Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-18 / 29. szám

926 közé fel kellett volna vennie a körülírást és a részletezést is, mert az irály szemlélhetőségének ezek is nagyon gyakori eszközei. A verstan nagyon gondosan van szerkesztve, talán sok is van belé felvéve, mert pl. a kötött versszakokból az olasz hármas és a rítornell bátran ki is maradhatott volna. A második része a szerkezettannal foglalkozik, s ezt minden tekintetben sikerültnek tartjuk. A szerkesztés általános szabályait az anyaggyűjtés, az anyag elrendezése s a kidolgozás címei alatt világosan és szabatosan tárgyalja. Az előadásnak négyféle faját különbözteti meg, u. m. a leíró, elbeszélő, elmélkedő és a rábeszélő vagy szónoki előadást. E fejezetre az előadás tekintetében semmi kifogás nem tehető, csupán a kiválasztás szempontjából lehetne sokalni azt, hogy pl. az elmélkedő Írásművek közé a párhuzam-ot, az értekezők közé a magyarázat-ót is fölvette. Ezeket mi mellőzhetőknek véljük a polg. iskolai szerkezettanban. A közéleti fogalmazványokról szóló harmadik rész jó oldala, hogy ügyiratokat és okiratokat különböztetve meg, az anyag áttekinthetőségét jelentékenyen megkönnyíti. Meghatározásai szabatosak és világosak, példái jók. Az egész könyv tanulásra szánt anyaga négy ív, mig a többi 12 ív példa és olvasmány. Az olvasókönyv az elméleti rész hű kísérője, mert a gondosan kiválasztott pé'dakat nyújt az Írásművek minden fajára. A könyv külső kiállítása a »Pallas« cég jóizlésére mutat. A jól írt tankönyvnek minél nagyobb elterjedést kívánunk. Sz. F. KÜLÖNFÉLÉK. * Királyi adomanyozás. Király ő felsége a minaji ev. ref. egyházközségnek templom- és lelkészlak építéshez, valamint a rákospalotai evang. egyháznak iskolaépítéshez 100—100 forintot adományozott magán pénztárából. * Tanarválasztasok. A sepsi-szent-györgyi reform, gymnasium (»Mikó-tanoda«) elöljárósága f. hó 8-án tartott ülésében Csősz Jánost segédtanári állásában megerősítette s kívüle még Horváth István és Doniján István okleveles tanárjelölteket választotta meg segédtanárokká. * Lelkészvalasztas. Csajághon, a dunántúli reform, egyházkerület e virágzó egyházközségében f. hó 5-dikén Szűcs Dezső sió-marosi lelkészt választották meg nagy többséggel ; ellenfele Tóth Károly n.-ládányi lelkész, a szavazatoknak alig egyharmadrészét nyerte meg. * Lelkészjelöles. Az abádi lelkészi állomásra Karcagon a 13 folyamodó közül kijelöltettek Doma Gyula kisújszállási, Gyüre László kúnhegyesi, Szabó Sándor künhegyesi, Szügyi Dániel dévaványai és Takács Károly t.-abádi segédlelkészek. * Püspöki körút. Léváról írják lapunknak: A bányai ág. hitv. ev. egyházkerület püspöke, dr. Szeberényi Gusztáv kerülete felső vidékeinek látogatása közben f. hó 9-ikén érkezett Lévára, hogy az itteni nem nagy, de virágzó gyülekezetet megszemlélje. 9-ikén az előző zápor dacára több százra menő sokaság, közte egyletek, inté zetek képviselői s mindnyájuk élén az egyház felügyelője, Belcsák László kir. közjegyző várta a tudós főpapot Léva város határában, honnét d. u. 1 óra körül kisérték be impozáns látványt nyújtó menetben az ev. parochiára, hol ismét a város polgármestere s a helybeli vallásfelekezetek felügyelője altal üdvözöltetett. Nem maradt el a város izraelita községének főrabbija, dr. Kohn Ambrus sem, mintegy igazolva, hogy e város kebelében csak külsőleg van felekezeti, különbség, de belsőleg mindnyájan egyek e város lakosai a közjólét előmozdítása körül érdemeket szerzők tiszteletében s követésében. A püspök az őt üdvözlők szavaira meghatottan válaszolva, kiemelte, hogy jól esik lelkének ez impozánsan nyilatkozó együttérzés s kívánja, hogy ha istenünk imádásában különbözünk is, de legyünk mindig egyek a közös vallásban — a haza és magyar nemzetünk szeretetében. 