Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-25 / 30. szám

Huszonkilencedik évfolyam. 30. sz. Budapest, 1886. julius 25. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LA1\ SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker. Kinizsy-ulca 29, sz. 1. em, Elő fi z e.té si di j : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. gÉflSTTeljes számú példáun/yolkil^Gil min-d-ig* szolg'áltLa-t'uinl^.-^^ Romanizáló törekvések a protestantismusban. Nem régen olvashattuk a külföldi egyházi és politikai sajtóban, hogy a berlini conservativ párt s annak főembere: Stöcker, az ismeretes agitátor, az egyházpolitikai kiegyezés tárgyalása alkalmából a Hartenstein-féle javaslatban hangsúlyozta az evangyélmi egyház „nagyobb szabadságát" az állammal szemben, a mint azt a római egyház VII. Gergely óta követeli s részben el is érte ; továbbá az egyháznak nagyobb beavatkozási jogát az egyetemi theologiai tanárok kinevezésénél s végül szabad keze legyen az egyháznak egy ybizonyos párt* agyonhallgattatására. Ezenkívül kedvelt thémája még ezen pártnak annak kiemelése, hogy a generálsuperintendensek consistoriumi elnökökké és valóságos egyházfőnökökké tétessenek, még pedig, ha lehet ^püspöki címmel*, mert az egyháznak főpásztori szervezése és igazgatása, mondjuk ki egyenesen: az egyháznak papuralmi kormányzása az, a mire a protestantismusnak ez idő szerint nélkülözhetlenül szüksége volna, s e mellett minden más csak mellékes dolog. Nézzük csak egyenként a berlini >

udvari protestantismus és theológia* ezen új egyházi y

szabadság '-programmjának pontjait, melyekből annak romanizáló törekvése azonnal szembe ötlik. Az ^ udvari theológia* pártja mindenekelőtt az evangyélmi egyháznak a rómaival analóg szabadságát hangsúlyozza az állammal szemben, a mit Stöckerék ugy indokolnak, hogy Róma szabad az államtól, ennélfogva megilleti ezen jog a protestáns egyházat is. Helyesen jegyzi meg erre vonatkozólag Beyschlag tanárom >Az evangyélmi egyháznak római minta szerinti y

nagyobb szabadsága'€

című, a y

Deutsch-Evangel. Blátter* jelen évfolyamában közölt jeles cikkében : úgy látszik Stöckernek sejtelme sincs arról, hogy a reformátió egészen más tant állított fel az egyházról és az államról, mint a pápaság, s ennélfogva az egészen ellentétes reformátort tan az egyház s az állam közötti viszonyra nézve egészen mást eredményez, mint a hagyományos római felfogás, úgy hogy Stöcker indokolása apriori evangyéliomellenesnek tűnik fel. Pál és Luther szerint a felsőség az Istentől ered, VII. Gergely pápa felfogása szerint pedig az ördögtől. Még a mérsékeltebb pápaság is mindenkor az államban az egyháznak alárendelt profán intézményt látott, s annak önálló életterét soha sem ismerte el, sőt el sem ismerhette, mivel római felfogás szerint az egyház maga is egy állam t. i. az új-szövetségi istenállam, mely isteni tekintély alapján alkotja s gyakorolja jogait s ennélfogva a világi, a természeti államnak s az ő jogi életének felette áll. Ezzel szemben a reformátió az egyházat újból visszavezette a hivők közösségére, t. i. egy szellemi, tisztán vallásos-erkölcsi közösségnek eszméjére, melyet hit és szeretet képez és kormányoz, s a mely a jogélet terének, az Istentől rendelt államnak önállóságát tiszteletben tartja. Innen van az, hogy a római egyház az államnak bármely fensőségi jogát tagadja, a kánonjognak a modern államjoggal teljesen ellenkező feltétlen érvényét vitatja, s az államnak csak annyi önállóságot tulajdonít, a mennyi a római egyház kára nélkül lehetséges, a mint azt a „békepápa" XIII. Leo legközelebb is kifejtette a maga legújabb, Bismarck hercegnek is megküldött encyklikájában, mig ezzel szemben az evangyélmi egyház, bár szellemi céljaira és eszközeire nézve messze túlszárnyalja az államot, azt mégis az istenországa hasonjogú munkásának ismeri el, s a külső jog terén neki alá van rendelve. Eszerint a római egyháznak állása az államhoz soha sem szolgálhat nekünk mintaképül, és soha sem tagadhatjuk meg testületi életünkre gyakorolt befolyását azon indokból, mintha az állam idegenszerű, alárendelt s profán hatalom volna, melynek az emberiség magasabb érdekei-59