadalom erkölcsi alanyai lesznek, eltekintve ezek részletezésétől, a sajtónak a társadalmi erkölcsre vonatkozólag meglevő hatályát és viszonyát kell még kiemelnünk. A sajtót a közvélemény iránytűjének szokás nevezni s iránytűje volt az csakugyan a közvélemény kifejezésével s érvényre emelésével az erkölcsi s polgári jogérzet fejlesztésének a művelődés előmozdításának is; tudjuk a szabad eszmék az erkölcsi és jogérzet — mondjuk az erkölcsi jogérzet — mennyit köszönhet a sajtónak ; kezdettől fogva egyik zászlóvivője volt az mindig a szépnek, a jónak s igaznak; mióta a sajtó pártok ügyének is szolgál támaszul megmaradott céltudatos törekvése s meg van ma is hivatásszerű buzgósága a képviselt elveken kívül az eszmék, a koreszmék iránt is. A mi azonban a társadalmi erkölcshöz való viszonyát illeti, nem hiányzanak az ellenkező tünetek sem. Mai időben a sajtó, mint kiki tudja, nagyon igénybe van véve az olvasó közönség által; egy-egy napilap megolvasása nem elégít ki mindenkit bármily hasábos legyen is az. S ez magában véve nem is baj; de ezen olvasási szükségletből folyik aztán a sajtónak azon versenyes törekvése, hogy mennél nagyobb halmazt nyújtson s ezen halmazban aztán akad olyan is, ami a társadalmi erkölcs érdekére nem szolgál. Leplezni egyes eseteiben a bűnt számos izben, hogy az aztán vissza riasszon vagy a contrario hasson nem lehet ajánlatos s a bűnösök keresett fur-