Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-17 / 3. szám

55 88 egész művelt világnak szánt irodalmi vállalat ezen ügye felett egyedül határoz s nem lehet kívánnunk, hogy a mi kedvünkért 3—4 hónappal odább tolja azon határidőt, mely vállalata sikerülte vagy nem sikerülte felett hatá­roz. De meg tekintetbe véve a mű kiadásának nagyfon­tosságát, ugy hisszük, hogy a Szabó ur tervezetének azon része, mely a tractualis gyűlések netaláni határo­zathozatalára van alapítva, ezek megtörténte előtt is elvégezhető az esperesek által, az egyházmegyei gyűlések utólagos helybenhagyásának biztos reményében. Ennyit a magasztos cél méltán megvárhat honi protest. egy­házunktól, ha már a domesticához nem fordulhatunk. A Szabó ur többi, a kiadást elősegélő terveit ille­tőleg csak hálás elismeréssel fogadhatjuk aprólékosságig menő tanácsait, mert ebből a legőszintébb ügybuzgalom, s a célért való legigazibb lelkesedés melege sugárzik felénk. Azért csak »fel a zászlóval magasra« ; a jó tanácsok mellett hadd beszéljen hát a tettekben nyilvánuló igazi ügybuzgalom is, mely ügybuzgalom, mint a hogy ezt örömtelt szívvel jelenthetjük már is oly fényes, jelenleg részletesen még el nem mondható s a morális támoga­tás mellett különösen anyagi segélyezés tekintetében is annyira párját ritkító példákban jelentkezik, egyházunk­nak nem csupán főpásztorai, hanem mindkét protestáns egyházunk világi fejeinek részéről is : hogy egyelőre is a legmegnyugtatóbb kilátásokkal, a legszebb reményünk­kel nézünk a vállalat sikerülése elé s bátorítva kérdez­hetjük Jézusunk szavaival ügyünket féltve őrző testvé­reinktől : »Mit féltek ti kicsiny hitűek ?1« S mi remél­jük, hogy ha a Szabó Péter ur őszinte tanácsainak csak egy néhányát fogadják is meg azok, kik e tekintetben tenni képesek, ugy nem kell féltenünk a világra szóló vállalatot, ugy megadjuk a múltnak is a megillető babért, s nem lesz szükség arra sem, hogy »zá'ogba jutott becsületünket kiváltsa a domestica!« Adja Isten, hogy ne csalódjunk 1 Szalay Károly. Szász Károly püspök felhívása. Ugyancsak a Bod Péter féle történelem ügyében Szász Károly püspök ur közelebb az esperesekhez, s némi módo­sítással a közép, és felsőbb iskolák igazgatóihoz a következő felhívást bocsátotta ki: Midőn nagy emlékű egyháztörténetirónk Bod Pé­ter »História Hungarorum Ecclesiastica« című, mostaná­ban felfedezett nagy munkája előfizetési felhívását . . . példányban megküldeni szerencsém van, tartózkodom attól, hogy Nagytiszteletű ur előtt akár ezen munka fontosságát, akár megjelenhetésének reánk magyar pro­testánsokra nézve igazán becsület-kérdéssé váltát indo­kolni vagy épen magyarázni akarjam. Megelégszem azzal, hogy elmondjam, mit várok e tekintetben egyházkerületünktől s mi az, a miért — egy­házkerületünket ismerve, — a külföldi kiadók előtt — ugy szólván — szavatosságot vállalni mertem. Várom : 1. azt, hogy mindenik egyházmegye saját levéltára számára ezen, csak nem minden egyes egyházra nézve történelmi, sőt levéltári okmányi fontossággal bíró mo­numentális művet meg fogja szerezni; 2. a hol egyházmegyei vagy lelkészi könyvtárral bíró körök vannak, ezek is, — továbbá 3. egyházkerületi felső- és középiskoláink, 4. népesebb és vagyonosabb egyházaink s végre 5. becsesebb magán könyvtárral bíró világi fér­fiaink, valamint lelkészeink és tanáraink is a páratlan becsű munkát könyvtáraik számára megrendelendik. Ez érdekben felkérem nagytiszteletű esperes urat, hogy az előfizetési telhivást egyházmegyéjében több irányban köröztetni, s egyes tekintélyesebb világi fér­fiaiknak is megküldeni s az illetőknek a maga részéről is melegen ajánlani szíveskedjék. KÜLFÖLD. Prof. dr. J. H. Scholten theologiai fejlődése. Közli: Nagy Zsig. k.