Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-08 / 32. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 512 2-szor. Az előkötiyörgő iskolamester fizetése a kö­vetkező lesz : készpénz kilenc forint, 18 pozsonyi mérő búza, 20 szekér tűzifa, minden iskolás gyermektől 50 kr. Ezen kívül a földesuraktól adományozott három hold szántóföld és hat kaszás rét haszonélvezete. 3-szor. A parókiális épületek a következők lesznek: iskolamester lakásul a régi mester ház szolgál, melyben mint közönséges funduson levőben, most az uraságok hajdúja lakik; ennek háta mögött (a mostani templom dombra) kimérettetett és kimutattatott a templom helye; ezen kívül a régi iskola helyiség, ugyan ily minőségben, eredeti céljának megfelelően — visszaadatni rendeltetett. (Ezen épületek helyén van a mostani községi iskola, s tanítói lakás). 4-szer. Mindezeknek felépítésére, kijavítására van készpénzben 780 forintjuk; ezen kívül az építéshez szük­séges követ, fát, a határban közmunkával megfejteni, meghordani magukat kölcsönösen kötelezték úgy a hel­vét, mint az ágostai hitvallásúak. Kelt Zánkán, 1786. május 1. Stoz Pal szolgabíró, Eősy Imre eskütt.« Mivel a kegyelmes engedély ezek szerint, még ek­kor csak abból állott, hogy: miután Zánkán ez idő sze­rint épen semmi vallású iskolatanító sincs, tehát a re­formátusok az evangélikusokkal együtt hozzanak egy református iskolamestert, vagyis lévitát. Ily engedély mellett hozták az újra felállított gyülekezetbe iskolames­ternek ifjú Somogyi Györgyöt 1786-ban, 31 esztendei árva­ságuk után. Ugyanezen évben építették a tanítói lakot és az iskolát is. Mikor ezekkel elkészültek, hozzá kezdtek az ima­ház építéséhez, mely készületük közben eljutott hozzá­juk II. Józsefnek még 1782. március 18-án 1553. szám alatt kelt azon kegyelmes rendelete, hogyha a protestán­sok templomot akarnak építeni, és valahol közel puszta templom épületeket találnak: azoknak falait, köveit elhord­hatják és hasznukra fordíthatják. Mivel pedig az említett mesterház háta mögött volt egy régi omladozó puszta templom (a mostani torony boltíves alsó része, a mely­ről a kitűnő régiségbúvár Rómer Flóris azt állítá, hogy az római maradvány): úgy gondolkodtak a zánkaiak, hogy sokkal könnyebb lesz annak köveit ott helyben használni, mint elhordani; de meg különben is mivel ez is ugyanazon közös funduson volt a melyre ők akar­tak építeni: annak falait nyugat felé megtoldták, az om­ladozott falakat kijavítva templomukat — torony és ut­cára nyíló ajtó nélkül — elkészítették 1786-ban. Ezen időtől kezdve a közös erővel felépített imaházba jártak együttesen a reform, és ág. hitvallású lakosok, iskolá­juk is egy levén, gyermekeik is ugyanazon egy t. i. a reformátusok iskolatanítója által taníttattak. Ez az atyafiságos egyesség a két testvér felekezet között azonban nem sokáig tartott, mert itt is úgy tör­tént, mint csaknem mindenütt az egész magyar hazában hogy az egyetértés, békesség mindjárt megszűnt, mihelyt szabadságukat visszanyerték; és mivel a katholikusok most már nem bántották őket: maguk között kezdtek egyenetlenkedni, civakodni, a mi azután szakadással vég­ződött. Bizony-bizony sok bajt, kellemetlenséget szerzett egymásnak a két protestáns felekezet, pedig egyesült erővel sokkal többre mehettek volna. A szakadás okát adatok hiányában megállapítani nem lehet, de viszálykodásukat eléggé jellemzi a megyei küldöttségnek az elszakadásról felvett egyeztető okirata, melyből kiderül, hogy az ágostai atyafiak panaszt emel­tek a varmegyén, s elvállásukat kijelentették. Hadd áll­jon itt hát felvilágításúl az erről szóló okmány : »Alúl megírt zánkai — ezen tekintetes, nemes