10-ike a vizsgálatokkal telt el. 11-én Leidenfrost László, a lévai uradalom képviselője adott az ev. egyház nevében hivatalos ebédet, melyen a haza és egymás iránti szeretet tósztjai Cliquot özvegyének szikrázó pezsgője mellett még d. u. 4 óra után is áradoztak Ebéd után a püspök ur folytatva körútját Farnadra hajtatott. * A belmisszió érdekében érdekes külföldi vendég fordult meg Debrecenben Mr. Ashton londoni congregationalista pap személyében. Mr. Ashton az »Európai evangeliumi társulat® (Evangelicial Continental Society) titkára, mely társulat a belmisszió anyagi támogatásán fáradozik már 40 év óta s jelenleg 25 ügynököt tart fenn Francia-, Olasz-, Spanyol- és Csehországban. A debreceni egyházi férfiak lekötelező szívességgel fogadták a világlátott angol gentlemant s tüzetes felvilágosítást adtak az egyházi belmisszió hazai állapotáról. Elmondták, hogy szervezett belmissziónk voltakép még nincsen, pedig nagy szükség van rá; hogy a fordított tractátusok (vallásos íratok) népünk szívében nem tudnak meggyökerezni, mert idegen szellem idegen izű termékei; hogy a belmissziót egészen hazai felügyelet alatt a magyar vallásos géniusznak megfelelően kellene szervezni; végre tanácsolták neki, tegyen otthon. lépéseket, hogy egyházának valamelyik theologiai intézetében állítsanak stipendiumokat magyar ifjak számára. Ashton úrnak különösen a magyar szellemű iratok és a magyar ifjak kiküldésének eszméje ragadta meg figyelmét s Ígéretet tett, hogy honfitársait és ügyfeleit ez értelemben fogja informálni. (D. Pr. I.). * Az új ev. esperesség, mely »brassói esperesség« néven nem régen a tiszai superintendenciához csatlakozott, már a mult évben »gyámintézetet« alapított, melynek érdekében most egy »Kérő szózata.-ot küldött be a gyámintézet jegyzője. Az esdő szózat elszomorító adatokat tartalmaz e néhány magyarajkú ev. egyházközség állapotáról. A jobbára hétfalusi csángókból álló gyülekezeteket anyagilag is keményen megviselte a szász atyáskodás. Néhány századdal ez előtt »az erdélyi fejedelmek pazarlása és élhetetlensége« Hétfalu népét Brassó város hatalmába kerítette s ez a város azóta egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy anyagilag tönkre tegye, erkölcsileg megalázza. Századokon át volt a szász Brassó földesura a magyar Hétfalunak. A brassói tanács tolta Hétfalu nyakára a bírákat, jegyzőket, a földek javát erőszakkal elfoglalta, az előbb szabad erdőket eltulajdonította, a szebb telkekre korcsmákat épített s a szász községek határát egészen a magyar falvakig nyújtotta ki, elannyira, hogy a szegény csángó a kapujából szász földre lépett. Hétfalu népe is lutheránus lévén, mint a szászok, Brassó adta a papot is a hét csángó falunak, még pedig magyarul nem tudó papokat, kik káplánjai voltak a brassói szász papnak. Éz így tartott 48-ig. És még a forradalom után is a magyar ev. hitközségek a szászok gyámkodása alatt nyögtek, s ez évig minden kísérletük meghiusult, hogy függetlenítsék magukat. Most már vallási tekintetben függetlenek a hétfalusi csángók, de szegényeknek ép oly szegények, mint eddig. Brassó még mai napig földesúr, ő húzza a malmok és a regálék jövedelmét, a hétfalusi csángónak ma sincs földje, erdeje, hiába pöröltek, instanciáztak, hiába jöttek föl Budapestre ezelőtt öt esztenedővel a hét falu küldöttjei házról-házra összegyűjtött pénzen. Ügyüket tárgyalták még az írói körben is, a lapok napokig foglalkoztak a hétfalusi csángók sérel-