-sz.-miklósi gymn. tanár. 1885. dec, (Folytatás.) Midőn én a keresztyénség igazságának szószólóját (ügyvédét) az ember vallási érzékében ta'áltam fel és mellőztem a történeti bizonyitásmódot, a mely az evan­géliumok eredetisége és hitelreméltósága által igyekezett Jézusnak és az apostoloknak isteni tekintélyét támogatni: ebben a régibb theologusok a história ellen elkövetett jogtalanságot láttak. Mert hisz a keresztyénség históriai jelenség, és ha az, akkor azt nem lehet megismerni az ember belső érzéke által, hanem csak történeti uton, az Ujtestamentomból I A félreértés szembeszökő 1 Mert nem azt döntheti el az embernek belső érzéke, hogy mi a keresztyénség és hogy mit tanít: sem nem azt, hogy vájjon a Jézusról szóló tudósítások historiailag he­lyesek-e ; hanem, hogy a historiailag constatált keresz­tyénségnek, mint vallásnak, becse, nagy becse van: ezt, és csakis ezt biztam én az ember vallásos érzékének íté­letére. Mi a keresztyénség, mint történeti jelenség, azt históriai kutatás- és vizsgálódásnak kell eldönteni. Ha e célból szükség volt a források kritikájára, ugy az én elő­adásaim, melyeket Leidenben az Ujtestamentomi beve­zetésből, itteni legelső tárgyamból — tartottam s később ihistor. kritikai bevezetésem az Újszövetség könyveibe«*), melyet azóta adtam ki, egyesülve Niermeyernek jeles cikkeivel s utóbb Kuenenünk »történeti itészeti vizsgáló­dásai az ó-testamentomi könyvek keletkezése és összegyűj­tése felöl**) bizonyságot tesznek arról, hogy Leidenben a bibliai könyvek keletkezése- és hitelreméltóságának tör­téneti megvizsgálását nem' mellőzték, mint fölöslegest, habár abban a meggyőződésben éltünk is, hogy a ke­resztyénségnek, mint vallásnak igazságát nem lehet tör­téneti uton bebizonyítani. A históriai kritika gyakorlása, bármily hiányosak voltak légyen is vizsgálódásaim resul­tatumai, még inkább meggyőzött arról, hogy az, a ki a keresztyénségnek igazságát történetileg bizonyított té­nyekkelakarja megerősiteni, Lessinggel szólva : >az örökké­valóságot egy pókháló szálra függeszti.« Ha már a keresztyénségnek, mint vallásnak meg ismerése csakis belső alapokon lehetséges, akkor az a kérdés merül föl, mi az emberben ezen megismerés or­ganuma: az értelem, vagy az érzelem, vagy mind a kettő ? Ezzel a vallásért való küzdelem a bölcsészet me­zejére csapott át. A harcz van Oosterzee és Opzoomer között kezdődött, előbbi Jacobi, Fries és De Wette nyo­mán az érzelem, az utóbbi pedig az értelem jogai mel­lett szállván sorompóba. Én is nemsokára az »Atya, Fiu, Szentlélek«-ről írott értekezésem után a vitába láttam *) »Kritische Inleiding tot de Schriften des Nieuwen Testaments.« **) »Historisch-Kritische onderzoek naar het ontstaan en ver­zameling van de boeken des Ouda Testaments,*

Next

/
Oldalképek
Tartalom