zalavármegyei helységben lakozó két valláson, úgymint helvéciain és ágostain levő lakosok, valljuk és adjuk tud­tára mindeneknek, akiket illet, hogy mi, minek utánna a köztünk volt, s mi általunk ágostai valláson levők ál­tal, a tekintetes nemes vármegyére panaszképen be is adatott izetlenségeknek elhárítására, vagy ha ez nem lehetne megvizsgálására s bejelentésére ugyanazon tekinte­tes nemes vármegye által kiküldetett tekintetes küldöttség előtt megjelenvén, a templomra és iskolaházra tett költ­ség és fáradság iránt bizonyos rendes összeszámolást nem tehetvén, s be nem mutathatván, s ehhez képest semmi bizonyos osztályt magunk között az épületekre nézve nem tehetvén, sőt azt tenni a dolognak jól meg­vizsgálása után illetlennek is tartván, e következő atyafi­ságos egyességre léptünk egymás között. Úgymint: 1-ször. Mivel az ágostai valláson lévők annyi szám­mal vannak, hogy egy hasonló egyházi munkákat foly­tató mestert, mint a mostani helv. hitvallást tartóké, el­tarthatnak; és annak eltartására magukat kötelezik is; egy iskolában pedig két vallású gyermekeket, két mes­ternek tanítani alkalmatlan volna: építsenek nevezett ágostai vallásúak hasonló nagyságú és bőségű iskolahá­zat, mint a helvét hitvallásúaké, de ezen épületben s ennek fölállításában, mind költséggel, mind kézi munkával felényíre segítségül lenni tartoznak a helvét hitvallásúak is, a közönséges jövedelmeket ezen új épületre költeni szabad levén. Ezen iskolaházban pedig egy különös re­keszték arra legyen szánva és csinálva, hogy ott, a beviendő ág. vallású iskolamester, dologtévő napokon a minden­napi reggeli és estéli könyörgést a nép előtt megtehesse, a minthogy az ilyen épületnek elegendő és szükséges fundust a közönséges földesuraság a törvények értelme szerint ad, és kimutat az ágostai hitvallásúaknak is, szinte úgy, mint mutatott és adott a helvét hitvalláson levők­nek. Továbbá: 2-szor. Mivel a halotti prédikációkat, s úrvacsorá­jának osztását és más olyas egyházi munkákat, melyeket leginkább prédikátorok kötelessége véghezvinni, ily kis­ded és magános szobában végezni alkalmatlan és illet­len is volna, azért az ilyen egyházi szolgálatokra, ha és amikor szükségük van s lészen az aug. valláson levőknek mindenkor valamennyiszer kívántatik szabadon használhas­sák a már kész és fenálló, helv. hitvalláson lévők tem­plomát ; s ennek ilyen haszon vételét senki akár magányos, akár közönséges személy legyen, ne ellenezhesse. Ellen­ben a templomot, ha az avul és bomlik, javítani, segí­teni tartoznak az ágostai vallásúak is. És 3-szor. A külső fundusok úgymint szántóföldek és rétek, melyek a közönséges uraságok adományából bírat­tatnak, két egyenlő részre fognak osztatódni a helvét és ágostai vallású iskolamesterek között, de csak akkor, midőn már az ágost vallású mester behozattatik a hely­ségbe; mivel pedig ezen osztálylyal, mindenik fél, az egy egésznél kevesebb lészen : a földesuraság buzgósá­gától függ, mindeniknek a maga vallásán levő mesternek föld és rétbeli hiányosságát pótolni. Ezen haszonvétele­ken kívül pedig, az esztendőnként való tartásáról és fize­téséről, a maga mesterének, mindenik felekezet maga gondoskodjék, s mindenik valláson való közönség a ma­gáét tartsa. Utoljára 4-szer. Ezen egyezés pontoknak nyomós megvizs­gálása után, a közönséges földesuraság a fönt kitett mesterházhoz szükséges fundust, a mostan fentálló helvet hitvallású iskolaház mellett felső szélről elegendő tágas­ságban ki is mutatta, és az ágostai vallásúaknak az épí­tés végett valósággal által is adta, melyeket az egyező két fél nagy tisztelettel vett és alázatosan köszön. Kelt

Next

/
Oldalképek
Tartalom